Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

•W8. országos ülés Í9ih Elnök : A képviselő urat már figyelmeztettem, egyszer, hogy a 214. §-a a házszabályoknak a tárgytól való eltérést nem engedi meg. A házszabályok 251. §-a pedig az elnöknek kötelességévé teszi, hogy ismételt figyelmeztetés után a szót is megvonja. Ne méltóztassék az elnököt abba a helyzetbe sodorni, hogy kénytelen legyen a szót is megvonni. Kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gedeon Aladár : Még nagyon röviden kivánok néhány szóval a vármegyék és a közvélemény állásfoglalására rámutatni. Igaz, hogy ma a vármegyéknek nagy többsége foglal állást épen a munkapárt mellett és különösen a sajtó javaslat mellett igen sokan, azonban ha ezeket az állásfoglalásokat figyelembe vesszük, okvetlenül kitűnik, hogy a független, a gazdaságilag, erkölcsileg, egyénileg független elemek épen az ellenzék mellett nyilatkoznak meg, holott ha a sajtójavaslat mellett nyilatkozó vármegyéket figyeljük, látják, hogy a meglehetősen függő helyzetben levő bizottsági tagok képviselték a többséget, mig ott, amely vármegyében a független osztály erősebb, pl. hogy a saját vármegyémet emlitsem, ahol a birtokososztály erősebb, ahol a bizottsági tagok közt a függő helyzetben levő tisztviselők, jegyzők stb. kevés számmal vannak, épen a sajtó javaslat ellen foglaltak állást, holott a sajtójavaslat mellett nyilatkozott sok vármegye, ahol ezzel ellenkezők a viszonyok. Hogy Zemplén vármegye példáját hozzam fel, épen a községi és körjegyzők votuma döntötte el a vármegye legutóbbi állásfoglalását is. Tudjuk, hogyha egyszer nekünk lesz többségünk, ezek az urak mellettünk fognak szavazni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon röviden kivánok a sajtójavaslat egyes szakaszaival foglalkozni. A negyvennyolezadiki sajtótörvény bevezetése azt mondja (olvassa): »Az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre és a sajtószabadság visszaállíttatván, ennek biztositékául ideiglenesen rendeltetnek: »Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjeszthetik Milyen szépen hangzik ez, t. képviselőház. Ugyanezt igyekszik követni a mostani javaslat, de csak a külszint, csak a szavakat látjuk ugyanazokat benne. Amivel kezdi a 48-as törvény, hogy a czenzura megszüntettetik, ugyanazt a czenzurát épen ellenkezőleg behozza az uj sajtó javaslat, amennyiben nemcsak a hatóságok, még pedig a rendőrhatóságok és bíróságok kényének-kedvének teszi ki a sajtót, hanem még bizonyos czenzuraszerü befolyást biztosit a nyomdaszemélyzetnek, sőt a kiadónak és nyomdatulajdonosnak is. Hol van itt a sajtószabadság ? A 11. § azt mondja, hogy olyan sajtótermék utczai terjesztését, mely a közrendet vagy közerkölcsöket sérti vagy veszélyezteti, vagy amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitíelekezet elleni gyűlölet ébresztésére alkalmas, vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja, anélkül, hogy azt a közérdek kívánná, engedélyezni nem szabad. január 21-én, szerdán 351 A »közrend és közerkölcsök« annyira tág fogalom, annyira elasztikus, hogy az a közigazgatási hatóság, melynek hatáskörébe a kolportázs engedélyezése tartozik, azt találhatja közrendbe vagy közerkölcsökbe ütközőnek, ami neki tetszik. Ö például a munkapárti uralommal nagyon meg van elégedve, már most egy újságra, mely a mai rend ellen czikket hoz, azt mondhatja, hogy ez a közrendbe ütközik, veszélyezteti a közrendet, tehát nem engedi meg a kolportálását. Szerintem már a kolportázsnak engedélyhez kötése is helytelen, mert hiszen annyi czenzurán megy keresztül a sajtótermék, hogy abba káros czikk már alig kerülhet. Viszont, ha egy lapot nekem jogom van megszerezni a boltban, akkor ugyanaz a lap nem sérthet közérdeket vagy általában bármiféle érdeket, ha azt a lapot nem a boltban veszem meg, hanem néhány lépéssel távolabb az utczán. Hiszen az egész kolportázs csak a publikum érdekében van. Azután tág fogalom az is, hogy »valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen izgat«. Mi például nagy aggodalommal látjuk ma a ministerelnök urnak a románokkal folytatott tárgyalásait. Ebbe is beleköthet esetleg a hatóság, ha mi ez ellen czikket közölnénk, mert hiszen találhatna abban nemzetiség elleni izgatást, ha kritika tárgyává tennők, hogy a románokkal egyáltalában alkudozik a ministerelnök ur. A 15. §. rendelkezése egyenesen lehetetlenné teszi az ellenzéki akcziót, mert a hatóságok kényérekedvére bizza azt, hogy egy ellenzéki mozgalom esetében milyen plakátot tehessen ki az az ellenzéki párt. Ha nem akarja, egj'általában meg sem engedi, hogy az ellenzék bármiféle falragaszt kiakaszthasson. Csermák Ernő: Ez a czélja ! Gedeon Aladár: A 12. §-nak is van egy nagyon érdekes rendelkezése, mely szerint, ha valamely időszaki lap nem a törvényhatóság székhelyén jelenik meg, tartozik a kiadó a községi elöljáróságnál először bemutatni a terjesztés előtt. Nagyon jól ismerjük a mi viszonyainkat. Nem akarom sérteni a községi elöljáróságokat, de tudjuk, hogy a községi törvény a községi elöljáróság fejévé nem a szerintem elég magas kvalifikáczióval biró jegyzőt, hanem a községi birót teszi meg és amig esetleg Angliában, Németországban vagy Francziaországban a községi biró tanultabb ember, nálunk egy községi biró műveltségi és értelmi fejlettsége nem valami magasnak mondható, a magyar vidékeken szerencsére még nem állunk nagyon rosszul, de tessék egy oláh községi birót tekinteni, ha az ő kezébe tes"szük azt a hatalmat, hogy beleszóljon abba, megjelenhetik-e a községben egy lap vagy sem. Káros és helytelen rendelkezése a javaslatnak, hogy akkor, amikor más államok alig ismerik a kauczió intézményit, amikor sem Németországban, sem Ausztriában nincs kauczió, amikor Horvátországban is megszüntették, nálunk épen felemelik. Ez tulajdonképen lehetetlenné tétele annak,