Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
68- 'iMl. országos ülés Í9ii január 13-án, kedden. pitani és a választás rég lezajlott, vagy akár már másik választás is történt, mire megkapom a belügyminister intézkedését. így az ellenzéki sajtó mindig ki van téve annak, hogy egyoldalú pártérdekből lehetetlenné teszik a lap kiadását. Ha összefoglalom az utczai árusitás utján való terjesztésre és az időszaki lapok bejelentési kötelezettségére vonatkozó most jellemzett intézkedéseit a javaslatnak, akkor csakugyan arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy ez a javaslat túltesz még a Bach-szisztéma Prottman-fóle czenzuráján is, mert nemcsak a már papíron meglévő kész gondolat terjesztését teszi lehetetlenné, hanem ellenőrzést akar gyakorolni az emberi agyban még csak gomolygó, gyülekező gondolatok felett is, valósággal inkvizitórius czenzurának veti alá az egyének gondol- ' kozási módját. Ez a javaslat tulajdonképen tehát engedélyhez köti magát a hirlapalapitást is, pedig a 16. §. azt mondja, hogy »időszaki lapot mindenki szabadon alapithat, az alapításhoz engedély nem szükséges«. Bocsánatot kérek, ez a javaslat ép az ellenkezőjét statuálja annak, mint amit itt mond. Lovászy Márton: Miért nem felel erre a minister ur ? Erre még nem felelt! Sághy Gyula: Ez az engedélyezési és bejelentési kötelezettség valósággal a vesékig, a szivekig ható inquisitorius vizsgálat alá akarja vonni az újságírókat, Röntgen-sugarakkal — Beck Lajos: Csak a veséjét! Sághy Gyula: Itt is ugy jár el a javaslat, mint a sanda mészáros: másfelé vág és másfelé néz. Az őszinteségnek ez a hiánya különben végigvonul az egész javaslaton, mert a szép indokolással szemben az intézkedések egész soroépen az ellenkezőjét foglalja magában. A kormánynak ugyanis mindenkor módjában lesz megtagadni a tudomásulvételt, illetve — nevezzük a nevén — a lapalajütási engedélyt azoktól, akikről tudja, hogy élesen fogják támadni működését, ugy hogy csupán a kormányra kedvező lapot lehet majd alapítani. Ugyanez áll a már megjelent lapok beszüntetésére is. Ezek után áttérek a javaslat büntető rendelkezéseire. Itt sem kívánok a részletekbe nagyon belemenni, hisz előttem számosan kimutatták már a javaslatnak a sajtószabadságra veszélyes voltát. Arra mégis általánosságban rá kell mutatnom, hogy a büntető rendelkezések, szemben az összes modern európai sajtótörvényekkel, túlszigoruak és aránytalanok. Még az osztrák sajtótörvény is enyhébb, mert az számos esetben megelégszik egyszerű pénzbüntetéssel olyankor is, amikor az előttünk levő törvényjavaslat szabadságbüntetést szab ki. Ezt különben már előttem számosan kimutatták. Sümegi Vilmos: Az uj muszka sajtótörvény is sokkal liberálisabb! Sághy Gyula: Ki akarom emelni itt továbbá azt a körülményt is, hogy statuál ez a javaslat egész csomó uj sajtójogi vétséget és kili ágast is, még pedig olyanokat, amelyeket semmiféle európai sajtótörvényhozás nem ismer, (Ugy van'! a szélsőbaloldalion.) sőt egy képtelen, teljesen helytelen megkülönböztetést tesz a sajtó-bűncselekmények között. T. i. különbséget tesz aszerint, amint az a sajtó-bűncselekmény már önmagában, tartalmánál fogva bűncselekmény, vagy pedig csak azáltal lesz bűncselekmónynyé, ha az a sajtó utján közzététetik. Sajátszerüen egyedül az előbbit tekinti tulajdonképen sajtóvétségnek, az utóbbitól, amely a legsajátabb sajtóvétség, megvonja a sajtóvétség minősítését, hogy ezáltal elvonja az esküdtszék hatásköre alól, (Ugy van I Ugy van! balfelöl.) pedig a sajtó terén elkövetett vétségek mind sajtóvétségek. A sajtószabadság érdekében megkívánjuk, hogy ilyen, abszurd megkülönböztetések ne történjenek. Én nem vagyok büntetőjogász, de azt csak mindenki belátja, hogy ha valami azáltal válik bűncselekmónynyé, hogy a sajtó közli, az igazi sajtóvétség. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Tehát e részben is sokkal helyesebb lett volna, ha az előbbi törvények nyomdokain halad a javaslat ós minden ilyen megkülönböztetés nélkül a sajtó utján elkövetett minden cselekményt egyszerűen sajtóvétségnek minősít. A tendenczia azonban itt is világos, hiába burkolja el a javaslat, hogy mi a tendenczia. Már mások is megmondták előttem, de azt hiszem, helyesen cselekszem, ha itt ezt még jobban kidomborítom, (Hálljulc! Halljuk! balfelöl.) mert én e javaslat intézkedésein épen abból a szempontból megyek végig, hogy azt domborítsam ki, mennyire ellentétben van saját indokolásával, saját nyíltan hangoztatott czólzatával és mennyire nem igazi czélzat az, amelyet hangoztat, hanem egészen más czélzatot szolgál. Egyik czélja ennek a különbségtételnek az, hogy a levél- és sürgönytitoknak a sajtó utján való megsértése elvonassék az esküdtszéki bíráskodás alól. Másik czélja pedig az, hogy a hivatali titkoknak sajtó utján való közlése szintén elvonassék az esküdtszék hatásköréből és ezáltal a hivatali visszaéléseknek, a jpananaáknak a köz érdekében lévő, a kormány érdekét azonban esetleg érzékenyen érintő felderítése lehetetlenné tétessék, vagy legalább is rendkívül megnehezittessék. Ugy van! Ugy van! a bal- és a ssélsöbaloldalon.) Ez az igazi czól. A javaslat 24. §-ának 7. pontja ismét egy uj sajtóvétséget állit fel, mikor azt mondja, hogy vétséget követ el »az, aki szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz.« Ennek az uj vétségnek büntetése az igazságügyi bizottság javaslata szerint egy évig terjedhető fogház és 200 koronától 2000 koronáig terjedhető pénzbírság, tehát egyenlő mérvű büntetés mind a két irányban a sajtó utján elkövetett rágalmazással; sokkal súlyosabb büntetés, mint amilyen a sajtó utján elkövetett becsületsértésre
