Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

ít2. országos ülés 191í január 13-án, kedden. 71 Hiszen épen azáltal, ha nem a vizsgálóbíróra helyeztetnék a valódiság bizonyítása tekintetében a súlypont, nagyon sok ily intézkedés elejthető lenne, amely által az elintézés felesleges halasztást szenvedhet. De, t. ház, nem kevésbbé elitélendő ennek a javaslatnak mindazon intézkedése, amely a sajtóbűncselekményekben az adminisztratív hatóságok és a rendőri közegek számára büntető hatalmat és intézkedési jogot statuál. A sajtószabadságnak egyedüli biztos védelme csak az, ha minden sajtóügy kivétel nélkül kizárólag a független bíróság hatáskörébe utaltatik. Ezzel szemben azt hozzák fel, hogy némely intézkedések gyorsaságot igényelnek. Bocsánatot kérek, a birói elintézés terén ezt szintén el lehet érni, csak tessék a lehető legrövidebb határidőnek kitűzésére az illetékes közegeket törvényileg kötelezni. A javaslatnak ez az intézkedése, amely az adminisztratív hatóságoknak és rendőri közegeknek ad beleszólást sajtóügyekbe, nálunk különösen veszedelmes, ahol egy pártos kormánynyal állunk szemben, amely kormány nem az ország, hanem a párt érdekeit szolgálja. De a közigazgatási tisztviselőkre sem mondhatjuk egész általában, hogy minden pártelfogultságtól mentesek; sokszor elnyomott, sanyarú helyzetüknél fogva még akaratlanul is kénytelenek pártos intézkedések szolgálatában állani. Teljes védelmet és igazságos megtorlást a sajtóvisszaélések ellen csak a független bíróság nyújthat s biztos védvárat a sajtószabadságának. Ahhoz kell tehát az összes sajtóbűncselekményeket utalni, még a kihágásokat is. Végül, t. ház, a javaslatnak utolsóelőtti, t. i. ötödik fejezetével kívánok csak igen röviden foglalkozni. Ez a fejezet az, amely az időszaki lapok kiadója és 'a szerkesztőség közötti jogviszonyt kívánja szabályozni. Ez is már meg lett vitatva ugy itt a házban, mint a többször hivatkozott szaktestületek részéről, ugy, hogy itt is csak egy-két momentumot óhajtok kiemelni, t. i. azt a tendencziát, amely ezen intézkedésekben rejlik. Mi volt t. i. a tendenczia? Az, hogy a sajtójavaslat ellen az annak tartalma által méltán felidézett felháborodását a sajtó munkásainak ellensúlyozzák azzal, hogy ebben a fejezetben irányukban némi jóindulatot akarnak tanúsítani. De ez sem sikerült a legkisebb mértékben sem. És miért nem ? Mert ez a része itt a javaslatnak épen ugy készült, mint a többi. Hevenyészett működésnek és munkásságnak az eredménye ez is. Hiszen, amint látjuk, az érdekelt körök érdekeit és kívánságait egyáltalában nem elégítette ki, sőt ha egyes kedvező intézkedéseket tartalmaz is az ő érdekeikre vonatkozólag, azt ami javukra benne van, nagyon ellensúlyozzák azon intézkedések, amelyek rájuk nézve nagyon sérelmesek, ugy, hogy még itt is, még ebben is az ellenkezőt érte el a javaslat, bárha itt némi jó czélzat mutatkozik is; mert egyáltalában nem sikerült az általános felháborodást a sajtó munkásai között ezzel lecsillapítani, hanem ellenkezőleg, csak még magasabbra fokozódott és pedig teljes joggal a felháborodás. (Igás! Ugy van! a bál- és a szélsöbálóldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezekben összefoglalva eléggé kidomborítottam e javaslat általános jellegét és sikerült bebizonyítanom azt is, hogy ez a javaslat sem a sajtószabadság megfelelő védelmét és biztosítását, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) sem az egyéni becsületnek az egyéni becsületsértések és rágalmazások ellen való biztosítását és megfelelő védelmét nem képes elérni, sem a családi élet szentélyébe avatatlan kezekkel való behatolásnak nem képes kielégítő gátat vetni. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen e tekintetben, amint már bevezető szavaimban is hangsúlyoztam, az ellenzék sem zárkóznék el a legszigorúbb, a legmesszebbmenő intéz kedésektől, amelyek mindezeket hatályosan eszközölhetik, amelyek ezen szempontoknak sikkerrel felelhetnek meg. De ez a javaslat, amint kimutattam ezeket ' a feladatokat nem oldja meg megfelelő módon, ezeket a czélokat legkevésbbé sem éri el. Olyan intézkedésekhez, amelyek a sajtónak valódi visszaéléseit érik, amelyek azonban a sajtó szabad mozgását és a közügyek vezetésének szabad ellenőrzését nem gátolják, igenis az ellenzék is szívesen hozzájárul, azonban olyan intézkedéseket, amelyek a sajtó nemes hivatásának és feladatának teljesítését akarják lehetetlenné tenni, sohasem fogunk támogathatni és elfogadhatni. /Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbálóldalon.) Épen azért nem járulhatunk hozzá ehhez a javaslathoz sem, mert ez, amint kifejteni szerencsém volt, mindezen szempontokat a legkevésbbé sem elégiti ki, sőt épen ellenkező eredményekre vezet és amellett, amint látjuk, az őszinteség teljes hiányában is szűkölködik. (Ugy van! balfelöl.) Annak a kettős czélzatnak, amelyet e javaslat indokolásában többször hangsúlyoznak, legkevésbé sem felel meg ezen javaslat, hanem azzal homlokegyenest ellenkező irányt követ. Az igazságügyi bizottság, mint e javaslat kettős czélját, a következőt állapítja meg indokolásában (olvassa) : »A javaslatnak, mint indokolása is jelzi, két főiránya van. Egyfelől biztosítani kívánja a komoly és tisztességes sajtó szabadságát, másfelől hatályos és gyors védelmet törekszik nyújtani a sajtó utján és a sajtóval kapcsolatosan elkövetett visszaélések ellen. Ezt a két czélt a javaslat sikeresen szolgálja és szerencsés kézzel oldja meg.« Amint fejtegetéseim fonalán kiderült, mind a két tekintetben homlokegyenest ellenkező foglaltatik ezen javaslat intézkedéseiben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) Épen ezért az én meggyőződésem szerint ezt a javaslatot még átdolgozás utján sem lehet akként kijavítani, hogy az a modern sajtó igé-