Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

112 - 493, országos ülés 19Pi zárták 15 napra. Mit mondott ? (Olvassa) : »Hisz magát már egyszer agyonverték !« Nem tudom kinek szólt ez a közbekiáltás ; nem valami komoly dolog. (Derültség. Felkiáltások a baloldalon : Sztranyavszky maga, mondta egy beszédében / Felkiáltások a jobboldalon : Hiszen itt sem volt!) Azután azt kiáltották feléjük : »Hol van a birói ítélet ?« Erre azt mondta : »Tudtommal felmentő ítélet van.« Mindebben semmi sértő kifejezés nincs, ez semmi más, mint egy jogos felháborodás, ami bennem is megvolt. Én is többször közbekiáltottam, többet mondtam, mint Beek és mindazok az urak, akiket a mentelmi bizottság elé utasítottak, mert fel voltam háborodva azon, hogy lehet Magyarországnak olyan képviselőházi elnöke, aki szó nélkül hagyja azt, ha itt ilyen sértések esnek. (Ugy van! a baloldalon.) Azután kitiltották gróf Károlyi Mihály t. barátomat. Mit mondott ? Semmit ! (Derültség a jobboldalon.) A naplóban semmi nyoma. Eitner Zsigmond : Hamisítanak önök jegyzőkönyvet, ítéletet, mindent. (Zaj.) Elnök : Eitner képviselő urat kérem, legyen csendben. Hédervári Lehel : A naplóban nincs semmi ! (Zaj.) ESnÖk : Hédervári képviselő urat kérem, hallgassa meg a szónokot! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Én Károlyi mellett ültem. Ismervén temperamentumát, megvallom, csodálkoztam is nyugalmán. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Ez igazán szatírája a sorsnak ! Egy ilyen ember kiröhögheti Andrássyt. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : Én, aki flegmatikusabb vagyok nála, én voltam a felháborodottabb, az izgatottabb. És mégis őt kiválasztják, kizárják. Van tanú ? Ki az, aki tanúskodik, hogy mit mondott ? Hédervári Lehel: Megidézték? Megkérdezték ? (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Megidézték? Megkérdezték ? Egyszerűen kizárták. Egy hang (a baloldalon) : Hóhérmunka ! Gr. Andrássy Gyula : Justh Gyula mit mondott ? (Olvassa): »A ministerelnököt utasítsa rendre, azt kell rendreutasitani«. Teljesen igaza van. (Igaz! Ugy van 1 a baloldalon.) Hédervári Lehel: Igaza volt! Elnök : Kérem Hédervári képviselő urat, ne zavarja a tárgyalást. Gr. Andrássy Gyula : Ezt számtalanszor hallottam ebben a házban. Angliában is számtalanszor előfordul, hogy figyelmeztetik az elnököt, hogy utasítson valakit rendre. Ebben még nincs a rendnek semmi sérelme, ebben nincs semmi kihágás, nincs semmi sértés. És mégis épen akkor, mikor a ministerelnök tényleges sértéseért semmit sem csinálnak és azért az ellenzék semmi szatiszfakeziót nem kap, épen akkor ilyen drákói szigorral január lb-én, szerdán. lépnek fel olyanokkal szemben, akik sem ma, sem máskor ilyen büntetésben nem részesültek. (Felkiáltások a baloldalon : Elnöki pártoskodás !) Ilyen viszonyok közt valóban feltámad bennünk az a kérdés : mit keresünk mi még egyáltalában a parlamentben ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szmrecsányi György: Ez nem parlament ! (Zaj.) Eitner Zsigmond : Itt nem lehet becsületesen tárgyalni. (Zaj.) Fernbach Károly : Mi nem vagyunk katonaszabaditók !) Elnök : Fernbach képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Mindig ide édesgetnek, azt mondják, kötelességünk itt lenni, azt mondják, hogy a leglojálisabban járnak el velünk szemben, hogy önök a házszabályokat betartják, hogy mi csak nem tudom, minő hepcziáskodásból tartjuk magunkat távol. A tegnap történtek mutatják, hogy ez nem áll; a tegnap történtek mutatják, hogy igenis, lábbal tipornak minden jogot, (Igaz ! Ugy van! Taps a baloldalon.) saját házszabályaikat is megsértik és azután azt kívánják, hogy mi itten a rendes tárgyalásban résztvegyünk. Hajós Kálmán : Nem is akarnak! (Nagy zaj a baloldalon.) Egry Béla: Mennyit kapott a sópénzből ? Hajós Kálmán : Semmit ! (Folytonos nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hédervári Lehel: Egy őszinte szó a népből ! Jaczkó Pál : Családi titkokat nem szabad elárulni ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula: Ha mi ennek a háznak erkölcsi integritását teljesen érintetlennek tartanok, akkor kötelességünk volna minden erőnket megfeszíteni, történjék bármi, hogy reparácziót kapjunk. Mert ez minket nem érdekel; ez a ház rendjét, a ház méltóságát érdekli. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A ház méltóságát sérti meg az a tény, hogy itt a házban épen az, akinek elől kellene járnia a jó példával, aki maga javasol folyton szigorú büntetéseket minden tulkajiással szemben, épen az büntetlenül sérthesse meg a szabályokat, amelyeket minden képviselőnek meg kell tartania. Ez a parlament érdekében volna és nekünk kötelességünk volna minden erőnket megfeszitenünk, hogy elérjük ezt a reparácziót. Elállunk ettől. Elállunk, mert mit ér ennek a háznak erkölcsi integritása, nimbusza ? Az a képviselőház, amelyben megsértették a házszabályokat, megsértették eklatánsán, bevallottan, a nélkül, hogy reparáczió, hogy szatiszfakezió történt volna ... A ministerelnök ur megint mosolyog. Hát én be tudom bizonyítani, hogy az a reparáczió, amellyel annyiszor kérkedik, az tulaj donképen még az ő házszabályai szerint sem érvényes. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Be tudom bizonyítani, hogy az a határozat, amellyel a fölmentést neki megadták június 4-én, az akkori házszabályok szerint sem volt érvényes, mert a házszabályok szerint indítványt kel-