Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

88 Í92- országos ülés 191b jaruár 13-án, kedden. pláne megsértett ember, jól tudjuk, hogyan szokta írásban előadni a maga panaszát. Nincs végehossza, kezdi Ádámnál, Évánál és egész kolumnákat, oldalakat akarna betölteni és meg van győződve róla, hogy semmi egyebet nem mondott, mint ami a tény felderítésére okvetlenül szükséges. Ki lesz ebben a biró a szerkesztő és a sértett között? Vájjon, hogy annak a czikknek a terjedelme nem lépi-e tul tényleg a szükséges magyarázkodásnak határát, Id lesz kettejük közt objektív biró? A szerkesztő védeni, fogja a lap érdekét és spórolni akar a helyivel. A sértett mindig csak a maga érdekét fogja tekinteni és követelni fogja, hogy per longum et latum mindazt, amit el akar mondani, elmondhassa. Most ha bírósági útra kerül a dolog, amennyiben előáll a helyzet a jelenlegi törvény szerint, négyszer is bűnhődik a szerkesztő. Bűnhődik először azért, mert bár rövidebben, de közölte a helyreigazító közleményt, a mi reánézve bizonyos tekintetben feltétlenül bűnhődés és büntetés. Bűnhődik azután ha Ítélet jön és a biró elitéli arra, hogy tessék a tényállást ujabban leközölni és másodszor kell bűnhődnie ; azonkivül kártérítést kell fizetnie, ez már a harmadik bűnhődés ; és a fő, a negyedik bűnhődés az, hogy egyáltalán az egész közvélemény, az olvasóközönség előtt, kompromittálja magát és számára ez a legnagyobb bűnhődés. Itt a helyreigazítás kötelezettsége csak altér native állitható fel: vagy helyreigazítja a lap, vagy birói eljárásra kerül a sor. (Halljuk ! a balés a szélsobdolddon.) Ha a szerkesztő helyet ad a helyreigazításnak, akkor szabadulnia kellene a további következményektől. Ha pedig nem ad helyet a helyreigazításnak és birói útra terelődik, akkor a biró elitélheti őt azért külön, amiért a helyreigazításnak helyet nem adott és nem nyújtott módot, hogy az illető, aki sértve érzi magát a czikk által, az igazát a lap olvasói előtt dokumentálhassa. Azután a hatósági helyreigazításnak korlátlansága is olyan, amibe senki bele nem nyugodhat, ki a sajtó komolyságát meg akarja óvni és a sajtó érdekeire bárminő tekintettel van. A hatóság helyreigazithat a javaslat szerint bármikor, mikor ugy látja, hogy nem való tények szerepelnek a közleményben a hatóság valamilyen működéséről. Ez még talán hagyján volna, ha a hatóságnak tényleg semmi mást nem lehetne helyreigazítania, mint azt a valótlan tényt, mely állíttatott róla oly esetben, mikor hivatali minőségben mint hatóság járt el vagy tett valamit. Hogy tényt helyreigazithat, ezt lehet konczedálni. Igen, de a javaslat tovább megy, mert helyreigazithat a hatóság akkor is, ha ugy látja, hogy valamely tény hamisan van beállítva. Mi lesz ennek a következménye? Az, hogy az igen t. ministerelnök ur ezentúl nem az »Igazmoncló«-ba fog irni politikai czikkeket, hanem miután ö feltétlenül meg lesz arról győződve, hogy az ő politikai cselekvései, pl. a horvát paktum kérdése, ahogy azt újságírói szem látja vagy ahogy politikus látja, hamisan van meglátva és hamisan van beállítva, tehát az ilyen, beállítással szemben, aminővel újságíró vagy politikus ir, — mert hiszen nem irhát máskép, mint ahogy ő látja a dolgot — azt fogja mondani a ministerelnök ur: ez hamis beállítása az én cselekvéseimnek, fényeimnek, kormányzati működésemnek és követelek helyreigazítást, de a helyreigazítást nem az »Igazmondódba fogom elhelyezni vezérczikkben vagy a politikai rovatban, hanem fogok irni egy czikket, azt sokszorosítani fogom és a legelőkelőbb ellenzéki újságoknak, melyek azt a tényt ilyen hamis beállításban irták meg, el fogom küldeni és könnyű szerrel el fogom érni, hogy nem lesz szükséges drága pénzen lapot fentartanom a lakosság oktatására, melyben sajátkezüleg világositom fel a közönséget arról, hogy az én politikám az egyedüli üdvözítő, hanem el fogom ezt intézni mások költségén a legelőkelőbb budapesti orgánumokban, mert hiszen nekem a törvény módot ad arra, hogy a hamis beállítás ellen tiltakozzam s azt rektifikáljam és helyes beállításban közöljem. Azt hiszem, hogy a ministerelnök ur igen kevésszer lesz meggyőződve arról, hogy tényeit, cselekvéseit, szándékait helyesen állítják be a publikum előtt. Azt hiszem továbbá, hogy ebben követni fogják őt a közigazgatási hatóságok nagyrészt és legfontosabb szerv lesz egy közigazgatási hivatalban a szerkesztőségi szoba, ahol külön e czélra szerződtetett ember kénytelen lesz állandóan az ellenzéki lajjokba ' kormánypárti vezérczikkeket irni, mert a szolgabíró, az alispán és a többiek, amilyen sorrendben következnek, mindig azt fogják állítani, hogy ténykedéseik hamis világításban jelentek meg abban az ellenzéki lapban, melylyel dolguk van, tehát szerződtetett ember, külön sajtóosztály lesz még oly alsóbbrendű közigazgatási hatóságnál is, külön sajtófőnökkel, mely sajtóosztálynak a dolga lesz kellőkép kihasználni a helyreigazitási kényszert és kellőkép kiélvezni a publikumnak azt a csodálkozását, mely elfogja egy-egy reggelen, mikor meg fogja látni, hogy ime, az előbbi vezérczikk még roppant vehemens ellenzéki vezérczikk volt, mely végletekig támadta és minden lehetőség szerint a legszigorúbb kritikával illette a miniszterelnök urnak vagy szukczesszive alantasabb hatóságoknak működését és ma már megjelent egy másik czikk, mely ugyanennek az ellenkező jót fogja irni. A helyreigazításnak ugyanis meg kell lenni az uj törvényben. Az elv feltétlenül jó, mert megkívánja a közönség érdeke, hogy hozzá tudjon jutni nem a hosszadalmas sajtóeljárás után, hanem hozzá tudjon jutni lehetőleg mennél hamarább, lehetőleg olyan formában, aminőben a támadás megjelent. De kétségtelen, hogy ezt a helyreigazitási kényszert ugy kell szabályozni, hogy a közérdeket megóvja ugyan, de lehetet-