Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

499. országos ülés 191í január 22-én, csütörtökön. 449 Désynél tisztességesebb, jóhiszemübb, becsületesebb ember itt ebben a házban nem ül és a ministerelnök ur, úgymint mindenki más, csak megtiszteltetésnek veheti, ha vele szóba áll. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Ilyen dolgokat, hogy »el kell bújni a becsületes emberek elől«, nem szabad egy ministerelnöknek itt a házban egy intakt jellemű tisztességes emberrő 1 elmondani. (Felkiáltások balfelől : Távollété ben!) Sem távollétében, sem jelenlétében, arra nincs kadenczia. Ami pedig még borzasztóbb, hogyan jár ,el a t. elnök ur, aki itt folyton rendreutasít! En itt még gorombaságot e házban nem mondtam és nem tudom hányszor lettem már rendreutasítva. A t. ministerelnök ur pedig ilyent mond és az elnök nem teljesiti azt a kötelességét, hogy rendreutasítsa. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ohó!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnökség teljes tudatában van kötelességének. (Felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Gr. Andrássy Gyula: Akkor miért nem teljesiti? Szabad ezt mondani, t. elnök ur? Ezentúl szabad lesz az ellenzéknek is azt mondani a nélkül, hogy rendreutasítsák, hogy »el kell bújni egyik képviselőnek a becsületes emberek elől« ? Ez most ezentúl megengedett, parlamentáris kifejezés lesz ? Vagy ha pedig nem szabad az ellenzéknek, miért szabad a ministerelnöknek? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem, kérem, ezek felháborító dolgok és annál felháboritóbbak, annál merészebb a t. ministerelnök úrtól, mert valóban teljesen igazságtalan e támadás a konkrét esetben is. Elismerem, hogy a bíróság indokolásában azt mondta, hogy Lukács Lászlő jóhiszemüleg járt el és nem akart ott — ugy emlékszem, ez volt a kifejezés — magának vagyoni hasznot szerezni Nekem semmi közöm és nem is kívánokLukács László magánbecsületéről nyilatkozni, nem is az volt a czólja az akkori támadásnak: tisztán politikai czélzata volt. (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások: Ugy ?) Hanem én azt állítom annak daczára, hogy nem ítélték el ebben a kérdésben Lukácsot, nincs oka magát szégyelni semmiben Désynek és nem ö kompromittálta Magyarországot és önmagát, ha nem is adtak teljesen igazat neki, mert az, ami történt azzal a zalatnai házzal, mindenesetre kifogásolni való dolog. Nem szabad egy ministernek önmagától házat venni, (Helyeslés és taps a baloldalon.) nem szabad az összeférhetlenségi törvényt kijátszani, amely előírja azt, hogy ha összeférhetlenségi eset előfordul, az illető maga tartozik jelentkezni. Ha egy képviselőtől a kormány valamit vesz, tartozik azt bejelenteni itten. És ha egy ministerelnök az, aki megtámadja az ilyen közigazgatási praxist és eljárást, akkor ugy látszik, hogy azonosítja magát az ilyen eljárással. (Igaz! Ugy van! a bal- és a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXT. KÖTET. szélsöbaloldalon.) Pedig nem hiszem, hogy a ministerelnök ur önmaga ugy, amint itt történt, vett volna saját magától egy házat. Remélem, hogy nem tette volna, de akkor ne támadja meg azt, aki jogos felháborodásban esetleg túlzóan is megbélyegzi az ilyen eljárást. Nincs joga erre, mert bár a bíróság nem adott Désynek teljesen igazat, de a tényállás kiderült és kiderült, hogy érdemben igaz volt Désy állítása s ezért nincs joga őt így pellengérre állítani. Tiltakozom az ilyen eljárás ellen és addig, mig ilyen bánásban részesül az ellenzék, míg ilyenek a viszonyok itt, addig nem lehet objektíve tárgyalni egy nagyfontosságú javaslatot. Ezért tiltakozom a napirend ellen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szmrecsányi György: A napirendhez kérek szót! Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! En egészen röviden nyilatkozom. Ebben a házban az elnök ur igen helyesen megengedi az ellenzék számos tagjának, hogy itt panamákról, panamistákról és mindenféléről beszéljenek. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Engedelmet kérek, ha ebben a házban ilyen támadások elhangzanak, s ha ezekkel a támadásokkal szemben közhitelű, kétségtelen tényekre lehet hivatkozni, akkor azt hiszem, hogy a jogos _ felháborodás is kitörhet az emberből. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Engedelmet kérek, egész életemben, az élet minden viszonylatában szigorú voltam minden visszaéléssel szemben, ele egyik legrutabb dolognak tartom a világon az emberek becsületét alaptalanul megtámadni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Pál Alfréd jegyző: Láng Mihály. Szmrecsányi György: (Szólásra jelentkezik.) Elnök: Méltóztassék azután jelentkezni, mikor a szónok elmondta beszédét. B. Láng Mihály: Az elnök napirendi indítványát elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Az elnök ur napirendi indítványával szemben gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam ellenezte a vita folytatását és pedig azon okból, mert akkor, mikor az alkotmány egy kardinális törvényének megváltoztatásáról van szó, akkor a nyugodt idők érlelő hatását kell bevárni, nem pedig felhasználni ezt az elernyedt, el tespedt és lehetetlen parlamenti helyzetet . . . (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezéséért rendre utasítom. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) öl