Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
446 499. országos ülés 1914 január 22-én, csütörtökön. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, akkor a vitát bezárom és^ a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. (Éljenzés a jobboldalon.) Következik a szavazás. Kérdem a t. házat . . . Szmrecsányi György: Csak temessék el a sajtószabadságot! (Élénk derültség a jobboldalon.) Elnök (csenget) : . . . Méltóztatnak-e a napirenden levő, a sajtóról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások a jobboldalról : Igen! A baloldalról: Nem szavazunk !) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A javaslatot a ház általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. (Elénk éljenzés a jobbóldalon. Felkiáltások a báloldalon : Uj márczius!) Következik a részletes tárgyalás. Fel fog olvastatni a törvényjavaslat czime. Pál Alfréd jegyző (olvassa a törvényjavaslat ezirnét.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Az idő már annyira előrehaladt, (Sálijuk! Halljuk!) hogy bár nem kérem a t. házat . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Polónyi Géza: ... de számitanom kell azzal, hogy ha ma kell elvégeznem feladatomat, ugy a többség türelmével találom magamat szemben, ha a tárgyalási időn túl beszélek. Egyáltalában nem Ígérhetem azt, hogy pár perez alatt elvégzem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A javaslat ezt a czimet viseli: »A sajtóról«. Meggyőződésem az, hogy ez a czim helytelenül van választva, mit kötelességem megindokolni. Hivatkozom arra, hogy hosszú parlamenti praxis szerint, amelyet nem tudom, méltőztatnak-e követni vagy sem, joguk volt a képviselőknek a czimnél az általános vita keretében felmerült egyes mozzanatokra rátérniök. (Zaj a jobbóldalon. Elnök csenget.) Én nem akarok engedélylyel élni, csak egy külön felhívás folytán szólalok fel, amelyet a t. igazságügyminister ur tegnap intézett hozzánk, hogy egy kérdést a részletes vita során kell hogy megvitassunk. Ez a kérdés Horvátországra vonatkozik. Talán nem vétek a házszabályok ellen, ha kitérek reá. Mindenesetre előzetes tájékoztatást kérek, mert abszolúte nem akarom magamat sem elnöki rendreutasításnak kitenni, sem egyáltalában semmi olyan dolgot csinálni, amely a ház engedélyét provokálná. Elnök: A képviselő urnak a czimnél kizárólag a czimhez vagyis a tárgyhoz van joga szólni; határozottan megállapítja ezt a házszabályok 201. §-a. Más tárgyról tehát nem beszélhet. Ha azonban a képviselő urnak olyan fontos előterjeszteni valója van, amelyet ma okvetlenül elő kell adnia és amelyet a részletes vitánál más helyen el nem mondhat, akkor javaslatomra a ház ugyancsak a 201. §. alapján megadhatja az engedélyt arra, hogy a képviselő ur előterjesztését megtehesse. A háztól függ, hogy megadja-e az engedélyt, vagy sem. (Felkiáltások jobbfelól: Nem! Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek! Kérem azokat, akik abbeli javaslatomat, hogy Polónyi Géza képviselő ur a tárgytól eltérve más tárgyhoz szólhasson, elfogadni kívánják, méltóztassanak felállni. (Felkiáltások jobbfelól: Nem, fogadjuk el! Félkiáltások a baloldalon: Nem más tárgyról akar beszélni!) Polónyi Géza: Félreértés forog fenn; én nem más tárgyról akarok beszélni. Elnök: Bocsánatot kérek, az, amit a t. képviselő ur emiitett, más tárgy, mint a czim. (Ügy van! jobbfelöl. Ellenmondás a baloldalon.) Minthogy azonban a ház nem adta meg az engedélyt, a képviselő ur csak a czimhez szólhat. (Felkiáltások balfélöl: Nem is kért engedélyt! Zaj a jobb- és a baloldalon.) Polónyi Géza: Nagy félreértés van. Ne méltóztassék tőlem zokon venni, de sem most, sem a jövőre, addig, amig ezek az állapotok tartanak, politikai okokból teljesen lehetetlen, (Félkiáltások jobbfelól: Micsoda állapotok ?) hogy valamely kérelmet a többséghez intézhessek. Nem ez volt a czélom. Az elnök úrtól kértem egy megnyugtató felvilágosítást, nehogy valami kontroverziába kerüljek az elnök úrral. Mindjárt méltóztatnak meggyőződni róla, hogy erre az engedélyre abszolúte szükségem sincs, mert teljesen a tárgyhoz és a czimhez tartozólag fogom előterjeszteni azt, amit el akarok mondani. (Halljuk! Halljuk!) A mi törvénytárunkban ismerjük — egész rövidre fogom — a kódexnek és novelláknak czimeit. Ez a javaslat ugy fekszik előttünk, mintha kodexszerüleg akarná a sajtójogot törvénybe iktatni. Az én meggyőződésem szerint azonban a dolog ugy áll, hogy ez nem kódex, hanem igen sok törvénynek novelláris módosítása. Ez a törvényjavaslat igen sok törvényt helyez részben egészen hatályon kívül, részben módosítja a létező törvényeknek rendelkezéseit. Nem szándékozom valamennyit felsorolni, mert akkor nagyon hosszú czimet kellene proponálnom. Már az általános vita keretében mondott beszédemben felsoroltam — nem tudom, nyolez vagy tíz — olyan törvényt, amelyet ez a törvényjavaslat módosít. Én azonban, hogy a magam álláspontját indokolhassam, csak két törvénynek a czimére utalok, s illetőleg azt az álláspontot foglalom el, hogy ennek a javaslatnak nem az kellene hogy a czime legyen: »A sajtóról«, hanem eltekintve az egyéb törvényektől, amelyeket jogom volna felsorolni, utalok csupán az 1884: XVII. t.-czikk és az 1875: XXXVII. t.-cz., a kereskedelmi törvény némely szakaszának módosítására. Felfogásom szerint e törvényjavaslat czimének így kellene szólnia: »Törvényjavaslat a sajtóról és az 1875 : XXXVII.