Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

4 502. országos ülés 191U január 28-án, szerdán. Elnök: A magyar királyi állami számvevő­szék jelentése a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 1913-iki számadási év harmadik negyedében előfordult tulkiadásokról, előirányzatnélküli kiadásokról és hitelátruházások­ról ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: T. ház ! A segélyezett magyar hajózási vállalatok­kal kötendő szerződésekre vonatkozólag van sze­rencsém a következő öt törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni : a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal (írom. 908), — az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársasággal (írom. 969), — a Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Rész­vénytársasággal kötendő szerződéseknek (ír. 970), valamint a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvény­társaság fiume-ausztráliai járatának (írom. 971) és ugyanezen társaság galacz-konstantinápolyi hajójáratának (írom. 972) fentartása tárgyában kötendő szerződések beczikkelyezéséről. Kérem a t. házat, hogy ezen szerződéseket kinyomatni és szétosztatni méltóztassék, annak ki­mondásával, hogy e szerződések a közi kedési, közgazdasági és pénzügyi bizottságokhoz utasít­tatnak, mégis azzal, hogy időnyerés czéljából a házszabályok 191. §-ának első pontja értelmében a közlekedési és közgazdasági bizottság által együttesen, a pénzügyi bizottság által pedig el­külön tve lennének tárgyalandók. (Helyeslés.) Elnök : A beterjesztett törvényjavaslatok és pedig : a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajó­zási Részvénytársasággal, az Adria Magyar Ki­rályi Tengerhajózási Részvénytársasággal, a Ma­gyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytár­sasággal kötendő szerződéseknek, valamint a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság fiume-ausztráliai járatának fentartásáról, végül ugyanezen társaságnak galacz-konstantinápolyi hajójáratának fentartása tárgyában kötendő szer­ződések beczikkelyezéséről ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és a kereskedelmi minister ur javaslata szerint a közlekedési, közgazdasági és pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak a 191. §. első bekezdése értelmében oly utasitással, hogy a köz­lekedési és közgazdasági bizottság együttesen, a pénzügyi bizottság pedig külön tárgyalja. Következik a napirend, és pedig annak első pontja : a budapesti királyi törvényszékeknél, a hozzátartozó királyi j árásbiróságoknál és a buda­pesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszékek­nél a birói és bírósági hivatalnoki állások számának felemeléséről szóló törvényjavaslat (ír. 955, 9(50) harmadszori olvasása. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavas­latot). Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az épen most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfo­gadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Az igy harmadszori olvasásban elfogadott törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz kül­detik át. Következik a napirend második pontja : a közös haderő fentartásához szükséges ujoncz­létszámnak és a honvédség fentartásához szükséges ujonczjutaléknak uj megállapításáról a honvédelmi minister törvényjavaslata (írom. 905, 925). Az előadó ur kivan szólni. Simon Elemér előadó : T. képviselőház ! Most, amidőn a közös hadsereg fentartásához szükséges ujonczjutaléknak és a honvédség ujonczkontin­gensének uj megállapításáról szóló törvényjavas­latot a véderő- és pénzügyi bizottság nevében itt előterjeszteni bátorkodom, teljes tudatában vagyok annak, hogy talán még sohasem volt kény T telen egy ország ily nehéz gazdasági viszonyok között súlyos terhekkel járó véderőreformokkal előállani ; de egyúttal arról is meg vagyok győződve, hogy az objektiv, józan közvélemény még sohasem volt annyira áthatva egy vederőreform szükségességé­től, mint épen a jelen esetben, amidőn a külpolitikai események egész lánczolata meggyőzött bennünket arról, hogy a békének legbiztosabb őre egy harcz­képes hadsereg. (ügy van !) A Balkán-zavaroknál világosan kitűnt, hogy kritikus időkben, amikor puskaj^oros a levegő, izzanak a kedélyek és irritált a közhangulat, bár­mint igyekezzenek is az államfők, a kormányok és a higgadtabb elemek felelősségüknek teljes tuda­tában a békét fentartani, nagyon könnyen az ele­mentáris erővel kitörő háborús kedvnek és a há­borús közhangulatnak szuggesztív hatalma alá kerülnek és nem tudják megakadályozni annak kitörését, annyival is kevésbé, mert ilyenkor ezt a közhangulatot nem annyira a józan megfontolás, mint inkább a szenvedélyek fellobbanása szokta vezérelni. Nem elég tehát, t. ház, az a megnyugtató tudat, hogy összes szomszédainkkal barátságos diplomácziai összeköttetésben vagyunk, sem pedig az, hogy mi tőlünk is távol áll még a gondolata is annak, hogy a háborút előidézni óhajtanok : ne­künk készen kell lennünk minden eshetőségre. A mi monarchiánknak a létfentartás ösztöne dik­tálja azt, hogy minden erejével azon legyen, hogy hadserege a modern igényeknek teljesen megfelel­jen, (ügy van !) Midőn egy pár évvel ezelőtt a véderőről szóló korszakos törvényünket itt tető alá juttattuk, álta­lános volt a remény, hogy az ezen törvény kereté­ben megállapított ujonczlétszám évekig elegendő fog lenni a hadsereg kereteinek a kitöltésére. Ezen reményünkben azonban a külpolitikai események következtében csalatkoztunk, mert, amint láttuk, épen a legutóbbi súlyos külpolitikai komplikácziók hatása alatt összes szomszédaink kénytelenek vol­tak haderejüket lényegesen szervezni és fejleszteni. (Halljuk! Halljuk'.')

Next

/
Oldalképek
Tartalom