Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

.100 k9"2. országos ülés 191'/ január 13-án, kedden. imminens okát az ő felháborodásuknak. Arra kérem ezért a t. házat, hogy a sajtójogi javas­latot vegye le a napirendről. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj.) Almássy László: T. képviselőház! A parla­mentnek törvényes alapon való működése egy­átalán nem szolgálhat sem alapul, sem indokul arra, hogy az ország néjjessége vagy népességé­nek egy része bármiféle szempontból, is magát törvénytelen eszközökre ragadtassa. Épen ezért én azokra az indokokra, amelyeket gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur felhozott, amelyek azon­ban a napirend kérdésével kapcsolatban nincse­nek, reflektálni nem kívánok s miután semmi­féle olyan rendkiviili dolgokat nem látok, ame­lyek indokolnák azt, hogy a napirendtől eltér­jünk, (Nagy zaj a baloldalon.) azt vagyok bátor indítványozni, hogy méltóztassék elfogadni az igen t. elnök ur által indítványozott napirendi javaslatot. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház ! Pártolom gróf Károlyi Mihály képviselő ur abbeli javas­latát, hogy a holnapi ülés napirendjére ne tűz­zük ki a sajtójogi javaslat folytatólagos tárgya­lását, hanem vegyük le azt a napirendről. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Támogatom pedig ezt azzal, hogy akkor, amikor ma a képviselő­házba készültünk menni, óriási fegyveres fel­készülést láttunk az utczán. A delegáczió ülésén gróf Tisza István ministerelnök ur arra hivat­kozott, hogy az ország rendkívül nyugodt (Nagy zaj és derültség a baloldalon. Igaz! Uqy van! a jobboldalon.) és hogy az ő rendszere sehol semmiféle ellentállásra és elégedetlenségre nem talál. Ennek bizonyítékául felhozta azt, hogy ő egyedül szokott sétálni az utczákon. (Felkiáltá­sok a jobboldalon: Ez igaz is!) Beck Lajos: Menjen ki a külső Váczi-utra sétálni! (Zaj.) Nagy Sándor: Ugy elmehet, mint Beck Lajos vagy mint Vázsonyi! (Nagy zaj.) Vázsonyi Vilmos: Az országnak ezt a nagy nyugodalmát végtelenül illusztrálja az, hogy a csendőröknek egész seregét hozták fel a fővá­rosba. Nem tudom, a polgárok vagy a megbíz­hatóknak nem talált rendőrök őrizetére-e, mert a csoportosulás olyan volt, valahányszor rend­őröket és csendőröket láttam, hogy nem tudom, hogy a csendőr vigyáz-e a rendőrre, vagy a rendőr a csendőrre. (Nagy derültség és felkiál­tások a jobboldalon: Régi viecz! Sokszor hal­lottuk! Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Egy hang (a baloldalon): Mind a kettő a ministereinökre vigyáz! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: A katonaság készenlétbe helyezve, nagy stratégiai felvonulás zárja el az utczákat mindenfelé és az ország nyugodt. Tisza István miniszterelnök ur arra hivatkozott, hogy az ország nyugodt. Azt kérdem, én, ha az ország nyugodt, minek lepik el „ akkor Buda­pestet rendőrök és csendőrök? (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Nem normális parlamenti tárgyalás az, amikor azt a várost, ahol a parlament tanácskozik, csendőr­séggel, amelynek tulajdonképen itt joga sem volt azelőtt szolgálatot teljesíteni ós katonaság­gal szállják meg és ostromállapotot hirdetnek ki. Legkevésbé jogosult ez akkor, amikor a mun­kásság felhívásában hangsúlyozta, hogy nem czélja semmiféle erőszak. (Derültség a jobb­oldalon.) Egy hang (a jobboldalon) :• Ismerjük! Vázsonyi Vilmos Mit ismernek? Bakonyi Samu: Ha ismerik, miért provo­kálják? Vázsonyi Vilmos: A munkásság felvonulá­sának tisztán az volt a czélja, hogy a sajtójogi javaslatnak azon rendelkezése ellen, melyet ők az igazságügyminister úrral olyan módon tár­gyaltak le, hogy ez életének legszebb emlékei közé tartozik, (Derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) amiként azt itt kifejtette — hogy a sajtójogi javaslatnak ezen rendelkezése ellen, amely az ő gazdasági karczaiknak folytatását szerintük lehetetlenné teszi — tüntessen. A személyi és vagyonbiztonságnak fenyege­téséről tehát szó nem volt (Ugy van ! Ugy van! bal felől. Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) ós én bizton remélem és óhajtom, hogy a mun­kásságnak legyen annyi esze, hogy akkor, ami­kor ilyen fegyveres erővel találja magát szem­ben, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) nem fog czéltalanul áldozatokat oda­dobni egy rendszernek, amely nem érdemli meg, (Ugy van! bálfelöl.) hogy annak egyetlen be­csületes munkásember élete vagy vércseppje es­sék áldozatul. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj jobbról.) Azonban azt a nyugodalmat, amelyre oly büszkén hivatkozik a t. ministerelnök ur, ez a helyzet mindenesetre fényesen illusztrálja. (Ugy van ! balfelöl.) Én kérem a sajtójogi javaslatnak a napi­rendről való levételét, tekintettel a munkásság­nak izgatottságára, (Derültség és mozgás a jobb­oldalon. Zajos felkiáltások bál felöl: Ezen is nevetnek'? Felkiáltások a jobboldalon: Fél­izgatja maga! Nagy zaj a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Kérem azért is, mert ennek a törvénynek megalkotására — az önök eljárása mutatja — semmi sürgős szükség nincs, (Ugy van! balfelöl.) mert daczára annak, hogy kezdetben senkit sem akartak meghallgatni és néhány napot sem akartak engedélyezni arra, hogy a szakkörök hozzászóljanak ehhez a javas­lathoz, íme, mennyi idő telt el már, részben az önök akaratából és hozzájárulásával is és nem volt olyan életre-halálra szükséges ennek a ja­vaslatnak törvénybeiktatása. (Mozgás és ellent­mondások jobbfélöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Kérem a napirendről való levételt, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom