Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

510. országos ülés 191k február 17-én, kedden. 121 széde végén kifejezett óhajtását teljesüléshez vezesse, (ügy van! bal felöl.) Meggyőződésem az, t. ház, és tőlem telhetőleg bizonyítani is akarom ezen meggyőződésem helyességét, hogy épen ellenkezőleg, ez a törvényjavaslat ennek az országnak a javára nem vezethet, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldason.) sőt azon kormányzati és törvényhozási cselekmények lánczolatában, amelyeket a mostani t. kormány uralma alatt kellett elszenvedni ennek a szerencsétlen országnak, ez a törvényjavaslat lesz, ha törvényerőre emelkedik, az ország romlásának egyik legerősebb tényezője, (ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elérkeztünk tehát. t. ház, ahhoz a naphoz, amelyen az 1913-ban fegyveres kordon mögött, az ellenzéknek eltávolítása után megalkotott reakcziós, helytelenül u. n. anyagi választójogi törvény foganatba vételéhez a legelső komoly lépést megteszszük. Ez a lépés teljesen méltó az elsőhöz, magának a választói jogi törvénynek a tendencziáihoz; annak minden intenczióit akarja az életbe átültetni, (ügy van! a szélsobaloldalm.J És hogyha még kételkedett volna valaki közülünk abban, hogy az az u. n. anyagi választójogi törvény reakcziós rendelkezéseket foglal magában, az annak foganatbavételére szánt, előttünk fekvő törvényjavaslat a legerősebb mórtékben eloszlatott ez iránt minden kételyt. Mielőtt ennek bizonyításába belebocsátkoznám, engedje meg a t. ház, hogy pártom nevében a leghatározottabb tiltakozásomat jelentsem ki az ellen az inszinuáczió ellen, amely azzal a párttal szemben, amelyhez tartozni szerencsém van, egész világosan azt a gyanúsítást juttatja kifejezésre, minthogyha a függetlenségi és 48-as párt, amely a választójog kérdésében és különösen a jogosultság kérdésében radikálisabb álláspontot foglal el, maga is érezvén ennek konzekvencziáit, korrektivumokat erőszak utján akart teremteni, a választókerületeknek mesterséges, igazságtalan beosztásával. (Helyeslés a baloldalon.) Én ezt az inszinuácziót annál inkább utasíthatom vissza pártom nevében emelt fővel, mert igaz, a függetlenségi és 48-as párt, t. ház, fennállása óta mindenkoron az általános, egyenlő és titkos választójognak igazságait hirdette, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de egyet konczedált mindig, hogy az egyenlőségnek ezt a mértékét, ezt az értékét, ezt a rendszerét egyetlenegy elv törheti át: a kultúrának az értékmérője. Ezt az egyetlenegy korrektivumot tartotta szükségesnek, de ez az egyetlen korrektivum nem igazságtalan, ez teljesen megegyezik az igazsággal s egyúttal a magyar faj, a magyar nemzet kulturális erejének fényes bizonyságára megállapíthatjuk azt is, hogy teljesen egybeesik a magyarság érdekeivel, a KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. magyarság számarányával. (Igaz! ügy vanbal felöl.) így tehát a függetlenségi és 48-as párt nem szorult arra, hogy az igazságtalanság, az erőszak utján keressen korrektivumokat, mert hiszen azok az elvek, amelyeket ő hirdetett, nemcsak az igazsággal, de a magyarság, a nemzeti magyar államnak érdekeivel is teljes mértékben összeesnek. Kifejezésre jut ez a felfogás abban az anyagi választójogi tervezetben is, amelyet annak idején a volt kormánynak még ugyan be nem terjesztett, de már a sajtó utján nagy vonásokban ismertetett választójogi konczepcziójával szemben a szövetkezett ellenzéknek intéző-bizottsága kidolgozott volt s amely dolgozatot itt 1913. évi június hó 1-ón Kossuth Ferencz t. képviselőtársam az egész ellenzék nevében a ház előtt felolvasott, előterjesztett. Abban a tervezetben világosan megállapítható, hogy mi a kulturális értékmérőt tettük a legelső helyre s nézetem szerint igazságosan és erőszak nélkül s egyúttal a magyarság befolyásának csökkentése nélkül más értékmérőt sem a jogosultságnak megadására, sem pedig a választókerületek inegállapitására, beosztására alkalmazni nem lehet. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kincs szüksége, t. képviselőház, azoknak a nemzeti szemjxmtoknak, amelyeket a függetlenségi és 48-as párt — s azt hiszem, ezt a párt múltjából merített teljes önérzettel mondhatom — a legigazabban, a leghívebben és a legnagyobb energiával képviselt mindenha, akárhányszor önök ellen, a t. többség és az általa támogatott kormányok ellen, nincs szüksége ezeknek a nemzeti szempontoknak semmi igazságtalanságra, semmi erőszakra, t. képviselőház, mert e szempontok magukban foglalják azt az asszimiláló erejét a magyarságnak, amely. egyúttal igazi államalkotó erejét is jelenti a magyar nemzetnek és a magyar fajnak, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldälon.) T. képviselőház! Sajátságos találkozása az eseményeknek, hogy épen ma hangoztatom ezt, épen ma fogunk hozzá e nemzeti jövőnkre messze kiható törvényjavaslat tárgyalásához, ma, 1914 február 17-én, amely napot a t. ministerelnök ur bizonyára jól meg fog jegyezni a maga kormányzati életében, amelyet dátumul szabott neki az u. n. román komité. (Mozgás a balés a szélsőbaloldalon.) Irigylem a mosolyt, amely e szavakra a ministerelnök ur ajkán végigvonul. (Mozgás.) Mert hiszen, ha valaki oly jó kedélyű, hogy akkor is mosolyoghat, amikor erre itt a házban valaki rámutatni kénytelen, (Mozgás a baloldalon.) e jó kedély mindesetre irigylésreméltó. De nekünk és a nemzetnek a dátumoknak e találkozásán mosolyogni semmi okunk sincs, mert e javaslatnak tartalma, amint majd részletekben fogom ismertetni, magam és pártom álláspontjából arra utal, hogy nem is oly nagyon véletlen a dátumok e találkozása, mert e javaslatié