Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
160 í-93. országos ülés !9Pi január lí-én, szerdán. Igen tisztelt képviselőház! Itt egy nóvum előtt állunk; itt egy politikai szervezetnek elismerésével, egy politikai szervezetnek tényezőként elfogadásával állunk szemben, amelyet eddig politikai tényezőként soha el nem fogadtunk és amelynek elismerésétől függ a megegyezésnek finalizálása vagy nem Analizálása. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, — ez a második pontja annak, amit a beszélgetések tartalmáról nekünk mond — hogy a jogegyenlőségről és az anyagi és kulturális téren való érdekelőmozditásról van szó. A jogegyenlőség elve ellen nekem természetesen nem lehet kifogásom; bár csak a jogegyenlőségnek ez az elve alkalmaztatnék valóban a hazának minden polgárára minden intézményünkben és a kormányzatban nemzetiségi különbség nélkül! Az anyagi és kulturális téren való istápolás, ez megint olyan tág fogalom, különösen a kulturális téren való istápolás, amelyről természetesen ma nem tudom megítélni, nem foglaltatik-e benne olyasmi is, ami a magyar állam nemzeti jellegének gyengítésére vezet. De azután a t. ministerelnök ur midőn kifejti, hogy a jogegyenlőség elvének biztosítása és az anyagi és kulturális téren való törekvések előmozdítása az, amit ő nekik nyújt, azt mondja, hogy ennek fejében kéri a viszonosságot is, kéri a lemondást minden olyan törekvésről, amely ezzel ellentétben áll, amely bizalmatlanságot jelent, amely ellentétben áll a magyar nemzeti egységgel és a magyar nemzeti állam nemzeti jellegével. Hát ez az, amit én súlyos hibának tartok. Ezt a viszonosságot, ezt a hazához való ragaszkodásnak ellenértékek utján leendő megnyerését, (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) a honpolgári kötelességek teljesítésének feltótelekhez kötését és az erre való jogosultságnak elismerését, ezt helytelenítem, ez az, ami engem ebben az egész eljárásban leginkább bánt és amit én a legnagyobb mértékben kifogásolok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igen tisztelt képviselőház! A t. miniszterelnök ur a nemzetiségi kérdést és a nemzeti problémának azon lélektani meghatározását, amelyet adtam, túlszimplisztának tartja. Azt mondja, hogy az emberi lélek nem olyan egyszerű gépezet, amelyet egyes doktriner formulákra lehet visszavezetni, hanem igen komplex ós igen sokféle gondolatoknak, érzelmeknek befolyása alatt fejlődik. Teljesen igaza van. En sohasem is tagadtam. De végeredményében mégis csak két kérdésről van szó; akármilyen érzelmek komplikáczióján, akármilyen gondolatok szövedékén keresztül alakuljon ki, a végén mégis csak odajutunk, hogy az a kérdés, hogy a magyar állampolgári érzés, a magyar államhoz való ragaszkodás erősebb-e vagy a faji érzés, hogy a faji érzés nevében nem követelnek-e olyat, a mi a magyar állampolgári tudattal összeütküzik. A végén a probléma mégis ide lyukad ki. És, mélyen tisztelt képviselőház, most legyen szabad felvetnem azt a kérdést, hogy vájjon ez az idő alkalmas-e arra, hogy ilyen utakon keressünk megegyezést nem magyar ajkú polgártársaink egy részével, keressük azt a megegyezést olyanok csatornáján át, akik a megegyezésnek abszolúte útját álló elvi állásponton állnak, keressük akkor, amikor a magyarság között egy olyan meghasonlásnak vagyunk szemtanúi. (Úgy van! Ugy van! bal felől. Zaj a jobboldalon.) A t. képviselő uraknak a túloldalon, ugylátszik, mindegy; ők nagyon jól érzik magukat abban a helyzetben, hogy monopolizálják a maguk számára az országot, monopolizálják a maguk számára a nemzetet. De amikor olyan kérdések megoldásáról van szó, amelyek nem formailag elintézendők, hanem a lelkek mélyre nyúló megoldásokat és kiegyenlítéseket igényelnek, amelyeknek egyik feltétele az összhang, másik feltétele, bizonyos dolgokban való együttérzés, együttműködés és találkozás, amelyeknek egyik előfeltétele az erkölcsi tekintélynek csorbitatlansága, amelyeknek egyik feltétele a törvényesség és a törvénytiszteletbe vetett bizalomnak érintetlensége: hát mélyen tisztelt képviselőház, hogy ilyen akcziókra alkalmatos-e azon időpont, amidőn a magyar nemzet kéjDviselőit két táborra osztják olyan tények és olyan események, amelyek a megértést, úgyszólván lélektani lehetetlenséggé teszik, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egy téren is bizalommal tekintsünk egymásra, arra, amit az egyik tesz, a másik mulaszt: ezt alig lehet elhinni. Mélyen tisztelt képviselőház! Egyes nemzetiségi vezérekkel való paktálás, tárgyalás utján megoldani nagykérdést: ez, t. képviselőház, fotográfiája, ez momentfelvétele annak az egész politikának, amely a túloldalon uralkodik és amelynek a miniszterelnök ur a vezetője. ISIem a szóles néprétegek felkarolásával, nem a másajku honpolgártársaink zöme jogos állampolgári igényeinek kielégítésével, nem oly állapotoknak teremtésével, amelyekbe ebben az országban belenyugodhatik mindenki, amelyek imponálnak mindenkinek, nem azzal a törekvéssel, hogy az egész magyarságnak egész erkölcsi és szellemi erejét egyesítsük, hanem a magyarság egy részének állandó rendszerré vált eltiprásával, (Taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon. FelkiáltásoJc balfelöl: Nevessenek) a hatalmi politikának mindennek fölébe helyezésével, ebben a bizalmatlansággal és visszavonással szaturált atmoszférában, a legkényesebb ponton egy akcziót bevezetni akarni: ezt lehet pártszempontból, de nem nemzeti szempontból tenni, és már ez oknál fogva sem lehet eredményt elérni, ha nem volna elvileg is teljesen elhibázva és hamis utón megindítva az akczió. (Elénk helyeslés balfelöl.) Az igen tisztelt ministerelnök ur azt mondja,
