Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

4yi, országos ülés 191í január 12-én, hétfőn. i'J T. képviselőház ! A sajtószabadság oly felfogása mellett, amely azt épen leglényegesebb alkotó elemeiben ragadja torkon, az ily felfogás mellett a sajtószabadság ugy fest, mint Goethe egy szatirikus versében, ahol ezt irja : Komm, láss uns allé drucken Und walken fiir und für ! Nur sollte keiner miieken, Der nioht so denkt, wie wir. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek a rendelkezésnek semmi egyéb czélja nincs, mint gondoskodni arról, hogy szorgosan megfigyelhető legyen a sajtó. És ha a közigazgatási tisztviselőtől, akinek a természete már, tagadhatatlan dolog, akármiként vélekedjünk is a közigazgatásról, magában foglalja a túlbuzgóságra való hajlandóságot, ha annak a vélekedésétől tesszük függővé annak elbírálását, vájjon utczai elárusitásra szánt sajtótermék tartalma nem olyan-e, amely más véleményt tartalmaz, mint amely az illető szolgálatrakész közigazgatási tisztviselő megítélése szerint kedves talán a kormánynak, akinek pedig ezentúl fokozott mértékben kell kedvében járni : (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nyilvánvaló és kézenfekvő, hogy e rendelkezéssel a sajtószabadság leglényegesebb részét és alkotó elemét szolgáltatjuk ki a sajtószabadság eUeneinek, a reakeziósan gondolkozó elemeknek és különösen, ha rábízzuk ennek elbírálását és az e körül való eljárást a kormánytól eddig is nagymértékben függő, de a kormánynak egészen kifejezetten nyilvánított szándéka szerint ezentúl még szorosabban, még közvetetlenebbül függésbe kerülő közigazgatási tisztviselőkre. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azok között a férfiak között, akikről megemlékezett itt a t. igazságügyminister ur, mint olyanokról, akiknek tanácsát igénybevette a törvényjavaslat szerkesztése alkalmával, azok közt, mint már érintettem is, hivatkozik olyanokra is, akiknek a javaslat benyújtását megelőző időkben tett nyilatkozatai igazán egyenesen kizárják, már annál a megbec-ülésnél fogva is, amelyre jogászi általánosan elismert tekintélyük iránt viseltetünk, azt, hogy ily tartalmú törvényjavaslat előterjesztésére animálták volna tanácsaikkal a t. minister urat. Ezek közt van pl. Tarnai János kúriai tanácselnök, Pinkey Ferencz egyetemi tanár, akiknek azon nyilatkozatait, amikre az imént elmondott vélekedésemet alapítom, röviden leszek bátor a maguk helyén ismertetni. Most még csak oly jogászi tekintélyekre akarok röviden hivatkozni, akik Ausztriában örvendenek általános köztekintálynek s akik a bécsi »Concordia« hirlapiróegyesületnek a sajtóreform tárgyában 1903-ban megtartott ankétje alkalmával adtak véleményt. Ezek közt dr. Steinbach, aki, azt hiszem, osztatlan becsülésünket birja, ugy az igazságügyminister úrét, mint csekélységemét, ezen az ankéten azt jelentette ki, hogy csak a czenzura gondolatából alakulhat az az észjárás, amely a kolportázs eltiltására vezet, amelynek czélja egyes ujságvállalatok tönkretétele. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) íme, t. ház, a t. minister urnak, ki bizonyára és egészen természetes, az ő nagy jogászi erudioziója mellett a legélénkebb figyelemmel kell hogy kisérje a külföldi szakvéleményeket is, mikor ilyen gyökeres átalakítást és újítást tartalmazó jogreformot akar létesíteni, mint amilyen a sajtótörvény; mondom, a t. igazságügyminister urnak bizonyára ez az anyag is rendelkezésére állt s így csak mélyen lehet fájlalni, hogy a sajtószabadságról Ausztriában táplált fogalmaknak mértéke alatt marad ezen törvényjavaslatában és ezzel szembeszáll még azon tisztult felfogásokkal is, melyek a sajtójog terén Ausztriában megnyilvánulnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Lovászy Márton t. barátomnak a javaslata azt tartalmazza. — és én azt vártam volna az igazságügyminister úrtól, hogy miután az őt támogató többség ezen javaslatnak előterjesztése alkalmával megnyilatkozott magatartásával annak jeleit mutatta, hogy e törvényjavaslat tartalmával egyetért, azt kellett volna várnom, hogy az ebben foglalt rendelkezéseket fogja javaslatában a kolportázsra vonatkozólag érvénresiteni — ez a törvényjavaslat ugy, mint más külföldi sajtótörvények is, legközelebbről épen az érvényben levő osztrák sajtótörvény is nem a sajtóterméknek megvizsgálását teszi az utczai elárusitás tárgyában intézkedni hivatott tisztviselők feladatává, mert általános és osztatlan a vélemény a tekintetben, hogy ez az előzetes czenzurának gondolatából indul ki, hanem az utczai elárusitással iizletszerüleg foglalkozó egyéneknek felügyeletét és az e felől való gondoskodást kívánja statuálni. E tekintetben az osztrák sajtótörvény a minister ur javaslatával szemben igazán szinte utolérhetetlen magasságában mozog a szabad felfogásnak. Azt mondja nevezetesen az érvényben levő osztrák sajtótörvénynek 2. §-a, hogy az elárusitásra vonatkozó engedélyt a politikai hatóság az ipartörvény értelmében szabad ipar önálló folytatására jogosult egyéntől meg nem tagadhatja. Eszerint tehát csak azt van jogositva és hivatva vizsgálni a közigazgatási tisztviselő, vájjon a terjesztés végett bejelentett egyén megfelel-e az ipartörvényben megkívánt kellékeknek. Ezzel a rendelkezéssel teljesen konformis intézkedést tartalmaz a német birodalmi sajtótörvény 4. §-a is, mikor azt rendeli, hogy valamely, az ipar önálló üzésére vagy egyébként nyomtatványok kiadására jogosult, sajtótermékek előállításával foglalkozó egyén nem tiltható el az általa előállított sajtótermékek utczai elárusitásától és az ezzel foglalkozó egyének szintén az ipartörvény rendelkezései szerint birálandók meg. Mikor Ausztriában és Németországban, e hozzánk legközelebb álló és a szabadságoknak kezelése tekintetében legradikálisabb és legszabadelvübb felfogásúnak épen nem mondható két ország (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) igy rendelkezik az utczai elárusitás szabályozásáról; ugyan kér-