Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

499. országos ülés 1914 január 22-én, csütörtökön. 413 raert Urmánczy képviselő úrtól a szót megvontam. (Szűnni nem akaró zaj a baloldalon.) Urmánczy Nándor: En nem respektálom a házszabályt! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelól: Rendre ! Rendre ! üljön le !) Elnök: A képviselő ur oly súlyos sértést követett el a házszabályok ellen, hogy kénytelen vagyok kérdezni a t. házat, kívánj a-e a képviselő urat ebből a sértésből kifolyólag a mentelmi bizottsághoz utasitani ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Akik igennel szavaznak, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Gr. Zichy Aladár: Saját érdekükben szavaznak. (Nagy zaj.) Elnök ." A ház tehát Urmánczy Nándor képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasítja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Almássy László.' Provokálni akarta a botrányt ! (Nagy zaj.) Urmánczy Nándor: En . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : A képviselő ur nem beszélhet tovább, gróf Andrássy Gyulát illeti a szó ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Kérem tehát gróf Andrássy Gyulát, hogy beszédét kezdje meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk, Urmánczyt!) Urmánczy Nándor : A törvényjavaslatot nem fogom a részletes tárgyalás alá venni . . . (Nagy Elnök: A képviselő urat nem illeti a szó. (Zaj.) Urmánczy Nándor: ... és csak az utánam következő képviselő ur iránti figyelemből állok a szótól. (Mozgás jobbfelól.) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk I) A most folytatott vitában ép ugy, mint a beterjesztett javaslat indokolásában a többség oldaláról mindig a szabadság szót halljuk. A többség oly szabadságszerető nyilatkozatokat tesz, hogy igazán megörvendeztethetné az ellenzék szivét és ha csak negyedrészben is megfelelnének a tények a tett nyilatkozatoknak, akkor bízvást az urakra bízhatnék Magyarország sorsának intézését anélkül, hogy ezt a fájdalmas, ezt a keserves, ezt a nehéz küzdelmet itt folytatni kellene, amelynek egyik eredményét épen most láttuk. (Mozgás jobbfelól. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula: A szabadságot dicsőitik, mint mindig. Almássy László: Hát ez a szabadság ? (Zaj.) Elnök : Ne méltóztassanak a képviselő utak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot. Gr. Andrássy Gyula : A t. előadó ur beszédének egyik lapján, melyet átnéztem, tizenhatszor használja azt a kifejezést, hogy szabadság, szabad sajtó, szabad gondolat. A t. igazságügy minister ur pedig első bevezető beszédét azzal kezdte, hogy czitálta azt a hangzatos franczia mondást, mely az emberi jogokban van kodifikálva és azt mondta, hogy be fogja bizonyítani, hogy az ő javaslatának alapelvei azonosak az akkor, 1789-ben Francziaországban kimondott alapelvekkel. Igaz, hogy azt mondta, hogy a részleteknél fogja kimutatni, s ez indokolja azt, hogy mindeddig nem tette és hogy mindeddig nem látjuk az azonosságot azon kijelentés és a törvényjavaslat között. A t. igazságügyminister ur nagy szabadságszeretetében odáig jutott, hogy egy egyszerű ténynek igazolásául, a javaslat olyan részének igazolásául, mely tényleg igazolást nem is igényel, egy forradalmi példára utalt, merb ő csak azt csinálja, amit a szabadság legnagyobb hősei, a forradalmárok csináltak; (Derültség balfelől.) hivatkozik arra, hogy a büntetőjogi felelősséget még a franczia szabadsághősök is kimondták. De itt egy elég mulatságos tévedésbe esett a t. minister ur. Azt mondja, hogy 1792-ben hozták azt a törvényt, mely kimondja, hogy halállal büntetendő az, ki az akkori konvent feloszlatását javaslatba hozza. Egy évvel téved a minister ur, mert ezt egy évvel később, 1793-ban hozták, mikor már a király le volt fejezve, a terror idejében. Egy olyan minister, ki felelős a királysértő javaslatért, — melyre még rátérek, valamint akkor elhangzott beszédére is — a ki annyira lojális, hogy lojálisabb ember nála nincs, épen a királygyilkosok példájára hivatkozik, tisztán csak azért, mert annyira el van ragadtatva a szabadság gondolatától, hogy máshonnan példát sem tud venni (Derültség balfelől.) saját fényeinek igazolására, mint vagy 48-ból, vagy a franczia forradalom példáiból. (Derültség és taps balfelöl.) Vagy talán azt hiszi a t. minister ur, hogy épen mi lelkesülünk azért a terrorért, a királygyilkosságért ? Talán minket mint afféle forradalmárokat akar odaállítani, kiknek csak az imponál, hogy mikor lefejezték tömegesen az embereket, ugyanazt tették, amit most a minister ur tesz ? Talán minket akar ezzel megnyugtatni ? Valóban érthetetlen, hogy egy olyan természetes intézkedés indokolására, mint az, hogy a sajtóvétségek is büntetendők, ilyen példához nyúlt a t. minister ur. Különben maga a törvénynek 1. §-a is azt a nagy mondást koczkáztatj a meg, hogy itt mindenki szabadon fejezheti ki és terjesztheti gondolatait. Ha e törvény már érvényben volna, akkor ezért a 24. §. 7. pontja alapján mint valótlan állításért, melylyel kárt tesz, perbe lehetne vonni az igazságügyminister urat. (Derültség balfelől.) Mert hogy valótlan, hogy nem teheti mindenki, azt hiszem, ezt vitatnunk sem kell, azt a minister ur ép ugy tudja, mint én és hogy kárt tesz, az is kétségtelen, mert ilyen törvény élére ezt tenni, ez kárt tesz a nemzet komolyságának hírében. (Ugy van ! a baloldalon.) Igaz, hogy a 48-iki törvényben is fel volt ez véve ; igaz, hogy akkor sem volt teljes mértékben ez a szabadság biztosítva. De rendkívül nagy különbség van a két eset közStt. 1848-ban óriási lépést tett a törvényhozás a szabadság felé ; összetörte a béklyókat, eltörölte a czenzurát és ha tényleg nem is valósította meg a szabadság ideálját, minden-