Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
5lü. országos ülés 19í f i február 17-én, kedden. 129 mert nagyobb számú képviseletü törvényhozó testületben esetleg többféle világnézlet, többféle világfelfogás és a nemzet érdekeinek különböző felfogása nyilvánul meg, ezen okból kevesbiteni a képviselők számát: ezt azon nagyon hangoztatott demokratikus és radikális felfogással megegyeztethetőnek nem tartom. Végre is egy nemzeti képviseletnek mi a feladata ? Az, hogy a nemzet életében létező áramlatok és nézetek, amennyiben azok számuknál fogva, egyéb okoknál fogva súlyt érdemelnek és tekintetbe veendők, jussanak kifejezésre ott, ahol maguknak érvényt szerezhetnek, a törráryhozás munkájában. Ez tehát egészen elfogadhatatlan theoretikus vagy nem tudom milyen doktriner szempont, amelyet semmiképen nem honorálhatok a magam részéről. De ellentétbe is jut a javaslat, a jelentés, a t. előadó ur előterjesztése is teljes mértékben ezzel a theoretioe bizonyos mértékig helyeselhető szemponttal és felfogással, mert hiszen mégis •szaporítja a javaslat a képviselők számát és a bizottság is, az előadó ur is e szaporítást maga részéről helyesli és elfogadásra ajánlja. Épen a magyar nemzetnek, Magyarországnak helyzetéből, amely annyi mindenféle ellentétes érdeket hoz magával, következik, hogy ezek ártó hatásának nivellálása czéljából, kiegyenlítése okából kell bizonyos korrektivumot nyitva hagyni, bizonyos re ervoirt nyitni. E korrektivumot egyébben nem tudom megtalálni, mint épen abban, hogy ne helyezkedjünk mereven szembe theoretikus okokból a kerületek száma emelésének lehetőségével, így tehát a nagy sopánkodás egyáltalán tárgytalan és ennélfogva felfogásom szerint érthetetlen is. Vezető szempontként tekinti a javaslat és ilyen gyanánt fogadja el a t. bizottság és az előadó ur is a gazdasági súlyt is. Elvben ezt helyteleníteni egészen nem lehet, de hogy ennek értékmérőjéül a fizetett egyenes adó tekintessék, ez ellen nekem állást kell foglalnom. Mert én és pártom azon az alapon állunk, amely a czenzust és mindenekelőtt az adóczenzust a választójogosultság alapjául el nem fogadja, perhorreszkálja és főként nem akarja azt a választó jogosultság gyakorlására szükséges keretekre alkalmazni, a választókerületek beosztására. Ha valami igazolja azt az állításomat, hogy ez a javaslat, a választójogi törvény reakczionárius, retrográd intenczióit akarja gyakorlatba átültetni, ez az, hogy amint maga a választójogi törvény a czenzus alapján áll, olyképen magában a váválasztójogi törvényben megállapított mértéknél is sokkal nagyobb mértékben, a czenzus kérdését tekinti irányadó szempontnak a választókerületekről szóló e törvényjavaslat is. Ezt tehát természetesen abszolúte nem fogadom el, annál kevésbbé, mert ha a javaslat indokolását beható figyelemmel olvassuk és bíráljuk, arra fogunk rájönni, hogy az adóczenzusnak figyelembevétele nem is egyik irányadó szempont, hanem egyenesen dörtő szempjnt és minden oly esetben, hol KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. egyéb mérő instrumentumok egymással versenyeznek, mindenütt vagy legalább az eseteknek óriási túlnyomó részében a czenzus, a fizetett egyenes adó mennyisége dönti el a vitát. Azt mondja a jelentés és az előadó ur, hogy a matematikai merev számítást nem lehet értékmérőül elfogadni. Én ezt a szempontot teljesen elfogadom. Azt mondja, hogy elvont értéket kell keresnünk ; in concreto az nem található meg. nincs értékmérő. Bocsánatot kérek, annak a pártnak részéről kiküldött előadó ajakáról, mely párt velünk szemben minduntalan az intelligenczia befolyásának megóvását vitte harczba, egy ilyen kijelentés minden esetre nagyon sajátságosan hangzik. Ezt az értékmérőt mi igenis megtaláltuk és rendelkezésére áll az a t. kormánynak és a t. előadó urnak is. Ez az értékmérő nem egyéb, mint a kulturális aránynak figyelembe vétele. (Helyeslés balfelől.) Ez az, amit az én meggyőződésem szerint egy demokratikus reform megalkotásánál az abban követett czéloknak biztosítására is és az azzal netán veszélyeztetett érdekeknek megóvására korrektivumul is igazságosan, tehát egyedül lehet alkalmazni. (Helyeslés.) Ha ebből a szempontból vizsgálom a t. belügyminister ur javaslatát, akkor nagy sajnálatomra azt kell megállapítanom, hogy ez ellen a vezetőnek mondott szempont ellen követi el a javaslat a legtöbb bűnt és ezzel együtt az ezen szemponttal teljesen egybeeső magyar nemzeti szempontok ellen is, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) így tehát annál inkább végzetessé válhat a nemzet jövő fejlesztésére. A történelmi szempontokat is megfelelőleg méltatja a t. előadó ur indokoló beszédében. Ezek elől a történelmi szempontok elől én sem akarok elzárkózni, ki mostani igénytelen felszólalásommal azt a pártot van szerencsém képviselni, mely azt hiszem, ebben a házban legtöbb joggal nevezheti magát történelmi magyar pártnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De már annak meghatározásánál, hogy mi is legyen az a mindenesetre figyelembe veendő történelmi szempont, nagy sajnálatomra igazán nem vagyok képes egyetérteni a t. előadó úrral és a bizottság jelentésével. A politikai jogok együttes gyakorlása a politikai érettséget jelenti — mondja a bizottsági jelentés — és a politikai czélokra vonatkozó egységes felfogás kifejlődését. Igenis, ez az, a történelmi szempontoknak ez a felfogása az, mely magyarra lefordítva és mindenki által megérthetővé téve pur et simple nem jelent egyebet, mint az egyedül üdvözítő, hasznos, boldogító munkapárti pártállást. (Igaz I Ugy van I balfelől.) »A politikai czélokra vonatkozó egységes felfogás kifejlődését!« A történelmi szempontoknak ilyen értelmezésénél ugyan mit is érthetne egyebet ezalatt a kifejezés alatt mást a t. kormány és a t. többség, mint az ő politikai nézetének együttes felfogását ? Es csakugyan, ha ezzel az eszközzel mérem meg a történelmi szempontoknak azt az alkalmazását, amely kifejezésre jut ebben a javaslatban s az indokolásban, ezt látom 17
