Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-497
497. országos ülés 1914 január 20-án, kedden. 311 jogászi tudásomtól, hogy én a javaslat alapvető rendelkezéseit teljesen félreértem, itt van előttem egy több magyar kiváló jogásznak a véleménye, — mindegyiket felolvashatnám — a kik ebből a szempontból birálva a javaslatot, hozzájárulnak a javaslat felelősségi rendszeréhez. Itt van Zsitvay Leó curiai tanácselnök ur, aki a Jogállam decemberi számában irta czikkét, a ki mindig megmondta a maga véleményét a kormánynyal és velem szemben és az esküdtbirósági javaslatot a legélesebben támadta, ehhez pedig hozzájárul és ezt a felelősségi rendszert helyesnek találja. Plathy György: Nem vontam kétségbe ! Balogh Jenő igazságügyminister: Itt van a Bűnügyi Szemle, melynek januári füzetében megint nem politikus, hanem Finkey Ferencz kolozsvári egyetemi professzor ezeket irja — bátor leszek czikkéből egy pár sort felolvasni : »A javaslat nem követi a franczia jog rendszerét, mely a kiadó mellett a szerzőt bűnsegéd gyanánt tekinti és bünteti. A javaslat az ujabb, a sajtó munkásaira kevésbbé kedvező külföldi törvényekkel szemben a jövőre is fentartani kívánja a 48-as törvénynek liberális rendszerét és ezzel kétségtelen bizonyitékát adja a sajtószabadság iránti őszinte tiszteletének és annak fentartása, sőt erősítése iránti határozott és komoly törekvésnek.« (Tetszés jobbról.) Bocsánatot kérek, ha engem elfogultnak, pártembernek és amióta ezen a széken ülök, tudatlannak és nem tudom minek stigmatizálnak is, hogyan magyarázzák a képviselő urak azt, hogy komoly tudósok, kik egész életüket tudományos munkásságban vagy a bírói széken töltötték, ebben mellettem állanak és ezt a javaslatot szabadelvűnek elismerik. (Élénk tetszés jobbról.) Ne méltóztassanak a túloldal mélyen tisztelt tagjai, ha a javaslatot a legélesebben bírálják is, akármilyen vonatkozásban, politikai jóhiszeműségünket kétségbe vonni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert azt kétségbe vonni nem engedhetjük . . . Szmrecsányi György: Miért haragszik ? (Zaj. Rendre ! jobbról.) Elnök: Szmrecsányi képviselő urat rendreutasítom. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Csendet kérek ! Ne méltóztassanak zavarni a szónokot. Balogh Jenő igazságügyminister: Azért, mert jóhiszeműségemet vonták kétségbe. (Élénk helyeslés. Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassék általános szólamokkal, melyeket nem lehet beigazolni, amelyeket ép ellenkezőleg három, perez alatt bármely szakférfiú akármikor megezáfolhat, a nép széles rétegeit és a közvéleményt tévesen informálni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert ez annak a nobilis vitának, annak a magas szinvonalon álló szabályos vitának, amelyet reméltem és amelyet én első beszédemben oly örömmel üdvözöltem, kereteibe nem túlságosan illik bele. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én nagyon készségesen megengedem, hogy ennek a javaslatnak vannak rendelkezései, melyekre nézve a különböző felfogások, az eltérő véleménynyilvánítások nobilis harezban érvekkel ki egyeztethetők. Holnap leszek bátor a kauezió kérdésében tett interpelláczióra válaszolni ; ez egy olyan kérdés, amelyben nekem megvan a magam álláspontja. Pető Sándor: Engednek? (Zaj.) Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyon kérem a t. képviselő urat, zabolázza meg közbeszóló buzgalmát, mert igy igen bajos nyugodt vitát folytatni. Hiszen ebben a kérdésben is egész sorozatát az érveknek sorakoztathatják a t. képviselő urak saját álláspontjuk mellett, épugy, mint más kérdésekben is, de talán szabad annyit elvárni, hogy hallgassanak meg minket is. (Élénk tetszés jobbról.) Ami a felelősségi rendszert illeti, állitom egész határozottan, hogy a sajtójogi felelősségi rendszer tekintetében ez a javaslat — mindjárt megmondom, melyik vonatkozásban — még az 1848. évi XVIII. t.-czikknél is szabadelvűbb, még pedig tudatosan szabadelvűbb, mert mindenben erre törekedtünk, mert a nyomdászt végkép kihagyja a sajtójogilag felelős személyek sorából. Megmondom miért és akárkinek, aki szakférfiú, odaállítom a tételt, tessék választani vagy tessék megkérdezni a zsurnaliszta urakat, hogy választják-e inkább az angol, a franczia, az olasz vagy a német felelősségi rendszert és meg vagyok győződve, hogy ha valaki csak konyit ezekhez a dolgokhoz, akkor a javaslatban kontemplált rendszert fogja választani. (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások: Tartsák meg a mostanit!) A jelenlegi fejlődési rendszer mellett azért nem maradhatunk meg, mert az először is a legteljesebb mértékben utat nyit az álszerző és álszerkesztő, a strohmann-rendszer felburjánzásának, amelyről lehet különféle vélekedés, de amely alapjában véve még sem egyéb, mint az igazságszolgáltatásnak komédiává tétele, (ügy van! ügy van ! jobb felől.) Ha egy irni-olvasni nem tudó kályhafütőt állitanak'oda és azt mondják, hogy ez szerkeszti a lapot, ez nem igazságszolgáltatás, hanem paródiája az Ítélkezésnek. Vagy ha komoly kérdésekben, amelyek pl. a szocziálpolitika alapvető tételeivel összefüggnek, odaállítanak egy tizenháromesztendős szedőgyereket, vagy egy kifutógyereket, aki a szerkesztőségben, a nyomdában van alkalmazva, mint a pécsi szocziálisták megtették — a t. képviselő urnak erről konkrét adatokkal szolgálhatok — akkor ez is olyan, amit nem lehet megengedni, (ügy van ! jobbfelóí.) Az anonimitást pedig teljességében fentartja a javaslat. Semmi módja nem lesz a vizsgálóbírónak vagy a rendőri nyomozó hatóságnak, hogy a felelős szerkesztőből, ha nem akarja megmondani, kivegye, hogy ki a szerző. De ha egyenesen bizonyítva van az, hogy más rendelte meg a czikket, vagy más bírta rá annak megirására, akkor a tárgyi igazságnak, legalább ezen a téren, mikor a bizonyítás ott áll a bíró előtt, miért ne adjunk helyet és miért tegyük felelőssé akkor is azt a kályhafütőt, vagy azt a kicsi nyomdászgyereket, — ezt nem birom belátni és erre a t. képviselő ur nem tud engemet kapaczitálni. (Élénk helyeslés jobb felől, Nagy
