Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

Í93. országos ülés Í91't január lk-én, szerdán. 121 Nem akarok e különös tünet magyarázatával bővebben foglalkozni; de megállapítom, hogy mig a nemzet maga bizalommal és hittel tekint sajtójára, addig a sajtó ellenségei kivétel nélkül olyan körökből kerülnek ki, amelyek jelentőségüket épen a sajtónak köszönhetik«.—akkor be méltóztatott kaszirozni az élénk tetszést és tapsot — »és amelyeknek szava talán az utcza sarkáig sem hallatszanék el, ha a sajtó szócsövükké nem szegődnék. Mi ujságirók elmondhatjuk a német költővel: »Am Ende hängen wir doch ab — Von Kreaturen, die wir machen.« Azt mondjuk mi most, amit Herczeg Ferencz képviselő ur mondott akkor. Hogy az ő nevét ne kelljen tovább aposztrofálnom, mindjárt végzek az ő czitátumaival. Az újságíróknak egy tiltakozó közgyűlése is volt és ezen a közgyűlésen igen érdekes és megszívlelendő dolgokat mondott Herczeg Ferencz képviselő ur. Jellemezte az egész sajtókérdést, a sajtó munkásai elleni gyűlölet kifejezését találta akkor a sajtó elleni mozgalomban. Majd leszek bátor idézni és várni fogom, hogy akkor is helyesel-e az ökörmezői képviselő ur. Azt mondta Herczeg Ferencz képviselő ur (olvassa) : »Bzek után áttérünk mai rendkívüli közgyűlésünknek egyetlen tárgyára, amely, mint méltóztatnak tudni, állásfoglalás ama támadásokkal szemben, amelyekben újságíró kollegáinknak ujabban részük volt. Méltóztatnak tudni — és semmi okunk sincs, hogy virágnyelven beszéljünk — ezeknek a támadásoknak színhelye rendszerint a képviselőház volt. Talán nem kellene törődnünk ezekkel a támadásokkal, ha nem volnának szimptomái egy mindnyájunk által könnyen konstatálható és rendszeresen szított gyűlöletnek a sajtóval szemben. Ma nagy meglepetésünkre azt kell tapasztalnunk, hogy rendszeresen minden téren ez erkölcsi diadalt el akarják tőlünk vitatni azok, akik a sajtónak köszönhetik tulaj donképen, hogy nem erkölcsiekhez, hanem kézzel fogható anyagi prédához jutottak. Nemcsak igazságtalanság, hanem oktalanság is ez az irányzat, mert hiszen a sajtó ma a tulajdonképeni magyar hadsereg, amely az ország érdeüeit a leghatásosabban védi. Hogy miért akarják épen ezt a hadsereget gyöngíteni azok, akik ma még nincsenek abban a helyzetben, hogy egy szuronyos magyar hadsereg t áll tsanak fel, nem értem*. Én nem merném mondani, de Herczeg Ferencz elmondotta azon a hires ülésen még a következőket is (olvassa) : » Az az ütés, amely a legkisebb újságírót vagy hogy egy szólló igévé lett kifejezéssel éljek : az az ütés, mely a kis zsidó gyereket éri, mindnyájunknak fáj. A magyar sajtó nagyító tükrében látják magukat egyes Ms falánk hernyók sárkányoknak : a magyar sajtó szócsövén át hallhatja némely egér a saját czinczogását. oroszlán bőgését«. Mindezeket Herczeg Ferencz mondta és ezzel fejezte be (olvassa) : »Itt nem magánérdek védelméről van szó, hanem a magyar sajtószabadság KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. védelméről, amelyre a nemzetnek a közéletben szereplő összes erőtényezői közül a jövőben is a legnagyobb mértékben van szüksége. A szabadság embereiben él. Hogy a már idézett zsidógyerekre visszatérjek, a zsidógyerek megvédése a sajtószabadság megvédése. Hol vagyunk ma ezektől az időktől. Herczeg Ferencz képviselőtársunk nem hallatja a szavát sem a zsidó gyerek megvédésénél — ne vegye személyes czélzásnak Darvai Fülöp t. képviselőtársam, aki olyan komolyan nézett reám — és nem hallatja szavát a sajtószabadság védelmezése alkalmával sem. Eszembe jut itt is az a romboló hatás, amely közéletünkben jelentkezik. Meglehet, hogy a sajtó egy-egy embernek talán érdemetlen dicséreteket zeng, meglehet, hogy másokat érdemetlenül sújt le, de kevésszámú ember nem okoz akkora visszaesést a nemzet erkölcsi javaiban, mint amikor azt látjuk, hogy egy ilyen illusztris tagja a magyar társadalomnak, mint Herczeg Ferencz, igy megváltoztatta a nézeteit. (Igaz! ügy van! a. ba'oldalon.) És eszembe jut az, mintha az Ocskai brigadérost tükörből irta volna meg Herczeg Ferencz. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! A Budapesti Ujságirók Egyesületének tisztikara és választmánya nevében 1908 április 6-ikán Herczeg Ferencz büszkén jelentette a közgyűlésnek, hogy Teszt vettünk az igazságügyminister ur által összehívott sajtóanketten és a sajtószabadság korlátlan érvényesülése mellett foglaltunk állást. Súlyos szavakat, aminőket még az ellenzéki oldal egyetlen egy tagjától sem hallottam, olyan súlyos kijelentéseket tett Herczeg Ferencz azon az ülésen és megdöbben az ember, hogy most miért hallgat. Pedig ezzel még nem fejezte be. Lehetne mondani, hogy ezeket a súlyos szavakat csak a koaliczió ideje alatt mondotta, amikor bizonyos differenczia volt Herczeg Ferencz és az előttem levő padsorokban ülő képviselőtársaim felfogása között. De Herczeg Ferencz, aki a maga zengzetes szavát annyiszor hallatta a magyar nemzet dicsőségére és különösen a sajtószabadság védelmére, ugyancsak 1911 április 23-ikán is tartott beszédet. Gyönyörű beszéd ez. A t. képviselőház megengedi nekem, hogy lehető szűkre fogva — hiszen csak pár sor az egész, igen rövid a beszéd — a maga teljes egész terjedelmében felolvassam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök (csenget) : T. képviselő ur! A képviselőház bizonyára érdekkel hallgatná Herczeg Ferencz képviselő urnak a t. képviselő ur által tolmácsolt beszédét. Nekem azonban kötelességem a t. képviselő urat a házszabályok 213. §-a alapján figyelmeztetni, hogy idézetek felolvasásával beszédet mesterségesen nyújtani nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nyolczórás ülések vannak ! Elnök csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak. Én türelmesen nem zavartam a t. képviselő urat eddigi idézeteinek felolvasásában, de minthogy most azt mondja a t. képviselő ur, hogy az egész beszédet fel akarja 16