Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
410 4,99. országos ülés Í9U január 22-én, csütörtökön. jesiti, fölveszi és kiadja a hirdetést, amiért kap egy évet és az Isten tudja hány ezer korona pénzbüntetést. Hát ez jogi abszurdum, ezt meg kell változtatni. Az lehetetlen, hogy a kiadó feleljen azért a több ezer hirdetésért vagy hogy feleljen az a tisztviselő, aki a hirdetéseket a legbecsületesebb szándékkal felveszi, olyan drákói szigorú büntetések mellett, amilyeneket ez a törvényjavaslat előir. Az igazságügyminister urnak egészen röviden emlékébe akarok idézni két dolgot. Az újságkiadók szövetsége igen régen, minden ministerhez, tehát ő hozzá is két kérdéssel ferdült. Az egyik a sajtótermékek czimének védelme. Nagyon kérem a minister urat, vonja vissza ezt a rossz törvényjavaslatot és csináltasson helyébe, nem bánom akár Bernolák úrral, akár mással, de mindenesetre szakemberek meghallgatásával egy jó törvényt és vegye bele mindenekelőtt a sajtótermékek czimének védelmét. Ezen a téren ugyanis a legnagyobb visszaélések történtek. Ha valaki a Éernolendt-fénymázat vagy a Martell-konyakot elnevezés gyanánt jogosulatlanul használja, annak elkobozzák a portékáját és azt elitélik kártérítésre. A sajtótermékek czimét azonban semmi sem védelmezi. Egy lapot hivnak pl. »Keresztesi Ujság«-nak. Igaz, hogy nincs ilyen lap, de nem akarok létező lapot emliteni. Ez a lap nagy elterjedtségnek örvend ; olyan a szelleme, hogy az a publikumnak rokonszenves. Egy konkurrens azonban lapot alapit és a lap cziméül odairja, hogy »Kis Keresztesi Ujság« és a »Kis« szócskát egészen apró betűvel szedetik. Ez igen tisztességtelen dolog, amely ellen azonban nincs védekezés. Elsősorban tehát idevonatkozó rendelkezést kérek a minister úrtól. A másik pedig a jogosulatlan lefoglalások, elkobzások, engedélymegvonások által okozott kártérítések dolga, (ügy van! a baloldalon.) Ez volna elsősorban a minister ur hivatása, hogv ezeket az újságkiadókat ilyen jogosulatlan dolgok ellen megvédelmezze, nevezetesen pedig ha a birói ítélet felmentő és kitudódik minden irányban, hogy a lapot jogosulatlanul tiltották el, kobozták el vagy tőle jogtalanul vonták meg a szállítást, vagy ami négy hatalmas lappal történt meg, midőn kitiltották a pályaudvarokról minden törvény és jog ellenére, ezek kellő módon nyerjenek kártérítést. Az volna a t. minister ur feladata, hogy a jogokat szaporítsa, nem pedig az, hogy a jogokat megszorítsa, (Ugy van! balfelől.) Ez a vita, amely itt, több mint két hónapja folyik, meggyőződésem szerint örök dicsősége lesz a magyar parlamentnek. Alig folyt még itt vita, amely oly szép, nemes, tiszta és visszaemlékeztető volna azokra a tündöklő régi magyar parlamentáris időkre, amikor igazán az igazságért, a szabadságért szállt síkra az ellenzék. Ez a vita a magyar parlamentarizmus történetében tündöklő lap lesz és meg vagyok győződve, hogy önök egykor nagyon fogják röstelni, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely teli van gonoszsággal, tudatlansággal, rosszasággal és mindennel, ami reakcziót és üldöztetést jelent, hallgatagon elfogadni engedték. A sajtó a világnak egyik legnagyobb hatalmassága ; a sajtó az emberiségnek a legnagyobb jótevője ; a sajtó a szegényeknek és elnyomottaknak gyámolitója és minden zsarnoknak üldözője. Ezt a sajtót önöknek is védelmezniök kellene, mert nincsenek önök sem biztosítva, hogy holnapután Tisza István ül-e azon a széken ? Lehet, hogy holnapután Vlád Aurél urat látjuk ott vagy más valakit, aki majd a román sajtóra külön törvényt hoz és annak szabadságot ad, aminthogy észrevehetjük már annak jeleit, hogy a szerb és a román sajtó-orgánumok felszabadultak, a szomszédos Horvát-Szlavon országban pedig már nincs kauczió és a magyar sajtónak csak üldözés a része. Ez a sajtótörvény nem fog önöknek dicsőségére válni, ez nem kell senkinek, csak a munkapárt egy kis részének, bár a munkapárton is ülnek előkelő, nagynevű iróemberek, mint Herczeg Ferencz, Kozma Andor és mások. Miért nem szólaltak ezek fel, miért nem helyeslik ők is a javaslatot és miért nem mondják meg, hogy ők is helyesnek és jogosnak tartják, ha a magyar sajtót ilyen törvénnyel elnyomják. Ezt még ők sem tették meg. Es miért nem szólalnak fel önök általában ? Ez a törvényjavaslat, amint előttem már sokan elmondották, tisztán ötletszerűségnek szüleménye, a boszu műve, mert a magyar sajtónak legnagyobb részét nem lehetett korrumpálni és mert a felderített korrupcziót üldözte és leleplezte. Ép ugy, mint a Nagy György-féle nem is túl komoly republikánizmus önökkel egy törvényt gyártatott ép ugy, mint ahogy a Kovács Gyula golyója megszülte az esküdtszéki reformot, ez a javaslat tisztára az önök vezetőinek boszuműve. Nem hiszem, hogy ezt önök helyeselhetnék. Nincs egyetlen szaktestület Magyarországon, amely azt mondotta volna, hogy ez helyes. Sőt van olyan sajtóorgánum, amely, mondjuk, Tisza Istvánnak legszemélyesebb orgánuma, Az Újság czimű lap, amely igazán tiszteleletreméltó orgánum, daczára ezen elvének, amely mégis hányszor és hányszor mondotta meg véleményét a sajtójavaslatról és amelyben Doleschall Alfréd hányszor fejtette azt ki, hogy minő ez a törvényjavaslat, amelyet most önök törvényerőre akarnak emelni. Épen az Az Újság czimű lap egyik legkiválóbb munkatársa, a magyar publiczisztikának egyik kiváló disze, Kóbor Tamás, volt az, aki ezen törvényjavaslat ellen az összes lapokban megjelent egyhangú tiltakozást szerkesztette, önök tehát csak arra sem hivatkozhatnak, hogy az általuk támogatott vagy — bocsánat — az önöket támogató sajtó emberei helyesnek találják ezt a törvényjavaslatot. Ez a törvény nem fog önöknek dicsőséget szerezni. De ez nem volna baj, ha a nemzetre, közszabadságunkra nézve nem volna olyan veszedelmes. A tegnapi ülés végén Balogh Jenő igazságügyminister ur egy ipterpelláczióra válaszolva, — a horvát sajtóról volt szó — a kauczió kérdését is
