Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

116 510. országos ülés Í9Í4 február 17-én, kedden. oldalon.) Talán elvileg is egészen elfogadhatónak látszik ez az álláspont abból a szempontból, hogy a kerületek beosztása annyi részletes, szinte helyinek mondható statisztikai adat feldolgozását teszi szükségessé, hogy kérdés, vájjon a törvényhozás — amely végeredményében arra van teremtve, hogy mint az ország életének főszabályozója, a legfőbb és legmagasabb szempontok figyelembevételével az állami élet legfőbb szabályait állapítsa meg és ennek megfelelőleg van szervezve — ezekbe a részletkérdésekbe is belemehet? Nálunk Magyarországon annál kevésbbé kell ez álláspont ellen érveket keresni, mert az ország törvényhozásának a múltja mindenütt és minden körülmények között azt mutatja, hogy a törvényhozás sohasem osztotta be részletesen az egyes kerületeket, hanem mindig csak az egyes törvényhatóságok között osztotta el azokat. Az 1608. évi koronázás utáni I. t.-cz. az első, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik és amely, miként tudjuk, nemcsak személyes megjelenési jogának menszüntetésével minden egyes törvényhatóságnak két követ küldésére adott jogot. Az 1848 : V. t.-cz. szintén esak a törvényhatóságok között osztotta el a kerületeket és ugy mint a jelen törvényjavaslat, megállapitotta — de csak egyes — kerületek székhelyét. Az 1877. évi X. és XI. t.-cz. szintén a törvényhatóságok között osztotta el a kerületeket. Most már, ha a magyar jogfejlődés szempontjából és talán elvileg is elfogadhatjuk azt, hogy a kerületeket részletesen ne állapítsuk meg, hanem csak a törvényhatóságok között oszszuk el azokat, kérdés, hogy a további részletes munkákat ki végezze ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; A törvényhatóság I) A régi magyar jogfejlődés szerint ez a törvényhatóságok kötelessége volt. Az 1848: V. t.-cz. minden további nélkül a törvényhatóságokra bizta ennek a feladatnak teljesitését; az 1877 : X. t.-cz. szintén a törvényhatóságokra bizta, ugy azonban, hogy a törvényhatóságoknak határozatai belügyministeri jóváhagyás alá estek. A törvényjavaslat egy lépéssel tovább megy és a törvényhatóságok jogköréből teljesen kivonja ezt a kötelességet. (Zaj balfelől.) és a belügymmister jóváhagyása helyett a belügyminister intézkedési jogát statuálja. (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a sz&sőbaloldalon.) Én tökéletesen elismerem azt, hogy ennél a kérdésnél nem szabad figyelmen kivül hagynunk, vájjon nem fosztjuk-e meg a törvényhatóságokat valamilyen nagyon fontos jogtól és nem ruházunk-e a végrehajtó hatalomra olyan jogkört, amely esetleg visszaélésekre ad alkalmat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mielőtt erre a két kérdésre kitérnék, röviden meg akarom emliteni, mi az az indok, amely szükségesnek mutatta azt, hogy a kerületi részletes beosztás igy történjék. Ennek egy praktikus, mondhatnám gyakorlati szempontból elkerülhetetlen indoka van. Ugyanis az 1914. évi XIII. t.-czikk, a választói törvény alapján elrendelendő összeirás nem is veszi kezdetét addig, mig a választókerületek részletes beosztása meg nem történik. Ha ugy teszünk, mint az 1877. évi X. t.-czikk tett, hogy ezt a beosztást a törvényhatóságokra bizzuk és a törvényhatósági határozatokat belügyministeri jóváhagyásnak vetjük alá, ismervén közigazgatási szervezetünk lassú működését, (Zaj balfelől.) tisztába kell lennünk azzal, hogy jó néhány hónap telnék el, mig ez megtörténnék. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Miért nem a sajtó lenyakazása előtt hozták ide !) Elnök (csinget): Csendet kérek ! Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni! Rakovszky Iván előadó : Ha helyesen akarjuk szolgálni az érdekeket, amelyek szükségessé tették, hogy az elavult választójogi rendszerünket egy uj alapokra fektessük, alig marad bátra más, minthogy ezt a gyorsabb eljárást válaszszuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, arra vonatkozólag nem kell sok szót vesztegetnem, hogy nem veszélyeztetünk vele sokat, ha a törvényhatóságokat ettől a jogtól megfosztjuk. Nem veszélyeztetünk ezzel sokat azért, mert az 1877 : X. törvényczikk intézkedései szerint is a törvényhatóságok határozatai belügyministeri jóváhagyásnak voltak alávetve, tehát a törvényhatóságoknak ez a jogköre korlátlan ugy sem volt. Amellett én az autonóm testületek ilyen alkotmányszervezeti kérdésekbe való beavatkozási jogát helyesnek és elvi szempontból elfogadhatónak tartom ott, ahol nagyobb autonóm testületek, például provincziák vannak, a mi törvényhatóságaink azonban, nézetem szerint, túl kicsinyek. Hiszen abban az elvi felfogásban mindnyájan egyetértünk, hogy a magyar parlament minden egyes képviselője az egész ország képviselője és nem annak a bizonyos kerületnek onnan kiküldött helyettesitője. Kún Béla: Azért nem lett volna szabad palotaőrökkel kihurczoltatni őket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Elnök : Kun Béla képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot ! Rakovszky Iván : Ha igy a váiasztókerületek képviselőküldési jogát az egész ország érdekében telj esitett kinevezési közfunkcziónak tekintjük, akkor mégis be kell látnunk, hogy minden téren igyekeznünk kell, hogy a választójog gyakorlásának szervezetét a helyi tekintetek útvesztőjéből kivezessük. Már pedig a törvényhatóságaink, azt hiszem, ennél a kérdésnél a dolog természete szerint, mint minden kiseb b testület, a helyi érdekeket elsősorban helyi szempontokból fognák fel azoknak helyi szempontokból való összeegyeztetésére és kiegyenlítésére igyekeznének, holott azt hiszem, akkor, mikor a törvényhozó hatalmat szervezzük, ámbár a helyi szempontokkal le kell számolnunk, azokat mégis magasabb, országos tekintetekből kell egymással összhangzásba hoznunk és kiegyenlítenünk. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) Emellett, t. ház, némi