Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

124 510. országos ülés Í91b Hogyan tudjuk a választókerületek megállapításának, sőt még a székhelyek kijelölésének is a helyességét elbirálni és kellően megítélni, amelyet ebben a törvényjavaslatban terjesztett elénk a t. belügyminister ur, ha nem ismerjük azokat a részletes beosztásokat, amelyek tulajdonképpen életet adnak, amelyek betöltik ezt a keretet, amelyeknek szemléletétől és elbírálásától függ a tulaj donképeni igazán és minden tekintetben objektív elbírálása ennek a műnek ? En itt nagyon neheztelem, hogy a t. belügyminister ur, ha már nem akarta — ami szerintem egyedül helyes és igazán egyedül parlamentáris eljárás lett volna — a választókerületek részletes beosztását is magában a törvényben a törvényhozás által megállapittatni. ( Ugy van ! baljelől.) ha ebben magának külön pouvoirt akart biztositani, — majd rátérek arra, hogy minő okokból — akkor is elengedhetetlennek tartottam volna részemről, azt, hogy a törvényjavaslat előterjesztésével egyidejűleg terjesztessék ide annak a rendeletnek tervezete, (Ugy van! halfelől.) amelynek alapján a t. belügyminister ur a részletes beosztást eszközölni akarja, mert csak annak világánál láttunk volna tisztán, anélkül tulaj donképen csak sötétben tapogatózunk a helyes beosztás tekintetében. A t. előadó ur, ugy mint a törvényjavaslat indokolása és a bizottság jelentése is, annak indokolására, hogy miért nem a törvényhozás által szabályoztatja a t. kormány a részletes beosztást is, egész sereg érvet sorakoztat fel. Ezek között engedje meg nekem a t. ház, hogy egyik legérdekesebbre mutassak rá mindjárt. Én igazán nagyrabecsülök minden olyan eljárást, amely azt czélozza, hogy a kérdéseket a maguk gyökeréig menve vizsgálja meg. Különös kedvteléssel fogadom a törvényalkotásnál a jogtörténeti előzményeknek megvilágítását is és nagy örömöm telt abban is, mikor a t. közigazgatási bizottság jelentésében láttam, hogy az 1877. évi X. és XI. törvényczikktől visszament egészen az 1608. évi koronázási I. törvényczikkhez a t. bizottság és a t. előadó ur e javaslat jogtörténeti előzményeinek feltárásában. Hát nem szórói-szóra ugyan, — kerülni akarom az idézéseket, hogy ne időzzem kelleténél tovább az idézéseknél — de az értelem szerint azt mondja a jelentés és azt mondja ma szóbeli előterjesztésében a t. előadó ur is : nincs ezen min fennakadni, hogy itt a részletes beosztást nem látjuk, hiszen a magyar jogfejlődés kezdettől fogva épen igy járt el. így járt el mindjárt az 1608-ik évi koronázás utáni I. t.-cikk. Ezen meglepődtem, mert erről eddig semmi tudomásom nem volt; elég szorgalmasan jártam az egyetemre, ott azonban ezt nem tanultam, örültem, hogy tanulok valami ujat a t. bizottság jelentéséből, amit eddig nem tudtam. Azonban nem vagyok mindig könnyen hivő ember (Helyeslés halfelől.) és azon rossz szokásomhoz hiven, hogy szeretek valamit ellenőrizni, fogtam magamat és felütöttem a Corpus Jurisban az 1608-ik évi koronázás utáni törvényczikket. (Felkiáltások jobb felől: Melyik évit ?) február 17-én, kedden. Koronázás utáni törvény csak az 1608-ik évi lehet, mert csak abban az esztendőben vannak koronázás előtti és koronázás utáni törvények. Ebben a törvényezikkben ennek abszolúte semmi nyoma nincs. Az 1608-ik évi koronázás utáni I. törvényczikk szabályozza az országgyűlés összehívását, összeállítását, különös tekintettel a ká}> talanokra és prépostokra ; gátat akar vetni a személyes meghivásnak, amely nagyon terhes rendszer és kimondja azt, hogy a karok és rendek ott megállapitott kategóriái között a vármegyei követeket is hivja meg a felséges ur, a király, az országgyűlésre. Ott a kerületek részletes beosztásáról csakugyan nincs egy szó sem, (Igaz! Ugy van! Derültség halfelől.) mert a vármegyék maguk választották a maguk követeit és ez a törvény még azt sem mondja meg, hogy hányat válasz szanak, mert az csak a későbbi jogfejlődésnek volt tárgya, ami tulajdonképen már 1526 után kezdődött meg és befejezést talált 1681-ben, hogy tudniillik a vármegyék követeket küldtek, még pedig 1672 után állandóan kettőt. 1672-ben még nagyon alázatosan kellett könyörögniük a vármegyéknek a királyhoz, hogy mellőzze már ezentúl végképen a személyes megjelenésnek kötelezővé tételét, mert az nagyon terhes a nemességre nézve és nemcsak, hogy sok költségbe kerül, de magának az országgyűlésnek a menetére is, ahol az idők haladtával mindig több és bonyolultabb tárgyakat kellett elintézni, bénitólag hat. 1672-ben teljesítette a király a vármegyék esedezését és 1681-től fogva mindig követek képviselték a vármegyéket és megszűnt nemcsak tényleg, de jogilag is a személyes megjelenés kötelezettsége. Itt tehát nem lehet az 1608-iki törvényhozásban erre preczedenst keresni! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, a dolog ugy áll, hogy azok a hivatkozások, amelyekkel a t. előadó ur mai beszédében is indokolni akarta azt, hogy a törvényben nem foglaltatik benn a részletes megosztás, egyáltalában nem állják ki a komoly birálatot. Azt mondja ő, — és ebben igazat adok neki, mert elvről van szó — hogy ma már az országgyűlési képviselő nem annak a kerületnek a helyi képviselője, hanem az egész országnak a képviselője, aki csak kerületenként választatik, mert ősgyülésen nem jöhettek össze az ország összes választói, ezt tehát valami praktikus eljárással szabályozni kell, kerületekre kell felosztani az országot, de bár a kerület választja a képviselőt, az egész ország képviselőjévé választja. Justh Gyula : De csak a tiszta választásoknál! Bakonyi Samu : Ebből azután mit derivál a t. előadó ur? Azt, hogy a részletes kerületi beosztást is országos szempontok szerint kell eszközölni. Igenis, az országos szempontoknak érvényesülniök kell, bár nem ilyen rosszul, nem ilyen ártalmasán, mint a jelen javaslatban, de érvényesülniük kell a képviselőválasztói kerületekről szóló törvényben. Maga a beosztás azonban vagy pedig az erre vonatkozó előterjesztés — mert hiszen én a törvényben magában kivarrnám