Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

92 492. országos ülés lífH január 13-án, kedden. márczius 20-án kezdették a rendek először tárgyalni ezt a törvényjavaslatot és egy nap alatt letárgyalták. Márczius 22.-én már a főrendek előtt volt. A főrendek a tanulmányozásra csak két órai időt kaptak és szintén egy ülés folyamán tárgyalták le. így került a javaslat ismét a rendekhez és tizenhárom nap alatt, vagyis 1848 riprílis 3-án már kész törvény volt. Természetesen ilyen laza alkotásban megtörténhetett az, hogy akaratlanul is hibák csúsztak be, kellő megfontolásra talán nem is volt idő, azonban egészben és nagyban azt a czélt, amelyet akkor szolgálni kívánták, el is érték- A politikai, a törvényhozói bölcsesség megnyilatkozott abban az alkotásban is. Ez a törvényjavaslat sokkal alaposabb munkának és több idő ráforditásának eredménye. Itt meg lehetett volna alaposan hányni-vetni, hogy mi az, ami egy helyes, egy jó törvényjavaslat érdekében szükséges és mi az, ami innen kiküszöbölendő? Ez azonban, amint előbb is konstatáltam, legnagyobb sajnálatunkra, nem történt meg. Azok az elvek, amelyek a sajtó szabadságát igazán előre viszik, amelyek a sajtó nagy czéljait szolgálják, nemcsak megvalósitva nincsenek, hanem igen sok tekintetben még visszaesést is tapasztalunk. Hogy egyes intézkedésekre példaképen rátérjek, mindjárt a törvényjavaslat elején van az a rendelkezés, amely a törvény hatálya alól kiveszi mindazokat a sajtótermékeket, amelyek hivatalos közleményeket tartalmaznak és amelyeket az országgyűlés bizottságai, valamint a hatóságok adnak ki. Amig ezek a kiadványok egyszerűen csak a törvény közlésére szorítkoznak, természetesen nem lehet az ilyen rendelkezés ellen kifogást emelni. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy ugy a kormány, mint az egyes hatóságok különböző közleményeket adnak ki, amelyek időszaki lapok természetével birnak és ezen közleményekben nemcsak a szó szoros értelmében vett hivatalos közlemények vannak benn, hanem különféle elmefuttatások, különféle czikkek, tehát olyan közlemények, amelyekbe könnyen becsuszhatik rektiíikáczióra szoruló adat, amely esetleg becsületsértést is foglal magában. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése az ilyen közleményeket is teljesen kiveszi a sajtótörvény hatálya alól. Hogy példát hozzak fel, amely könnyen megtörténhetik, a fővárosnak van egy hivatalos közlönye, a Fővárosi Közlöny, amely a székesfővárost érdeklő ügyeket közli, igy a törvényhatósági bizottság üléseit, egyéb bizottságok üléseit, szóval olyasmiket, amik a főváros lakóira nézve közérdekűek, azonban még sem nevezhetők tulaj donképen tisztán hivatalos közleményeknek. Hányszor fordulhat elő, hogy olyan közlemény adatik közzé, amely valakinek az egyéni becsületét érinti, vagy sérti ? Tegyük fel, hogy a törvényhatósági bizottságban politikai ügy kerül szőnyegre, pl. a bizalom kérdése a kormány iránt. Szavaznak névszerint. Tegyük fel már most, hogy a hivatalos közlöny valakinek nevét, aki a kormány ellen szavazott, felveszi a korrpány mellett szavazók közé. Hol kapja meg az illető az elégtételt azért, hogy politikai álláspontja, amely neki kiváló egyéni sajátsága és tulajdonsága, amelyre ő súlyt fektet, amelyre büszke, épen az ellenkező szinben tüntettetett fel? A törvényjavaslat ezen szakasza szerint ez teljesen ki van zárva és ha nines neki módja a törvényhatósági közgyűlésen a rektifikáczióra, akkor rajta marad az, hogy ilyen vagy olyan irányban, amely az ő politikai meggyőződésével ellenkezik, nyilvánította véleményét. De lehet azonkívül egyéb közleményekben a közgazdasági érdekek súlyos sérelme. Ezek ellen az illetők, akik sérelmet szenvedtek, teljesen védtelenek és fegyvertelenek, mert a sajtótörvény intézkedéseihez nem folyamodhatnak. (Ugy van ! halfelöl.) Egy másik intézkedés, amelyet szintén kifogásolandónak tartok, az, hogy a törvény 5. §-ában amikor a nyomda és a többszörösitési vállalat tulajdonosát, továbbá a felelős szerkesztőt kívánja felelőssé tenni, a választásoknál használt plakátokra nézve a kivételek között egy igen erős és súlyos megszorítást tesz, ez pedig az, hogy a választási plakátoknak csupán a választásoknál szükséges adatokra kell szőritkozniok. Én már 20 évnél hosszabb idő óta foglalkozom ilyen politikai plakátok szerkesztésével és igy a politikai küzdelmek során, igen sokszor volt alkalmam szerkeszteni ilyen plakátok szövegét, de én nem tudok elképzelni olyan plakátot a politikai küzdelmek folyamán, amely csak száraz adatokra szorítkoznék és amelyben a választás izgató módon — hiszen utóvégre a korteskedés vele jár — ne közöltetnék és igy ilyen agitáczionális alkotó rész abba a plakátba bele ne jöhetne. Ennek most már egy felelős szerkesztő kötelezettsége alá való szorítása, magának a megengedett politikai agitácziónak egy olyan súlyos sérelme, ez egy olyan békó rajta, amely nagy mértékben képes azt megakadályozni. Méltóztatnak tudni, hogy miképpen történik az ilyen plakátok szerkesztése ? Jön egy hir, hogy történt ez és ez, ezt meg kell akadályozni, evégből gyűlést kell tartam, össze kell hivni a polgárságot, vagy a polgárságnak egy szervét, valamely végrehajtóbizottságot, plakátokat szerkesztenek tehát, mert hiszen ez a legáltalánosabb, azt mindenki olvashatja és az egyúttal a leggyorsabban értesiti a polgárságot az illető gyűlés összehivásáiól. Hirtelen 2—3 ember összeszerkeszti azt, aláírják a pártvezetőség nevét, vagy nem is irják alá, hanem odaírják »elnökség«, vagy »pártvezetőség<< és akkor, ha nem tudják a felelős szerkesztőt megnevezni, ezt a plakátot tulajdonképpen kinyomatni sem volna szabad és ezzel az illetőnek igen hatalmas védőeszköz esnék ki a kezéből. A kivételek másik része, ahol névjegyek,