Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

90 492. országos ülés 1914 január 13-án, kedden. hogy ő fanatikusa egyszersmind a többségi elvnek is. Ezt a t. ministerelnök ur igen sokszor hirdeti és a t. túloldal boldog abban a tudatban, hogy ez az a fanatizmus, amely a t. túloldalnak is feltétlenül konveniál és amely feltétlenül hasznára válik : a többségi elv fanatizmusa. De mindaz, amit a t. túloldal végzett, amit munkának állit be, mindaz a törvényhozás, amelynek részesévé lett az utóbbi idők alatt, tulaj donképen mind rettegés a többségi elvtől, mind megtagadása a többségi elvnek, mert semmi más czélja a t. túloldal törvényhozásának nincs, mint lehetetlnené tenni Magyarországon egy többségi uralmat, lehetetlenné tenni a többség véleményének érvényesülését, lehetetlenné tenni azt, hogy az országnak igazi többsége nyilatkozzék meg a választások alkalmával a választók révén, nyilatkozzék meg a sajtó révén és nyilatkozzék meg esetleg, sőt ha szabadon nyilatkozhatik meg, egészen biztosan nyilatkozzék meg elitélőleg a. t. kormánynak és az őt támogató pártjának működése felől. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) Én mindig csodálkozom azon, amikor egyesek még pedig néha nagytekintélyű emberek is ugy állítják oda a jelenlegi ministerelnök urat, mint a konzervatív eszméknek, ideáloknak védelmét és védelmezőjét, mint a történelmi hagyományoknak és a történelmi múlt alapján való békés nemzeti fejlődésnek biztositóját Magyarországon. Én sohasem tudtam megérteni, hogyan lehet gróf Tisza István ministerelnök urat konzervatív em bérnek mondani. Nekem ellenkező a felfogásom. Soha még Magyarországon konzervatív zászlót hordó egyén a radikalizmusnak annyi szolgálatot nem tett, mint a jelenlegi kormány és az őt támogató többség. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Huszár Károly (sárvári') : öntudatlan forradalmár ! Haller István: Nézzen szét a t. kormányelnök ur és nézzen szét a munkapárt maga körül és meg fogja látni, hogy igenis, bizonyos irányban olyan rapid radikális haladásról nem volt senkinek sejtelme és vágya sem, mint amilyent ő tényleg elősegített. Nézzék meg, hogy a nemzetiségi aspirácziók milyen radikális módon kezdenek érvényesülni Magyarországon és a mi történelmi jogaink és történelmi multunk megvédésében minő rohamosan, minő radikális módon csökkent a mi befolyásunk, mennyire csökkent a lehetősége annak, hogy mi biztosítsuk Magyarország történelmi fejlődését. Az igazságügyminister urat szokták itt, talán kissé enyelegve, gúnyolódva, forradalmárnak feltüntetni és azt mondani, hogy forradalmi eszméket és elveket képvisel. Hát ő igazán ártatlan ebben. Ez a sziled, jólelkű tudós ember, aki vállalkozott a rendszernek szolgálatára, csakugyan nem érdemli meg a forradalmi nevet. De igenis van forradalmár ebben az országban, mert mindig kétféle forradalmárok vannak és a forradalom tényezői között mindig két, legalább egyenrangú tényezőt kell megkeresni: az egyik, aki okozza a forradalmat, a másik, aki végrehajtja, aki szerencsétlen áldozata a forradalomnak. A forradalmat mindig az okozza, aki reakczionárius intézkedésekkel, a szabad energiáknak lekötésével (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) annyira lenyomja a nemzetnek energiáit, hogy azok végtére is kénytelenek a túlfeszültség révén erőszakkal exploziókban törni ki. Minden forradalom megtalálta a maga zsarnokát, minden forradalmat megelőzött egy korszak, amikor voltak honmentők abban az országban, amikor voltak társadalommentők, amikor voltak konzervatív ideálok, akik a konzervativizmust ugy gondolták szolgálni, hogy a szabad mozgást teszik lehetetlenné és ezáltal a forradalom karjaiba, a radikalizmus táborába hajtották azokat is, akiknek soha eszébe nem jutott volna, hogy ilyen eszmék szolgálatába álljanak és azt a tábort szimpátiájukkal erősítsék ós elősegítsék. A legnagyobb forradalmár az, aki a forradalomra okot és alkalmat ad. A legnagyobb forradalmár az, aki reakezionárius intézkedésekkel békóba akarja verni a nemzet közszabadságát, aki reakezionárius intézkedésekkel rákényszeríti az embereket a földalatti forradalomra. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És, t. ház, ezek az eredmények jelentkezni fognak. Nem kell prófétának lenni az embernek. A czezarizmus és a pretorianizmus uralmát soha nem tűrte meg egy nemzet sem és nem fogja megtűrni a magyar nemzet sem. El fog jönni annak az ideje, amikor a magyar nemzet egészséges szervezete ki fogja tudni vetni magából azt a mérget, amelyet ilyen törvények alakjában vetettek be vele és Id fogja vetni magából mindazokat a politikai ideákat, amelyekről azt hirdetik, hogy azok a konzervativizmus szolgálatában állanak, amelyek pedig tulaj donképen csak hatalmi czélt szolgálnak, tulaj donképen csak a zsarnokságot szolgálják és amelyek csak a radikalizmusnak a magvait vetik el és meg kell és meg fogja szülni az idő azt az egészséges vihart, amely ezt az egész rendszert, amely ilyen törvényhozást, amely az ilyen gondolkozású konzervatív embereket el fogja seperni a szintérről. Hogy ilyen nyomok már jelentkeznek, arra vagyok bátor felolvasni egy felhívást, amely hónapokkal ezelőtt jelent meg és amelyben annak, amit én itt, mint szükséges következményt jelzek, már csakugyan a nyomaira találunk. A szocziáldemokrata pártnak egy felhívása ez, amely a sajtó javaslat elleni harezra tüzeli fel a munkásokat. Nem a legutolsót értem ez alatt, nem azt, amely most forog közkézen; hanem azt, amely régibb keletű és amelyben többek között ez foglaltatik (olvassa.) : »A nyilt, nyilvános, szocziális szellemű harcz lehetőségét kell megvédenünk. Mert ha ez a javaslat törvény lesz, nem lesz erő a világon, amely megakadályozza a földalatti forradalmi mozgalom megszületését. A sajtójavaslat lesz a szülője az anarchizmusnak,