Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
í99. országos ülés 19H január 22-én, csütörtökön. 421 Ha pedig ugy van, hogy visszakaphatja, amint a lap megszűnik, akkor ez a garanczia teljesen értékét veszti. Tegnap a t. igazságügyminister ur hivatkozott az osztrák példára és azt mondta : igaz, hogy ott kauczió nincs, de az még rosszabb rendezés, mert ott meg lehet szüntetni a lapot. (Felkiáltások balfelől: Itt is!) Itt is ugyanaz a helyzet a 18. §. értelmében : t. i. abban az esetben, ha nem egésziti ki a kaucziót, politikai tartalmú lap ki nem adható. Ez rendőri intézkedés, ép ugy mint Ausztriában, (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) s az az előny sincs meg benne, amit Ausztriával szemben dicsekedve emiitett a t. minister ur. De ha már nagyon meg van nyirbálva és csak a vagyonosok számára van redukálva a lapkiadás lehetősége és joga, még sokkal jobban korlátozza a javaslat a terjesztés szabadságát. Mielőtt azonban erre rátérnék, még a kaucziónál rá akarok mutatni arra, hogy az gyakorlatilag is olyan káros következményekkel jár, amelyektől én nagyon féltem a magyar viszonyokat, t. i., hogy a kormánysajtó óriási előnyben lesz az ellenzéki sajtóval szemben. Az ellenzéki sajtó legtöbbnyire tőke nélkül dolgozik, saját pénzével, nagynehezen összeszerzett pénzekkel, igen gyakran nem üzleti vállalkozás, de politikai vállalkozás és nincs mögötte az a védő nagy erő, mint a kormánypárti sajtónál. (Igaz.' Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A kauczióval, különösen ha még visszaható ereje is van a rendelkezésnek, az lesz előidézve, hogy az ellenzéki lapok száma nagyban meg fog apadni. A kormány képes lesz a szükséges számú lapokat mindig életben tartani, az ellenzék gyakran nem lesz ebben a helyzetben. Ez roppant káros hatás, amely miatt nem tudok még békülni vele. Máskép elismerem, hogy bizonyos hasznok volnának várhatók ettől, de szerintem ez a mérvadó tekintet. Nem volna szabad ilyen egyenlőtlen fegyverek közt még növelni az egyenlőtlenséget (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és nem szabad még fokozni az úgyis túlnagy kormányhatalmat. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Áttérek a terjesztésre. A terjesztés a sajtó egy bizonyos részére vonatkozólag teljesen a kormány kegyétől függ és abszolúte a hatóságnak van kiszolgáltatva, a kormány kénye-kedve a mérvadó. Értem az utczai elárusitásra alapitott lapokat. Ezek mindinkább terjeszkednek, mindinkább nyernek fontosságban, mert megfelelnek a nagyvárosi modern élet kényelmének. Az agyonhajszolt ember örül, hogyha az utczán, mikor sétál, betekinthet a lapba és a főkérdésekről tájékozhatja magát. A modern élet kifejlesztette a sajtóirodalomnak ezt a nemét. Ezzel szemben semmi jog sincs, a legkevesebb sem. Ami van, oly rosszul van szövegezve, hogy ha valaki a törvényhez akarja magát tartam, nem is igen meri az engedélyt megadni, mert minduntalan rá fogják süthetni, hogy nem tisztelte a törvény szavát. Olyan szigorú ez a törvény, hogy nem bizik még a ministerben sem, nem bizik abban, hogy az a konzervatív érdekeket, a rendet képes lesz megvédeni. Nem mondja azt, hogy a minister kiadhatja az engedélyt, ha akarja. Bizonyos esetekben megvédi a rendet a minister ellen és kimondja, no gy nem szabad kiadni. Ezeket az eseteket pedig ugy fogalmazza meg, hogy ennek alapján ellenzéki lapot, különösen a mai viszonyok között, alig fog kormánypárti hatóság engedélyezni. Mert mit mond ez ? »Ha veszélyezteti a közrendet, ha alkalmas gyűlölet keltésére.« Hát hogyan ne találna ellenzéki lapban kormánypárti hatóság olyat, ami veszélyezteti a közrendet, mikor esetleg az a lap a közrend legnagyobb képviselőjét, a ministerelnököt élesen támadja ! Mikor azt látja az a hatóság, hogy akik mellett abban a lapban irnak, azok most mind a közrend háboritói. Gróf Apponyi Albert t. barátom, én, mindnyájan, akik itt vagyunk, nyomról-nyomra rendreutasitásokat kapunk. Egész életünkben nem történt ez meg. (Élénk derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Most nyomról-nyomra, folyton azt látjuk, hogy rendőr, katonaság tolonezol ki, ennélfogva az egész ellenzék abban a látszatban van, mint amely fenyegeti, veszélyezteti a rendet. Tényleg akarjuk is veszélyeztetni, akarjuk is fenyegetni azt a rendet, amelyet önök igy neveznek, mi pedig abszolutizmusnak és önkénynek. (Ugy van! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között egy jó éleshangu ellenzéki lapot nem. is szabad engedélyezni. Különben hogy ez talán meg is felel a t. ministerelnök ur, vagy legalább a kereskedelemügyi minister ur felfogásának, az látszik abból, hogy a »Pesti Hírlapu, a »Pesti Napló«, és a íMagyai-ország<< még mai napig is ki vannak zárva — talán már majdnem két év óta — a pályaudvarokról, csak azért, mert ellenzékiek. Mást nem lehet felhozni. Nem lettek elitélve birói eljárás által, egy czikküket sem kifogásolták, semmi más veszélyre rá sem mutathatnak, mint arra, hogy ilven hangulatot csinálnak. Mikor tehát ilyen példát ad a kormány, természetes, hogy ezt teljes joggal jóhiszemüleg is ugy fogják alkalmazni azok a falusi birák, hogy aki ellenzéki hangon élesen ir, aki szidja Magyarország ministerelnökét, kormányát, aki azt mondja, hogy a magy T ar parlament alapja meg van mérgezve, hogy a választásokon hamisi'ják a nemzet akaratát, az mind veszélyezteti a rendet. Ha azatán egyszer ki van mondva az, hogy veszélyezteti a rendet ezen az alapon nemcsak nem szabad megadn ; , de ha már megadták, meg kell vonni az engedélyt. Ezen az alapon még a falragaszokat is le lehet szakittatni. Tehát az a lap, amit a hatóság és a kormány 7 veszélyesnek tart, máskép, mint előfizetők utján, nem juthat a közönség elé, azt terjeszkedésében az utczán teljesen megakaszthatja a kormány. Folyton preczedensekről, példákról beszélnek, angol példákról, franezia példákról, német példákról. Hát mutassanak arra példát, hogy ilyen önkény
