Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-495

234 495. országos ülés 191b- január 16-án, pénteken. meg, hogy csekélységem az önök hazafias lelkületére hivatkozzék. Gondolják át ezer év történetét. Feledjünk el minden sérelmet, minden szenvedést, csak azt a tanulságot nem, hogy a magyar akkor volt erős, amikor egyetértett, de amikor egymás ellen fordult és pártokra szakadt, akkor meggyengült és kárt vallott, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Farkas Zoltán: Mi is azt mondjuk! Förster Aurél: Előbb mi is kivezettetjük magukat, aztán kibékülünk. (Derültség.) Horváth Mihály: Ilyenkor vették igénybe a nem megfelelő külső vagy belső segitséget. Most nem czélzok semmiféle nemzetiségi paktumra, tisztán csak a sajtó javaslatról beszélek. Amikor most köztünk folyik a harcz, akkor ebben a t. túloldal segítségül hivja a sajtótörvényt is s a sajtó működését akarja megnehezíteni a mi hátrányunkra. (Ellenmondások jobb felöl.) Sümegi Vilmos: Miért emelik fel a kaucziót ? B. Podmaniczky Endre: Szó sincs róla! Képzelődés! Sümegi Vilmos: Azt már a báró úr nem érti! B. Podmaniczky Endre: Maga se! Förster Aurél: Maga már régi báró! (Derültség balfelöl.) Múzsa Gyula: Szubvencziót adjanak, ne követeljenek kaucziót! Sümegi Vilmos: Kapitalizálják a sajtót. Elnök: Sümegi Vilmos képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktői tartózkodni ! Horváth Mihály: Ha elfogadhatóan bebizonyítják, hogy nem ellenünk és a szocziálisták és mindenféle »alkalmatlanok« ellen irányul ez a sajtójavaslat, akkor ünnepélyesen visszavonom kijelentésemet, de nekem az a nézetem, hogy ebben a köztünk folyó harczban most önök segítségül hívják a sajtó megrendszabályozását is. (Ugy van! balfelöl.) Erre én azt mondom, hogyha ezzel minket le is törnek, az uraknak nem lesz belőle hasznuk, ez csak egy harmadiknak fog használni. Mindenki tudja, hogy kinek. (Ugy van! balfelöl.) Épen ezért tartsuk szem előtt a régi latin közmondást, hogy inter duos litigantes tertius gaudetNem önmagam jutottam erre a meggyőződésre, az eddig elhangzott ellenzéki beszédeken úgyszólván uralkodott az a nézet, hogy az öszszes javaslatok, amelyek ujabban itt megfordultak, az alkotmány megváltoztatására vonatkoztak és pedig ugy, hogy azt elsősorban mi érezzük. A választójogi törvény, az esküdtszéki törvény, mind ugy néz ki, mintha alkotmányorvoslás volna. Springer Ferencz: Kuruzslás! Horváth Mihály: Arra kérem a t. házat és a t. kormányt, hogy ha már azt tartják, hogy beteg az alkotmányunk, akkor annak gyógyítását olyanra bizzák, aki azt jóra fogja fordítani. És ha már kuruzslást emlegettek, hát mondok erre is egy példát. Ugy járunk ezzel, mint az egyszeri földbirtokos, aki jrasztán lakván, mig a meghívott, de messze lakó főfizikus megérkezhetett volna betegágyához, a legközelebbi falusi felcsert vagy borbélyt hívták hozzá. Mire a nagynehezen előkerített főorvos megérkezett, a beteg meghalt. Jött azután a fizikus, megkérdezte a borbélyt, hogy mit csinált, mire ez azt válaszolta, hogy kérem, én mindent elkövettem, a beteget megnyírtam, megborotváltam, fogát kihúztam, eret vágtam rajta, megköpültem, megnadályoztam, megkriszíiroztam, de a beteg meghalt. (Derültség.) A halálról jut az eszembe, hogy itt már beszéltek temetésről is, sőt a t. igazságügyminister ur rossz néven vette Maczky képviselőtársamnak, hogy ő azt állította a Javaslatról, mintha az a ravatalon nyugodnék. Én a halálról beszélek, Maczky temetést és ravatalt lát, az igazságügyminister ur megcsinálta a végrendeletét, tehát itt joggal lehet temetésről beszélni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha az ember szétnéz, lát résztvevő könnyeket, lát nevető örökösöket, krokodilus könnyeket, mint ahogy az temetésnél előfordul. De ha temetésről van is szó, lelki szemeim előtt, a temetőben haladva, feltűnik, hogy oda van irva: feltámadunk. Ha avatatlan kezekkel, ha felcserekkel hozzáfognak az alkotmánynak, de különösen a sajtószabadságnak nyirbálásához, azért az nem fog meghalni, mert a sajtószabadság össze van forrva a mi lelkünkkel, a lélek pedig halhatatlan. A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Ostffy Lajos! Ostffy Lajos: T. ház! (Ralijuk!) A szőnyegen lévő sajtójavaslathoz igen röviden kívánok szólam. Teszem ezt pedig két okból. Először azért, mert a ház ezen oldaláról már elhangzott szakszerű és kiváló bírálatok után a magam véleményének csekély jelentőségével teljesen tisztában vagyok, de teszem azért is, mert az igazságügyminister ur tegnajfi beszédében azon nézetének adott kifejezést, hogy az ellenzék jelenlegi magatartásának már is bizonyos obstrukcziós színezetet tulajdonit. Már pedig én azt hiszem, hogy a ház minden tagja tisztában van ezen javaslat nagy jelentőségével és akkor, midőn e javaslat tárgyalásának mindjárt kezdetén a túloldalról jövő indítvány folytán a képviselőház nyolczórás ülések tartását határozta el, ezt egyedül annak a nagy jelentőségnek tulajdonítottam, amelyet érez a t. túloldal is. Annál is inkább gondolhattam ezt, mert az igazságügyminister ur épen ma fejezte ki felszólalásában, hogy ez a javaslat a legkényesebb kérdéseket érinti. Hogyha mégis a nyolczórás ülések elhatározása az ellenzék obstrukcziójárói j)raeokkupált véleményen alapult volna, erre nézve tisztelettel bátor vagyok megjegyezni, hogy igazán felesleges falra festeni az