Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
492. otszágos ülés 19J4 január 13-án, kedden. 81 szolgabírónak és minden közigazgatási katóságnak módjában van a lapokat dirigálni, mert hiszen, mivel már az uj törvény alapján amúgy is nagyobb kauezióval és kártérítéssel van terhelve és még ha most ki van szolgáltatva a a különféle büntetéseknek, a legérzékenyebb lesz minden lapnak az anyagi rész ós ezen a részen lehet leginkább behatolni annak a sajtónak szabadságába és lehet azt az ellenzéki lapot a kerületben vagy országosan is lehetetlenné tenni; viszont azon kormánypárti lapra nézve, mely érett, bölcs felfogással tárgyalja az eseményeket, mely mindent helyes színben állit be, mely mindig csak igazat mond, mint például az »igazmondó« czimü lap, a terjesztésnek nem lesz semmi akadálya, erre nem fog várni a mulasztása miatt semmiféle bűnhődés, szóval, ez a lap anyagilag boldogulhat, de csak azért, mert a közigazgatási hatóság intenczióit, czéljait, politikáját szolgálja. (Igaz! TJgy van! a haloldalon.) Ha a lap szempontjából ós a sajtóval szemben ilyen szigorúan gyakorolja majd e javaslat alapján a közigazgatási hatóság az ellenőrzést, és ha a bíróság számára oly szakaszok állnak rendelkezésre, melyek alapján az eddiginél sokkal szigorúbban tudna sújtani mindenféle visszaélést és ha a lapnak anyagi exisztencziája állandóan koczkára van téve és ha minden mulasztás, minden vétség azzal a veszedelemmel jár, hogy a kiadó anyagilag tönkre jut, akkor miért nincs az ellenkező oldalon is meg ugyanezen elbánás, miért nincs a jogegyenlőség, az egyenlő elbánás elve a javaslatban következetesen keresztülvive, akkor miért nem állit fel a javaslat ugyanilyen szigorú intézkedéseket az esetre, ha a közigazgatási hatóság indokolatlanul zaklatja azt a sajtóorgánumot, ha jogtalanul tiltja meg annak a lapnak terjesztését, ha jogtalanul, illetőleg ok nélkül vonja meg tőle a kolportázst, miért nincs meg a lap számára az a lehetőség, hogy minden olyan esetben, amikor a közigazgatási hatóság bármiféle beleavatkozás révén, ok nélkül, anélkül, hogy a lap hibás lett volna, anélkül, hogy a biró akczeptálta volna azt a hibát, amelyet a közigazgatási hatóság létezőnek vélt, kártérítést kapjon és pedig olyan mértékű kártérítést, amilyen súlyos büntetéseket szab a javaslat a lappal szemben akkor, ha a törvény intézkedéseit valami tekintetben túllépi vagy ha nem is ezt teszi, hanem csak módot nyújt arra, hogy a közigazgatási hatóság valamiféle ürügy alatt üldözze. Akárhogy is kerülgesse különben a javaslat, kétségtelen, hogy ez nem egyéb, mint a czenzura visszaállítása, mert attól a jaillanattól fogva, mikor a gondolat érzékelhető formát öltött, rendőri felügyelet alatt áll. De rendőri felügyelet alatt áll a szerkesztő, a kiadó, valamennyi munkatárs, a nyomdai személyzettel egyetemben és maga a terjesztő közeg, a legalsóbbrendü rikkancs is, nemcsak attól a perczKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. tői kezdve, amint a lap megindult, hanem ezt a rendőri vizsgálatot a közigazgatási hatóság nap-nap után végzi a kötelespéldány alapján. Hogy aztán ebben a rendőri vizsgálatban milyen szempontok vezessék a közigazgatási hatóságot, az a javaslatban nagyon tág módon van meghatározva; egyszerűen azt mondja, hogy az ellenőrző hatóság a közrend és a közerkölcsiség szempontjából fogja felülvizsgálni a lapot, és csak abban az esetben fogja megengedni a terjesztést, ha a közrend és a közerkölcsiség szempontjából nem tehető ellene semmiféle kifogás. Én azt hiszem, nem fog akadni olyan közigazgatási hatóság, melv ebbe a két szóba bele ne tudjon magyarázni mindent, amit belemagyarázni akar. Ügy látszik, a javaslatnak nem is volt más intencziőja, mint ngy kodifikálni ezeket a terminus technikusokat, hogy az alantas közigazgatási tisztviselő minden egyes esetben meg tudja magát védelmezni a felsőbbséggel szemben, mert hiszen csak erről van szó, a többivel amúgy sem törődnek; csak arról van szó, hogy fegyelmi vizsgálat esetén a felsőbbség konstatálhassa, hogy a közigazgatási tisztriselő akkor, amikor a kolportázst megvonta, jóhiszeműen járt el s szemmel tartotta a törvény intézkedéseit. En abban a véleményben vagyok, hogy azokat a visszaéléseket, amelyeket a sajtó igen gyakran elkövet s amelyeket elkövet a világnak minden sajtója — mert hiszen az természetes, hogy a sajtó munkásai közé mindig kerül mindenféle gondolkozású, hajlamú, meggyőződésű ember, tehát az kétségtelen, hogy egy kiterjedt sajtóorganizmusnak itt vagy ott lesznek olyan munkásai s lesznek olyan orgánumai is, amelyek erkölcsi, esetleg anyagi károkat is okozhatnak — mondom, azokat a visszaéléseket csak igen ritka esetben lehet a terjesztés előzetes meggátlásával megakadályozni. Lehetnek egyes esetek, amikor indokolt az, hogy a sajtóorgánumnak, amely pl. gyilkosságra hív fel, vagy hadi titkot árul el s hasonló közveszélyes, nagy kárt okozó közleményeket ad közre, hogy ennek terjesztése megakadályoztassák. Lehetnek ilyen esetek, de akkor taxatíve kell felsorolni a törvényben, hogy mindenki tudhassa és a törvény betűjére hivatkozva követelhesse, hogy csak ez esetben és semmiféle más esetben a terjesztés lehetősége ne akadályoztassák meg. Ha a terjesztés után az ily közlemény ékkel szemben erős retorzió következik be, akkor nagyon valószínű, hogy minden sajtóorgánum meg fogja gondolni a dolgot, meg fogja a maga czikkeit rostálni és közleményeire oly gondot fordít, hogy ne legyen szükség retorzióra, mert természetes, hogy többnyire anyagi retorzióról lévén szó, a kiadó érdeke mélyen van sértve és gondja lesz rá, hogy szerkesztőjét visszaélések elkövetésétől visszatartsa. Kár annyira félni a sajtószabadságtól ős a 11
