Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

498. országos ülés 191b január 21-én, szerdán. 395 rencsém rá utalni, a magyar állam és — most már ezt is mondhatom a — magyar társadalom is évtizedek óta pártkülönbség nélkül teljes odaadással végzi azt a kulturmunkát, amire szükség van Magyarországon mindenütt, de talán legégetőbb szükség van a ruténlakta vidéken. Ezt a kulturmunkát teljes odaadással, teljes buzgalommal fogjuk ezután is folytatni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps jobhfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Beszkid Antal: T. képviselőház ! A személyes megtámadtatásban én a t. ministerelnök urat követni nem akarom, (Helyeslés balfelől.) nem is vagyok hozzászokva ahhoz, hogy személyes támadásokat intézzek. (Zaj jobbfelöl.) Szmrecsányi György : Gorombáskodott vele ! (Ellenmondás jobbjelől. Zaj) Elnök : Csendet kérek ! Beszkid Antal: Hanem igenis meg kell mondanom, hogy én a hazafiságból kitanitást el nem fogadhatok a ministerelnök úrtól sem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Lemondok róla ! Beszkid Antal: .. . ami pedig azt illeti, hogy a ministerelnök ur kételkedett szavaimban és intenczióim tisztaságában . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Sőt! Sőt! Kiemeltem, hogy intenczióit nem vonom kétségbe ! Beszkid Antal : ... ha azt mondja, hogy én túlzott színekkel festettem (Ugy van ! a jobboldalon.), akkor felhivom a ministerelnök urat, jöjjön oda a helyszinére, én elkisérem őt. A közügynek akkor teszünk szolgálatot, ha a bajokat megmondjuk. Higyje el nekem a ministerelnök ur, tőlem távol áll minden tendenczia, nem is hiszem, hogy ha a ministerelnök ur nyugodtan fogja elolvasni beszédemet, abban olyasmit találjon, a mi bárminő tendencziával bir. Amikor én a helyzetet vázoltam, azért tettem, mert orvoslást kérek. Hibáztatom a t. ministerelnök ur eljárását azért is, mert ő ugy tette meg nyilatkozatát, mintha ismerné a helyzetet, pedig ő nem ismeri a népet, nem ismeri az ottani viszonyokat. Végzek ezzel a kérdéssel. Ami az érdemi részt illeti, újra megmaradok álláspontom mellett és azt mondom, hogy ha nem is egységesen, ha különkülön is, de végül meg kell oldani a megoldásra váró kérdéseket, még pedig igazságosan, méltányosan, az egyenlőség elve alapján. Mert én azt tartom, hogy quid uni justum, alteri aequum. Es én épen ebből a szempontból nem vehetem tudomásul a ministerelnök ur válaszát. Gr. Tisza István ministerelnök: Egyetlenegy megjegyzésre kérem a t. ház nagybecsű türelmének igénybevehetését. En nemcsak hogy nem inszinuáltam, hanem a képviselő ur intenczióira nézve egyenesen kifejezést adtam . . Gr. Zichy Aladár: Akkor nem háborodott volna fel! (ügy van ! balfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: . .. annak, hogy nem is tudja, hogy ezzel milyen kárt okoz. Én nem azt kifogásoltam, hogy a képviselő ur ráutalt arra, hogy ott bajok vannak, hogy ott szegénység és elmaradottság van, engedelmet kérek, én az olyan szónoki szertelenségekre utaltam rá. minthogyha ott olyan volna a helyzet, amilyen a Balkánon sincs. Ilyent csakugyan, ha csak a szónoki hév nagyon el nem ragadja, senki nem mondhat. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur még egyszer élni a szólás jogával ? (Nem.) Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök urnak Beszkid Antal képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ íudomásul veszik, szíveskedjenek felál ani. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul veszi. Pál Alfréd jegyző: Huszár Károly (sárvári). (Nincs itt!) Elnök : Huszár Károly (sárvá i) kéj)viselő ur nincs itt. Az interpellácziók töröltetnek. Pál Alfréd jegyző: Bottlik István ! Bottlik István : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A mentelmi bizottság öt hónapig volt mozdulatlan Hédervári Lehel t. képviselőtársam mentelmi sérelmével szemben és csak a hatodikban határozta el magát arra, hogy egy előkészitő cselekménynyel ennek a kérdésnek elintézéséhez hozzákezdjen. Ez az előkészitő cselekmény azonban korántsem olyan természetű, hogy ebből a bizottság sajátságos apáthiájának megváltozására lehetne következtetni, sőt ellenkezőleg, ez inkább arra mutat, hogy a bizottság ennek a kérdésnek elintézését még most sem tartja sürgősnek. (Ugy van ! a baloldalon.) Az iratoknak a hadbiróságtól való beszerzése csak két okból történhetett. Vagy annak megállapítása czéljából, hogy Gerő százados ténye a reá illetékes szabályok szerint jogszerű volt-e vagy jogszerűtlen, vagy pedig azért, mert a bizottság a katonai eljárás során történt kihallgatásokat és ténymegáüapitásokat a maga munkájában fel akarja használni. De, amint irreleváns a mentelmi sérelem megítélésének szempontjából, hogy a sértő cselekmény a katonai büntetőjog szerint hogyan minősül, mert hisz ennek az ellenkezője esetén a mentelmi jog védelme a katonai felfogás és judikaturától hozatnék függő helyzetbe, ugy irreveránsok a katonai eljárás során történt kihallgatások és ténymegállapítások is a mentelmi sérelem megállapításának szempontjából, mert egész más szempontok predominálnak itt, mint aminők ott predomináltak, nézetem szerint tehát a beszerzett iratok csak az aktacsomónak súlyát fogják növelni, anélkül, hogy azt tartalmilag befolyásolnák. Bármily szembeszökő legyen is a mentelmi bizottságnak ezen eljárása, én ezt mégsem sub50*