Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
495. országos ülés 19ík január Ik-én, szerdán. 123 Tisza István ellen. (Derültség a jobboldalon.) Hit ez a sajtóreformnak az igazi oka. Valaki mosolyog. Ezt én látom. Én is igy gondoltam a dolgot. Hát ez a sajtóreformnak az igazi fontos, minden egyéb javaslatot félreteendó oka, hogy a vasút és posta kénytelen a maga szakállára eljárni és nem ugy, mint az igazságügyminister ur benső meggyőződése óhajtja ? Hát az ennek az igazi oka, hogy a nyomtatványok terjesztésének szabadságát törvényeink kellőleg nem védelmezik % Teremtő anyám, ha jól emlékszem, a Magyarország, Pesti Hirlap, Pesti Napló és Népszava vasúti elárusitását nem 48-ban tiltották el, azok a minister ur által annyira kárhoztatott, csúnya, elsiető, hevenyészett módon dolgozó 48-beliek, hanem az önök kormánya. Erre mindenki jól emlékszik. B. Láng Mihály: A koabczió kezdte a Pesti Futárral! Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre : Parancsol ? B. Láng Mihály: A koaliczió kezdte a Pesti Futárral! Ráth Endre: Hát van egy kis különbség a Pesti Futár és a megnevezett lapok között. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Ne tessék párbeszédet folytatni. A szónok ur folytassa beszédét. Ráth Endre: Egyik képviselőtársamban fellángol az emlékezés, de rosszul emlékszik, mert én nem a Pesti Futárról beszéltem, hanem a Magyarország, Pesti Hirlap, Pesti Napló és Népszava czimü lapokról. . . B. Láng Mihály : Az is sajtótermék ! Ráth Endre : ... és igazán nem tudtam, hogy önnek kizárólagos olvasmánya a Pesti Futár. (Derültség balfelől.) Hogyha önöknek ez a javaslat olyan sürgős, mennyivel sürgősebb lenne e kitiltó rendeleteknek vissza vonása. Hiszen ehhez nem kell jogásznak lenni, nem kell szakembernek lenni, elég egy pársoros rendelet. Lehet, hogy Harkányi kereskedelmi minister ur e perczben épen arról tárgyal. (Zaj a jobboldalon.) Nem. értettem a közbeszólást; szeretem őket érteni. Higyjék meg, ha ezeket a kitiltó rendeleteket visszavonnák, egyik óráról a másikra senki sem hinné azt, hogy bizonyos kétszinüsködés van ebben az indokolásban. Törvényhozásilag akarnak szabályozni olyant, amit a rendelet egyszerű visszavonásával is el lehetne intézni. Ezt el lehet talán önöknek mondaniok a munkapártban, hivatalos összejövetelek alkalmával, de négyszemközt egyik sem hiszi el. Ez ennek a javaslatnak a komoly indoka. Ugy kivan megjelenni az igazságügyminister ur e javaslatával, mint a magyar sajtószabadság megújhodott géniusza, igazi védelmezője. Ahol sajtópalotát látok, szinte látom márványba vésve : megóvta, teremtette Balogh Jenő. Eitner Zsimond : Sóból lesz felirva és lenyalják! . Ráth Endre : Gróf Tisza István hozta divatba a képviselőházban, hogy olyan eszközökkel intézzünk el egyes kérdéseket, amelyek eddig nem voltak szokásban ; pl. : mondja meg ön becsületszavára, adott-e vagy nem adott, akkor én is megmondom becsületszavamra. Hát e példából kiindulva én is tennék egy ajánlatot az igazságügyminister urnak. Kérdezze meg akár a maga nevében, akár az én nevemben azokat az igen t. lapokat, amelyekről szólottam, mit kivánnának inkább : azon rendeleteknek egyszerű visszavonását-e, vagy azt, hogy Balogh Jenő törvénynyel biztosítsa az ő érdekeiket. (Derültség a baloldalon.) Mert hogy itt, ebben az országban nagy a szabadság, a tekintetben közöttünk ellentét vagy vita, azt hiszem, nem is lehet. Csak egy egyszerű kis példát hozok fel. 1912-ben a Népszava ellen államhatalmi intervenczióra összesen csak 110-szer jártak el. Hát nem szabadság ez ? (Derültség a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon : Csekélység !) Méltóztassanak csak elgondolni, hogy egy évben 365 nap van és csak 110-szer jártak el ellene. Hát nem szabadság ez ? 1913-ban, az első hónapban, csak 18-szor kobozták el a Népszavát és még mer valaki panaszkodni a sajtószabadság érdekében! Brődy Ernő : Az ember reggelijét megzavarják, elveszik az újságját ! (Derültség a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ráth Endre: Nem tudom, nem osztoznak-e önök az én véleményemben, amikor azt kérdem : nem szégyene-e Magyarországnak, ha egy esetleg magyarul tudó vagy magyar kalauzolás mellett itt levő külföldi kézbe veszi a lapok egész sorozatát s a kultúráról és a sajtóról való informálódása közben megkérdi, hogy melyek nálunk a legelterjedtebb lapok s a lapok legnagyobb elterjedtsége alapján azt kellene hinni, hogy ezek a legnépszerűbbek, a legintelligensebbek, a kultúra világitó oszlopai. Akkor azután, amikor előtte vannak ezek a lapok, kivétel nélkül azt kell hogy olvassa mindegyik ormáról, hogy »Lapunk a Máv. pályaudvarain nem kapható, mert árusitását a kormány törvény és jog ellenére megtiltotta*. Bródy Ernő: Bécsbe kell utazni, ott kaphat az ember ! Ráth Endre : Hol vannak azok a régi jó idők, amikor Magyarországról még azt tudták a külföldön, hogj 7 jogásznemzet. Igaz, hogy kanászok is vannak, de jogászok feltétlenül. Pető Sándor: Többségben a kanászok ! Ráth Endre : Tisztelt képviselőtársam közbeszólása alighanem az elevenére tapintott, hogy kevesebb a jogász, de e téren talán a sajtót is terheli mulasztás ; mert a sajtónak, szerény véleményem szerint, ezekkel a sérelmekkel, félretéve azt az álokoskodást és álürügyet, hogy szégyenünkkel nem szabad a külföldre kimennünk, igenis ki kellene mennie a külföldre és az összes külföldi hivatalos sajtószervezeteknek meg kellene magyarázni és értésükre kellene adni, hogy miként védik Magyarországon a sajtót. (Helyeslés a baloldalon.) A minister ur indokolásának III. részében — kénytelen vagyok szigorúan megjelölni, inert már 16*
