Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
3* 4.9Í. országos ülés 1914 január 12-én, hétfőn. A t. igazságügyminister ur arra is hivatkozott és a többség egyik-másik tagja is rámutatott arra, hogy amikor Angliának az egész világon legnagyobb sajtószabadságára hivatkozunk, nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy szemben elvi meggyőződésünkkel, mikép a sajtószabadság legerősebb garancziája a fokozatos felelősség, Anglia a fokozatos felelősség rendszerét nem ismeri, ott nincs meg a sajtószabadságnak ez a garancziája. Ez igaz, de mennyi minden olyan közszabadság van Angliában és mennyi minden biztosítékkal vannak a közszabadságok Angliában körülbástyázva, amelyek nálunk teljesen hiányzanak, vagy a legnagyobb mértékben korlátozásoknak vannak alávetve. Egyáltalában azt tartom, hogy külföldi példáknak felsorolásánál s ezeknek érveléseink körébe való vonásánál nem szabad ám lelkiismeretes munkának kifejtése mellett megelégedni holmi hasonló sommás hivatkozásokkal. Aki egy idegen állam jogrendjére hivatkozik, a maga alkotásának támogatása czéljából, annak, bocsánatot kérek, kötelessége, hogy bepillantást engedjen az ő hallgatóinak s azoknak, akik az ő nyilatkozatait és javaslatait elbírálni vannak hivatva és kötelezve, bepillantást engedjen annak a például felállított idegen államnak idevonatkozó jogállapotába, annak egészen a mélyébe. S ha nem ilyen sommás hivatkozással dolgozunk pl. Angliát illetőleg, akkor, hogy én is statisztikával dolgozzam, azt fogjuk ám tapasztalni, hogy azokban a libelperekben, amelyek tulajdonképen Angliában a sajtópereket jelentik, egy meglehetősen nagy időközben, amelyet magukban foglalnak az 1903-tól 1906-ig eltelt évek, ebben a meglehetős nagy időközben libelper Angolországban mindössze 29 volt. Ezek közül is a jogszolgáltatás terén ugy alakult a helyzet, hogy mindössze 19 esetben állapított meg a bíróság bűnösséget és szabott ki büntetést, még pedig 5 esetben fogházat, 1 esetben pénzbüntetést, 3 esetben próbára bocsátást, míg a többi esetekben felmentő ítélettel vagy az eljárás megszüntetésével végződtek ezek, a perek. De még az ezt megelőző időben is 1893-ban, 1394-ben, 1895-ben, 1896-ban és így tovább egészen 1906-ig, mikor az a helyzet keletkezett, amelyet az imént felhivott statisztikai adatokkal jellemeztem, fokról-fokra mindig csökkenőben volt ezeknek a pereknek a száma, pedig tudjuk, hogy az angol libel-fogalom mi mindenre terjed ki, hogy az nem szorosan csak a sajtó utján elkövetett jogsérelmeket torolja meg, hanem hogy gyülekezeten és egyéb, még nem is túlságosan nagy publiczitás mellett elkövetett jogsértéseknek megtorlását is szabályozza. És a t. minister ur szíves lévén figyelmére méltatni egy közbeszólásomat, amikor ilyen sommás módon hivatkozott ő is angol példára, hogy azt legyen szíves megmondani az igazságügyminister ur, hogy hány politikai per folyt Angliában, erre azon kabinetnek politikai bölcseségéhez egészen hozzáillően, amelynek tagja, jónak látta azt a viszonzást, hogy, nem tudom én, mennyivel, talán épen negyvennel kevesebb, mint amennyi a koaliczió idején megindult volt. Hát bocsánatot kérek, ha ennek a viszonzásnak élét én egyáltalában nem veszem magamra, sőt nem is ismerem el annak helytálló voltát, mert a dolog ugy áll, hogy politikailag sajtővétség miatt már sokkal régebben, talán 1830 óta nem volt rá példa, hogy Angliában eljárást indítottak volna. Ezzel szemben azután nagyon kevés tartalommal bir az ilyen retorzió, amely a koalicziónak ismét vitába vonását foglalja magában és igazán, ha erősebb fegyverei nincsenek a t. kormánynak e javaslat megvédelmezésére és az abban foglalt retrográd irányzattal szemben tett szemrehányások és vádak kiparirozására, én ellenzéki szempontból ennek mindenesetre csak örvendhetek, mert az ily represszió velem szemben abszolút semmi erővel nem bir, mert ezzel a tények világos tanúsága, éppen az angol példa szerint, mellettünk bizonyít, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt vesz alkalmat magának az igazságügyimnister ur és épen azért én is itt foglalkozom a kártérítés tartozásával és a felelősségi rendszernek azon másik angol példájának a bírálatával, amelyet a t. igazságügyminister jónak látott felhozni. Azt mondja a t. minister ur, hogy az angol biró a magánjogi kártérítéseket meglehetős nagy összegekben szokta volt megszabni és egy esetre hivatkozik, amikor egyik gentleman a másik gentleman fejéről a vita hevében leütötte a czilindert és ezért, nem tudom, száz fontnyi vagy milyen érzékeny vagyoni kártérítésben is marasztalta az angol biró a bűnösnek talált vádlottat. Sóhajt azután az igazságügyminister ur (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalonJ, hogy ugy van a dolog Angliában, de bezzeg Magyarországon hogy állunk. Magyarországon megtörtént az, hogy nem egy magánszemélynek fejéről, nem a czilindert ütötte le az ellenfél, hanem a törvényhozó testület termében, a képviselőházban, a mimsterelnököt, a nyilatkozni kivánó ministerelnököt vágták fejbe érzékeny testi sértést okozó tintatartó odadobásával és mig Angliában a büntetésen kívül nagy vagyoni kártérítésben marasztalta a biró a magánembert, aki a magánember fejéről a czilindert ütötte le, addig ezzel szemben igy védelmezi meg a magyar jogrend a mimsterelnököt ; nem a magánfél, a képviselő által elkövetett súlyosabb hatású testi sértést akként torolja meg, hogy először is, úgymond, három esztendeig nem történik semmi és azután, mikor végre a bíróság hozzájut a vádlotthoz, az első bíróság, nem tudom, mily enyhének talált büntetéssel, a másodbiróság, nem tudom, micsoda büntetéssel sújtja a vádlottat. Nagyon különös dolog, hogy szemrehányást tesz a t. minister ur amiatt a bíróságnak, mert három évig nem történt semmi abban az ügyben. Hiszen igazán különös dolog, hogy számit az emlékező tehetség fogyatékosságával a minister
