Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-501

484 501. országos ülés 191í január 2k-én, szombaton. Vadász Lipót államtitkár: T. ház! (Halljuk.' Halljuk!) Azok után, amiket Alma sy László t. képviselőtársam és barátom előadói beszédében szives volt elmondani, az ő indokolása, azt hiszem, teljéken fölöslegessé teszi, hogy a t. háznak továbbra is részletesen elfogadásra ajánljam ezt a törvényjavaslatot. Azt hiszem, hosszabb indokolásra nincs szükség és arra szorítkozom, hogy a kormány részéről is melegen ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök: Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot a budapesti kir. törvényszéknél, a hozzátartozó kir. járásbíróságoknál és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél a birói és a bírósági hivatalnoki állások számának felemeléséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ; igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni a törvényjavaslat czimét. Pál Alfréd jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—2. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Az így részleteiben elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasása iránt a napirendi indítvány során fogok javaslatot tenni. A ministerelnök ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a tegnapi eseményekkel és a parlamenti helyzetnek ezzel kapcsolatos ujabb fordulatával szemben néhány száraz, rideg, tárgyilagos szóval konstatáljam a valódi tényállást. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Tudjuk, hogy a t. ellenzék az utóbbi pár hónap alatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy részt fog venni a vitában egyes olyan ügyeknél, amelyeket a magyar alkotmányra és a magyar közszabadságokra nézve különösen veszélyeseknek talál, részt fog venni azért, hogy ezen veszélyeket igyekezzék a nemzet felől elhárítani. A t. ellenzék a sajtótörvényjavaslatot ilyen ügynek minősítette és résztvett a sajtótörvényjavaslat általános tárgyalásánál. Természetesen az egészen belső ügye a t. ellenzéknek, hogy mikor vesz részt és mikor nem a ház tárgyalásaiban és egyáltalán a maga politikai magatartásában minő taktikát követ. Távol áll tőlem a szándék, hogy ebben bármily irányban beleavatkozni óhajtsak ; azonban méltóztassék mégis megengedni, hogy pár szóval rámutassak arra, hogy, ha már veszedelemnek minősítette a t. ellenzék ezt a törvényjavaslatot, minő magatartással igyekezett ezt a veszedelmet az országról elhárítani, vagy annak nagysága felől a közvéleményt meggyőzni. (Halljuk! Halljuk !) T. ház ! Ha jól tudom, körülbelül 50 szónoka a t. ellenzéknek vett részt az általános vitában. Készséggel elismerem, hogy ezek közt voltak magas színvonalon álló olyan beszédek is, melyek értékes anyaggal gyarapították a kérdés megoldásához szükséges ismereteket, érveket és fejtegetéseket. De talán kétségtelen köztudomású tényre mutatok rá akkor, ha utalok arra, hogy már a vita első stádiumában is voltak nagyobb számmal olyan szónoklatok, melyeknél igazán nem az érvekről, hanem kizárólag az időtöltésről volt szó, (Igaz! Ugy van!) ahol hosszú órákon keresztül beszéltek egyes t. tagjai a háznak saját pártjuknak teljes figyelmetlensége mellett két vagy három ellenzéki képviselő jelenlétében (Igaz! Ugy van!) és az elismerés, amit arattak, egyenes arányban állott az órák számával, amit a nemzet drága idejéből elraboltak. (Igaz! Ugy van !) Ugy gondolom, t. ház, hogy nagyon természetes, hogy ezzel a taktikával nem érhették el azt a czéljukat, hogy a maguk álláspontjának igazát a nemzet előtt bebizonyítsák. Látniok kellett, hogy a közvéleményt egyáltalában nem sikerült se nekik, sem a sajtónak, mely talán a dolog természeténél fogva — és ezt egyáltalában nem veszem rossz néven a sajtótól — ebben a kérdésben sokkal nagyobb egyoldalúsággal, mint más kérdésekben szokott, állott az ellenzék oldalán és illetőleg igyekezett a közvéleményt lázas izgalomba hozni és a sajtótörvényjavaslat ellen feltüzelni. Ez a kísérlet nem sikerült. Azt hiszem, az utolsó hónapok minden eseménye s az a teljes hatástalanság, amelylyel a sajtónak ebben az irányban való konzekvens magatartása együtt járt, bebizonyította azt, hogy a magyar közvélemény mai sajtóállapotaink számos visszásságának orvoslását kívánja (Ugy van! a jobboldalon.) és hogy a magyar közvélemény ebben a törvényjavaslatban nem lát egyebet, mint kísérletet a legrosszabb, a legelitélendőbb visszaélések némi mérséklésére, megakadályozására és megtorlására, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) ugy hogy azt lehet mondani, hogy a magyar közvéleményben sokkal nagyobb azok száma, akik keveslik azt, ami a javaslatban van, mint azoknak a száma, akik túlszigorunak találják intézkedéseit. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Érezte tehát a t. ellenzék, liogy nem sikerült vállalkozása : érezte, hogy a nemzet teljesen közönyös marad az ő akcziójával szemben és hogy semmiféle jogosultsága nincs annak a törekvésnek amely hosszú időn át meg akarja akasztani a házat ennek a javaslatnak végleges letárgyalásában és elfogadásában, amely rendes obstrukeziót visz bele a részletes vitába is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez azonban, szerintem, nem törölte volna el a t. ellenzéknek azt a hivatását és kötelességét, hogy igyekezzék a részletes vitában érvényesíteni azokat az objektív kifogásokat, amelyek a vita során az ellenzék egyes szakértelemmel biró kiváló