Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

4-93. országos ülés 19U január 14-én, szerdán. 133 könyveknek a törvény szék székhelyére való elszállítása, melyben olyan rengeteg előfizető, mint pl. a Budapesti Naplónál, el van könyvelve? Ilyen vaskos könyveket nagy anyagi áldozattal lesz kénytelen a kiadó elküldeni a törvényszék székhelyére, holott hitelesíthetnék ezeket a járásbíróságok székhelyén, vagy közjegyzőnél, sőt magában a ministerelnöki sajtóirodában is el lehetne végezni (Derültség balfelől.), ugy azonban, hogy az előfizetők neveit is mindjárt átadná az illető lap. (Az elnöki szélcet Beöthy Pál foglalja él.) Ráth Endre: Hogy ezeket a technikai munkálatokat, melyeket igazán elvégezhetne bármely segédtiszt vagy egyszerű alkalmazott, miért szükséges a törvényszék elnökének hatáskörébe utalni, azt megérteni képes nem vagyok. Hasonlóképen a lap vexacziójának tendencziáját látom abban, hogy ezekben a bizonyos hiteles könyvekben, melyeket csak törvényszéki székhelyeken lehet hitelesíteni, a példányszámok az elszállítás előtt vagy azzal egyidejűleg bejegyeztessenek. Megint csak bátor vagyok a képviselőház figyelmét a lap születésének a fázisára ráterelni. Fogalma sincs a nyolczas-bizottságnak és Károlyt is jó lett volna elvinni egyszer valamelyik szerkesztőségbe vagy kiadóhivatalba, mert nem tudják, hogy a lapok bizonyos irányok szerint expediáltatnak, az egyik megy Nagyvárad felé, a másik Pozsony irányában, az egyik vonathoz készen kell lenni 5 órára, a másikhoz 7 órára. Rendes körülmények között lehet, hogy ezek az aprólékos bírálatok talán szőrszálhasogatásnak és kicsinyeskedésnek tűnhetnének fel és ne méltóztassék azt hinni, hogy én, ki szerény 12 éves kép viselősköd esem ideje alatt (Éljenzés balfelöl) iparkodtam egy bizonyos — hogy ugy mondjam — komoly képviselői állást elérni, én ezt a megszerzett kis multamat koczkáztatnám, ha a mai idők nem lennének olyanok, hogy ma minden gyanús és ma mindentől félni kell. Hiszen hány olyan dolog volt, amelyet a mai régime teremtett meg! Például a »csak egyszer« czimü törvénysértést. (Derültség a baloldalon.) Ki gondolt arra, hogy ebből a törvénysértéseknek valóságos Elzevir-kiadását fogjuk elérni? Ki gondolta volna, hogy a darabont testőrségből az fogja magát kinőni, hogy itt karddal, puskával, kividről pedig gyorstüzelő ágyukkal fogják védelmezni a magyar sajtószabadságot? (Ügy van! balfelöl.) Én meg vagyok győződve Balogh Jenő nemes intenczióiról ós tudom, hogy azért, ha minden nem ugy ütött is ki a javaslatban, amint ő gondolta, ezért nem ő, hanem a felbujtó vonható felelősségre. Ezért mondom, hogy igen fontos az a kérdés, amelyre megint visszatérek, hogy a hiteles könyvekben a lap expedicziója előtt vagy vele egyidejűleg írassék be az elszállított példányok száma. Aki azt a gyors, idegizgató és lázas munkát ismeri, elképzelheti-e, hogy amig hiteles könyvet követelnek meg, a gyakorlati élet pedig a legjobb esetben feljegyzéseket, futólagos gyorsírói jegyzeteket enged meg, akkor miféle hiteles értéke lesz a hiteles könyvbe bevezetett azon adatoknak, amelyeket piszkosan, a pakolással, az expediczióval önkénytelenül együttjáró technikai munkák végzésével egyidejűleg kell majd valakinek vezetnie. Hol fogják vezetni azt a bizonyos hiteles könyvet? Ott, ahol pakkolnak? Ki fogja vállalni a hiteles könyvbe bevezetett adatokért a felelősséget? Hogyan vezethetem én be, mint lelkiismeres ember, hogy Aradra vagy Ökörmezőre ennyi és ennyi ezer példány ment el, mikor én azok elpakkolásánál nem is voltam jelen ? Gyors munkánál ez lehetetlenség. Most talán szabad egy kis szünetet kémem. Elnök: Eélegy órakor volt a háznak szünete. (Felkiáltások a baloldalon: Két órája beszél már! Ez nem lojalitás!) Ráth Endre: Egy üres teát ittam csak! Eitner Zsigmond: A lojális elnök! Ráth Endre: A nagyhangú frázisokkal való legcsunyább játékok egyike a javaslatnak III., az időszaki lapokról szóló fejezete. A 16. §. ép ugy, mint az 1. §. megint 48-as »reminiszczencziákról« beszél és hasonló nagyhangú kijelentéseket tesz. Az 1. §. ugy szólott, hogy sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti gondolatait, a 16. §. pedig hasonlóképen ilyen alapvető nagy garancziális elvet fixiroz, mondván, hogy időszaki lapot mindenki szabadon alapithat, az alapitáshoz engedély nem szükséges. Ez egyszerűen óriási, mert ilyen még sehol a világon nem volt. Mindenki szabadon alapithat lapot a világon, mert az alapitáshoz engedély nem szükséges. Én azt hiszem, hogy a külföld szakemberei feltétlenül el fognak jönni megnézni egy ilyen magyar lapalapitást, hogy az miképen megy végbe, mert ehhez engedély nem kell, hanem ha valaki kijelenti, hogy lapot alapit, ezzel a lap meg van alapítva. Azonban a gyakorlati életben ez nem egészen így néz ki. Nézzük csak a 19. szakaszt. Ez csúffá teszi ezt a nagy szabadságot egy csapásra, mert a 3. bekezdés azt mondja, hogy a bejelentés tudomásulvétele előtt ' a lapot megindítani nem szabad. Nem tudom, talán a kimerültség teszi, de nem értem ezt. A 16.§-ban azt olvasom, hogy »Időszaki lapot« mindenki szabadon alapithat és hogy az alapitáshoz engedély nem szükséges. Hogyha ez igy van, akkor a 19. §-ba hogy az ördögbe kerül bele az, ami egyébként csak oda van vetve, hogy a bejelentést tudomásul vétele előtt a lapot megindítani nem szabad ? Ezt igazán nem tudom. Horváth Gyula: Büntetés terhe mellett! Ráth Endre: Azt, hogy büntetés terhe mellett, feleslegesnek tartottam megjegyezni, mert