Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
376 í98. országos ülés 191í január 21-én, szerdán. készttessen. Ez mindmegannyi elhibázott intézkedés, már csak azért is, mert hiszen maga a büntetőtörvénykönyv is ellenmond az itt lefektetett elveknek és eszméknek. Hiszen a legsúlyosabb bűncselekményekhez, pl. a lopáshoz, a rabláshoz, a testisértéshez és az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekhez, tehát magukhoz a legsúlyosabb bűncselekményekhez sincs hozzákötve a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése. Nagyon csodálatos dolog tehát, hogy épen ebbe a szakaszba vette fel a t. minister ur ezt, mint gátló akadályt. Én ugyan nem csodálkozom rajta, mert itt is kiri a lóláb. Nem egyéb ez, mint a sajtó szabadságának ujabb gúzsbakötése, mint a sajtó embereinek ujabb kontrollirozása, mint a szabad mozgás megnehezítése, (ügy van! balfelöl.) Ez nem egyéb, mint egy ujabb üldözésnek látszata a sajtójavaslatban. Az anonimitásról már szóltam. E részben csak Rakovszky Iván képviselő ur egyik kijelentésére akarok hivatkozni, amely szerint nem szabad összehasonlítani Kemény Simont és Szécsy Dezsőt a szocziálisták stromannjaival és Sitzredacteurjaival, ezekkel a léleknélküli áldozatokkal. Rossz szolgálatot tesz t. képviselőtársam a t. túloldalnak és nincs is igazsága, mikor ezeket léleknélküli áldozatoknak tünteti fel. Hiszen önök igenis ezektől a Sitzredacteuröktől félnek, a szocziálisták előhaladásától, az elv evolucziótól. A nemzetiségi Sitzredacteuröktől nem félnek, mert ezekre már nincsen szükség a különböző horvát és oláh paktumok következtében. Önök mindenkivel paktálnak, mindenkivel békülnek, csak a magyar közszabadsági intézményekkel nem. Önök sajnálják még azokat a Lázármorzsákat is, amelyek arról a dus asztalról hullanak le, ahol önök oly jól táplálkoztak ; a keserüsó ize és a margitszigeti kénesforrás ize azonban megmarad a szájukban. Az igazságügyminister ur sokszor Cato szerepében képzeli magát. így pl. a 24. §. 7. pontjában intézkedik arra vonatkozólag, hogy vétséget követ el az, aki akár kifejezetten, akár burkoltan a nemi életre vagy a nemi betegségek megelőzésére vagy gyógyítására vonatkozó, szeméremsértő, vagy a közerkölcsiséget veszélyeztető hirdetést tesz közzé, valamint az, aki a gyermeknemzést meggátló, vagy magzatelhajtó szereket hirdet, vagy magzatelhajtásra szolgáló módot vagy alkalmat ajánl. Én csak azt kérdem az igazságügyminister úrtól, hogyha már ennyire Catóskodik, miért nem adott feleletet Polónyi Gézának, mikor kérdést intézett az iránt, hogy mikor akarja megindítani a büntetőtörvénykönyv 465. §-ában körülirt bűncselekmény iránti eljárását? És hogyha ilyen puritán a t. igazságügyminister ur a sajtójavaslat kodifikálásában, miért nem őrzi meg puritanizmusát a marosujvári választások tekintetében is? Óvja meg puritanizmusát nem csak az egyik, de a másik oldalon is! TJgy látom egyébként, hogy a 24. §. 7. pontjában foglalt rendelkezéseknek az egykerendszer kiküszöbölése a czélja. (Derültség.) Ehhez szívesen nyújtanék segédkezet, ilyen intézkedéssel azonban nem lehet ezt a czólt elérni. Nem ilyen burkolt törekvésekkel kell az ilyen szerencsétlen nemzeti csapást kiköszöbölni, hanem a kormány egész politikájának megváltoztatásával. Erre a czélra egy egyszerű sajtójavaslat alpontja nem alkalmas eszköz. T. ház! Hogy mennyire megvan a sajtószabadság épen a 24. §-ban foglalt intézkedések által kötve, elég legyen arra mutatnom, ha e szakasz 6. pontját veszszük: aki szándékosan valótlanságot ir és ezzel másnak kárt okoz, vétséget követ el. Ha bővebben magyarázzuk ezt a tételt, akkor még a mesemondást is bele lehet foglalni. Mert hiszen, mondjuk, egy fiatal, rajongó gyermek Verne-regényeket olvas, elhiszi az azokban foglaltakat és kalandos utazásra vállalkozik. Ha tehát valaki rosszindulatulag akarja e javaslat intézkedéseit alkalmazni, akkor még a mesemondókat is sajtóeljárás alá veheti. Politikai tendenczia nyilvánul meg léptennyomon a javaslatban. így pl. azt mondotta az igen t. minister ur egy munkásküldöttség előtt, hogy a sztrájkjogot kodifikálni fogja. Ez nagyon szép és nemes intézkedés ; ugyan nem tudom, melyik sztrájkra gondol, arra-e, amit a munkások csinálnak, vagy arra, amit a legutóbb is, mint krimicsaut, láttunk megnyilatkozni a Ganz-gyárban. De ha már erre gondoltunk, nagyon rossz ómen ezzel szemben a javaslat 24. §-a, amely az első pontban azt mondja, hogy az a nyomdai alkalmazott, aki a neki kinyomás végett átadott közlemény vagy hirdetés kinyomását másokkal való előzetes megbeszélés alapján megtagadja, kivéve, ha a közlemény vagy hirdetés bűncselekményt tartalmaz, úgyszintén az a nyomdai alkalmazott, aki mást ily közlemény vagy hirdetés kinyomásában másokkal való előzetes megbeszélés alapján erőszakkal vagy fenyegetéssel meggátol, vagy meggátolni törekszik, vétséget követ el. Ugy látszik a sztrájkjog megalkotására ez a szakasz nem valami jó ómen. Azonban azt, amit czéloztak, nem érik el vele. Mert hiszen a munkás, ha sztrájkolni akar, nem tagadja meg az átadott közlemény kinyomását; nem ebben fog megnyilvánulni a sztrájk, amint azt előttem is hangoztatták, hanem egyszerűen abban, hogy nem fognak bemenni a nyomdába. A szakasz tehát nem éri el czélját, sőt ellenkezőleg, alkalmat ad arra, hogy ezt az intencziót kijátszhassak. Ha már a munkamegtagadás szempontjából akar intézkedni a javaslat, akkor preczizebben kellett volna intézkedni. Vannak törvényeink, amelyek a negatív magatartást is büntetik ; mondjuk, ha valaki elmarad a sorozásról, vagy hatósági szabályrendelet szerint nem tisztítja a járdát a háza előtt, vagy egyéb ilyen negatív magatartást tanúsít. Ez mind taxatíve fel van sorolva. A szakasz igy, ahogy van nem éri el azt a czélt, amelyre a
