Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

¥J9. országos ülés 1U1Í január 22-én, csütörtökön. 439 szerről órákig igen érdekesen beszéltek. (Derült­ség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Legyen szabad megjegyeznem, hogy én egy olyan kér­dést, amelylyel gróf Apponyi Albert igen tisz­telt képviselőtársam igen komolyan és részle­tesen foglalkozott, — és ezt szívesen veszem, mert szerencsém lehet, hogy aggályai eloszla­tásához remélhetőleg hozzájárulok — akkor sem tekintem alárendelt kérdésnek, ha ezt Plathy György t. képviselőtársam szuverén megvetéssel mondja. (Derültség jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert: Nem kontroverz a kérdés! Darvai Fülöp: De nem is alárendelt! Bakonyi Samu: Valamennyien elismerjük a fontosságát. Elnök: Kérem Bakonyi t. képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Vadász Lipót: Az igazság védelme a hazug­sággal szemben épen a 24. szakasz 7. pontjában olyan intézményes biztosítékot keres, amely az igen t. ellenzék részéről még sokkal hevesebb és vehe­mensebb támadásoknak volt tárgya. Erre nézve jogi és politikai szempontokból igen erős kritika hangozott el és ugy lett odaállítva a kérdés, mintha ez a sajtószabadságra igen nagy vesze­delem volna. Méltóztatnak tudni, hogy a 24, §. 7. pontja arról rendelkezik, hogy büntetendő az, aki szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz. Méltóztassék megengedni, — igazán sajnálom, hogy ennyi időt vesz igénybe felszólalásom — (Halljuk! Halljuk!) hogy foglalkozzam az ezen szakasz ellen elhangzott igen komoly kritikákkal. Kifogásolták azt, hogy helytelen olyan sajtódeliktumot konstruálni, amely verbális utón elkövetve, nem büntetendő, másodszor, hogy a becsületsértés és rágalmazás súlyosabb deliktu­mok és a kifogásolt uj deliktumnak mégis sú­lyosabb lesz a büntetése s ugy mi lesz tehát e cse­lekményeknek egymáshoz való viszonya. Az a czél imputáltatott a javaslatnak, hogy a köz­szabadság kárára a becsületsértés és rágalma­zás vétsége is elvonassék az esküdtszók hatás­köre alól. Vitatták, hogy a rágalmazáshoz ép­ugy kell a dolus, a rosszhiszeműség, mint ehhez a deliktumhoz. Egyéb, inkább a részletes tár­gyalásra tartozó megjegyzésektől eltekintve, amelyekkel nem akarom a t. házat fárasztani, csak az elvi szempontok tekintetében kívánom kitűzni azon határokat, amelyek ezen sokat vitatott kérdés elbírálására tartoznak. Mindenekelőtt állapítsuk meg, melyek a delik­tum tényelemei. Az egyik az, hogy hírt kell közzé­tenni. Mindaz tehát, ami a helyreigazításnál az előbb elmondottam a valótlan tények tekintetében, áll itt is, t. i. hogy ez sem a kritikának, sem a véle­ménymondásnak, a véleményszabadságnak semmi néven nevezendő érdekét nem sérti, mert a hír­mondás voltaképen annyi, mint egy ténynek el­mondása. Szükséges azután, hogy a hír valótlan legyen. Hiába fog tehát valaki egy hírt közölni, amelylyel valakinek kárt okoz, ha az a hír nem valótlan, deliktum nincs. Szükséges továbbá, hogy kárt okozzan. Hiába fog tehát valaki valótlan hirt mondani valakiről; ha ezzel kárt nem oko­zott, nem lehet deliktum. Ezeket a kritériumokat tessék egymás mellé állítani és kapcsolatba hozni : valótlan hírnek, szándékosan valótlan hírnek közzé­tétele és az, hogy ezáltal kár okoztassék. Nem elég tehát, hogy hír legyen, hogy az a hír valótlan legyen és hogy kárt is okozzon, hanem szükséges az is, hogy az illető maga tudja, hogy a hir valótlan, s ez a lényeg ; tehát be kell bizonyítani vele szem­ben, hogy hazudott és tudta, hogy hazudott. Igen tisztelt képviselőház ! így állítván be a dolgot — és másképen nem lehet belállitani, mert a törvénynek ezen rendelkezései egy ana­tómiai preparátum tisztaságával állitják oda a dolgot — mindenekelőtt levonhatjuk azt a kon­zekvencziát, hogy a rendelkezés a kritika szabad­ságát nem érinti, a becsületes embert nem érinti, a kárt nem tevő embert nem érinti s ami nagyon lényeges, az én hitem szerint ebben a paragrafusba politikai szempontot belevinni ép oly kevéssé lehet, mint a helyreigazításba. Ugy a helyreiga­zitási jog, mint ennek a valótlanságnak, ennek a kárt okozó hazugságnak megtorlása a közönség érdeke. (Ugy van ! a jobboldalon.) Mert az termé­szetes, hogy semmiféle politikus nem ott fogja keresni a vele történt megtámadással szemben a védelmet, hogy helyreigazítson egy öt-hat soros kis czikkecskében valamely közleményt, vagy hogy menjen perelni azért, hogy egyes lapok róla hazugságot írtak és ezzel kárt okoztak neki; de elképzelem, hogy, ha őt, nem mint politikust, hanem mint embert támadták, szintén megvan a joga, hogy a közélet hazug frátereivel szemben védekezzék. Ezt mint politikumot odaállítani igazán nem lehet ! A többi kifogások között ott látjuk azt; hogy milyen lesz a reláczió ezen deliktum s a becsületsértés és rágalmazás között. A becsület­sértéssel való relácziót igen könnyen eldönthetjük azért, mert, ha valaki valótlan tényt állit a nyil­vánosság előtt, akkor már nem lehet a becsület­sértés fogalmát megállapítani, mert hiszen a nyil­vánosság előtt állított valótlan tény, amely be­csületsértő is, nem a becsületsértés, hanem a rágal­mazás fogalma alá esik. Ami pedig a rágalmazást illeti, legyen szabad arra utalnom, hogy a 24. §. 7. pontjának alkal­mazásánál mindenesetre bizonyítani kell az állí­tás valótlanságát, holott a rágalmazásnak van olyan esete, amelyben a valódiság bizonyítását a törvény kizárja, minélfogva esetleg a valóságnak megfelelő tényállás mellett is meg fogja a bíróság állapítani a rágalmazás tényálladékát ; ezzel szemben a 24. §. 7. pontja nem alkalmazható addig, amig a hir valótlansága bizonyítva nincs. A rágalmazásnál a valódiság bizonyításának terhe a vádlottat nyomja és, ha a bizonyítás nem sikerül, a vádlottat a törvényszék marasztalja. A 24. §. 7. pontjánál a büntethetőség feltét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom