Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

b91 országos ülés 1914 január 12-én, hétfőn. 45 ministerelnök urnak újévi beszédében is elhang­zottak, amint az imént mondám. Sokkal nebezebb dolog olyan megoldást találni, amely emellett azonban mégis kezében hagyja a kormánynak azt, hogy a munkásosz­tály legvitálisabb érdekeinek oltalmával szemben akkor tehesse tönkre ennek a munkásosztálynak szaksajtóját, amikor már megelégelte ennek az osztálynak — mint ahogy ők mondják a maguk megnyilatkozásaiban — nagyobb szabadság, több jog és nagyobb darab kenyér után való törek­vését és sóvárgását. Ha a 39. §-t nem tudja a t. minister ur elhagyni, vagy nem tudja akként módosítani, hogy kizárassék az a veszedelem, amelynek be­következésétől a munkástársadalom képviselői és annak sajtója méltán tartanak, ha fentar­tatnak az itt kontemplált rendelkezések, amelyek annálfogva, hogy valamely sajtóközleménynek károkozó hatásáért megállapítható és kiszab­ható kártérítési összegig felelőssé teszik a sajtó­termék kiadóját, felelőssé teszik a nyomdászt azonkívül, hogy ezen szavatosság alá vonják a lap biztositékát is, tehát a legéltetőbb, fentartó gyökereiben támadják meg annak a sajtóter­méknek exisztencziáját: ez semmi egyéb, mint olnémitása a munkás szaksajtónak minden olyan eset miatt, midőn azt a jogot gyakorolja közle­ményeiben, amelynek érvényét a t. minister­elnök ur is nem egyszer itt magában a házban is elismerte, t. i. a munkásoknak sztrájkhoz való jogát. Hiszen természetes dolog, hogy ha a sztrájk­hoz joga van az ipari munkásságnak, nem lehet jogosulatlan cselekmény az sem, ha a munkás­ság érdekelt tagjaival megismerteti az a sajtó, hogy ebben vagy abban az ipari vállalkozásban sztrájk ütött ki; nem lehet jogosulatlan dolog az sem, ha egy elismert jognak gyakorlására, e jog gyakorlásával védett érdekeknek hatályo­sabb oltalmára hivja fel hozzátartozó olvasóit. Majd mindjárt meglátjuk, hogy ebben a törvényjavaslatban csak ugy hemzsegnek a mun­kásoknak még a minister ur által is elismert jogai és szabadsága ellen elkövetett támadások, amelyekkel kirivó ellentétbe jut az igazságügy­minister ur saját magának és a ministerelnök urnak a munkásosztályra vonatkozó kijelenté­seivel és avval, amivel az ide vonatkozó kár­térítési jognak a 39. és 40. §-ban foglalt sza­bályozását indokolja. A minister ur t. i. arra hivatkozik, hogy a jogaikat féltő munkásokra vonatkozólag az általános polgári törvénykönyvről szóló törvény­javaslatban megállapított elvek szerint fog a kártérítési jog körüli eljárás a sajtóra vonat­kozó törvényjavaslatban is szabályoztatni. Ezzel szemben állítom és megkísérlem bizonyítani, hogy az ezen törvényjavaslatban foglalt szabá­lyozás messze túlmegy az általános polgári tör­vénykönyvben tervezett szabályozáson. Ez utób­biban például nagyon helyesen megkülönbözte­tés van a vagyoni- és nem vagyoni kár megíté­lése-tekintetében, amikor nem vagyoni kár megíté­lésének előfeltételeképen az szabatik meg, hogy az tiltott cselekmény utján vagy mulasztás ut­ján keletkezett legyen, mig a vagyoni kár meg­ítéléséhez nem kívántatik meg ez az előfeltétel. Ebben a javaslatban azonban ezek az elő­feltételek már teljes mértékben hiányoznak. Ezt magában véve is a legnagyobb jogsérelem­nek kell nyilvánítanom, különösen akkor, mikor egy egészen uj intézményt akar a minister ur jogrendünkbe behozni; ez nem történhetik meg ebben a törvényjavaslatban, mert ez a kérdés csakugyan sehová máshová nem való, mint ma­gának az általános polgári törvénykönyvnek ke­retébe. Ez is mutatja, mily tarthatatlan érvelés az, melylyel a t. minister ur a maga javaslatát támogatja. Az általános polgári törvénykönyv ugyanis helyesen szabja meg a szükséges hatá­rokat a kétféle kár között; ez a törvényjavaslat azonban ilyen határokat nem ismer. De hogyha a t. minister ur ezeknek a szaka­szoknak megfelelő átdolgozásával nem fogja megnyugtatni a munkásosztályt, hogyha jogosnak elismert sztrájk gyakorlásához való módot elzárja előlük, hogyha ezen rendelkezések fentartásával sajtójuk exisztencziáját fogja lehe­tetlenné tenni, hogyha magának az általános polgári törvénykönyvről szóló javaslatnak rendel­kezésein túlmenőn ezen rendelkezésekhez ragasz­kodik, akkor mi lesz ennek az eredménye? Pedig a t. igazságügyminister ur, ismétlem, nagy sulyt tulajdonit a maga törvényművei preventív hatásának. Az lesz az eredménye, hogy mig eddig jogosnak elismert sztrájk védelmének igénybevételével a minister ur felfogása szerint is egészen legális utón mozgott a munkásság, addig ezentúl elvonatván, e rendelkezések által a legális védekezés lehetősége, kenyerük, családjuk érdekében a munkásságot, amelynek törvény­tisztelete előtt a t. minister ur is meghajolt itt e házban tett nyilatkozatában, rákényszerítik arra, hogy a védekezést illegitim utakon legyen kénytelen keresni. (Ugy van! bal felől.) A törvénytisztelő, béketartó, legfeljebb a maga jogait önérzettel védelmező s azokért sikra szálló munkásságot belekergetik az anarchiának és a sabotage-nak az örvényeibe. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem számol ezzel a vesze­delemmel a t. igazságügyminister ur? Nem mondok vele ujat, de kénytelen vagyok elmon­dani, hogy a legrosszabb tanácsadó a kétségbe­esés. Kergessék csak bele a rendelkezések vál­tozatlan fentartásával a munkásságot abba a kétségbeesésbe: az önök politikája által máris végveszedelembe sodort közgazdasági érdekeink­nek ez vájjon oltalmára szolgál-e? Nem fogja-e végső romlásba dönteni még azon exisztencziáit is a mi közgazdasági életünknek, amelyeket eddig az isteni Gondviselés különös kegyelme

Next

/
Oldalképek
Tartalom