Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

VJ2. országos ülés 19í'i január 13-án, kedden. 97 janak azok a roppant nagy horclerővel biró dolgok, melyek az 1848—49-iki szabadságharczunkban lejátszódtak. T. ház! És most, de azt hiszem, többi képviselőtársaim is, kikkel egy politikai hitvalláson vagyok, egy olyan szomorú objektum előtt állunk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) melynek megtekintése lehetetlenség, hogy fel ne korbácsolja bennünk azokat az eszméket és érzelmeket. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldälon.) Ez az objektum egy szomorú ravatal, amely szomorú ravatalt a ministerelnök ur állított fel és a ravatalon levő nyilt koporsóban a sajtószabadságot az igazságiigyminister ur akarja eltemetni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Fráter Lóránt: Bs a pénzért siratok mögötte! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Maczky Emil: Mivel ezen szituáezióban az 1848—49-iki szabadságharcz kezdete és lefolytatása lelki szemeim elé tárul, lehetetlen, hogy fel ne hívjam t. képviselőtársaim figyelmét arra, hogy midőn 1848 márczius 15-én az itteni Pilvax-kávéházban Petőfi Sándor, Jókai, Irinyi és a többi márcziusi ifjak kivonultak az utczára és mentek a Múzeum-kertbe, ott Petőfi Sándor elszavalta híres és maradandó becsű költeményét: »Talpra magyar, hí a hazak. Az ünnepség lefolytatása után elmentek a Heckenast-nyomdába és ott Petőfi Sándor ezen költeményét kinyomatta és az, mint a magyar szabad sajtó első terméke jelent meg. Ugyanakkor ezzel parallel a pozsonyi utolsó rendi országgyűlésből Kossuth Lajos küldöttséggel felment Bécsbe és ott óriási küzdelmek árán sikerült kivívni neki azokat a roppant nagy eredményeket, hogy a rendi intézmény eltörlésével megalkothatták az első felelős magyar ministeriumot és mindazokat a törvényeket, melyek az új rend megalapításához szükségesek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldälon.) Miután az Irinyi-féle javaslatban, de még a pozsonyi országgyűlés akkori képviselői, nevezetesen Kossuth Lajos programmjában is a szabadsajtó is benne volt, létrejött a szabadsajtóról szóló törvény. Midőn későbben, április havában a kamarilla átkos befolyása folytán ezen megalkotott törvények hatályon kívül helyeztettek, tudjuk, hogy szabadságharezunk tulajdonképen akkor kezdődött. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldälon.) Tudjuk, mert történeti igazság, hogy ezen szabadságharezunk megvívása körül nemzetünk jelesei már a szabadsajtó terén nagyon sokszor hallatták szavukat és ezen hangoztatott szavak óriási mértékben hozzájárultak az általános lelkesültség fölidézéséhez és a nemzet kitartásához. így többek közt nemzetünk jelesei a szabad sajtóban megnyilatkoztak, kinek szabadságórája megérkezett: menjetek a börtönökhöz, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. verjétek le a bilincseket és mondjátok meg a rabszolgáknak, hogy a szabadság órája ütött! A szabad sajtó hozhatta létre, hogy a küzdő magyar hadsereg részére megjelenhetett az a feledhetetlen melodikus vers is, hogy: »Sikolt a harczi sip, riadj magyar, riadj, stb.« A szabad sajtónak tehát már akkor is mily óriási hordereje és nagy jelentősége volt! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldälon. Halljuk! Halljuk!) Ha most mégis ezt a szabad sajtót egy előttünk fekvő ilyen javaslatban, amelyet a ravatalon levő koporsóba be akarnak helyezni, meg akarják semmisíteni, ennek is elő akarom adni rövid történetét. (Halljuk! Halljuk!) Ez is egy megtörtént történeti igazság és valóság. Kussuth Lajos 1844-ben lejött a hevesmegyei parádi fürdőbe Julius havában. Köztudomású, hogy a parádi fürdőben az' Anna-bál mindig Julius 26-án, Anna napján szokott megtartatni. (Élénk derültség jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Az Anna-bált megelőzőleg, (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) az ottani járásnak gazdag és hatalmas főszolgabirája, ííovota Péter a fürdőben levő összes közönséget meghívta uri házához egy nagy lakomára, (Éljenzés jobbfelöl.) egyedül csak egy embert nem hívott meg és ez Kossuth Lajos volt, mert Xovota Péter feltételezte, hogy Kossuth Lajos, aki akkor került ki a börtönből, nem olyan ember, aki méltó az ő asztalához. Négy év eltelte után, midőn Kossuth Lajos óriási szökésekkel a nemzet élére került és midőn az általam imént vázolt események bekövetkeztek, hogy a megalkotott uj törvények hatályukat vesztették, akkor a magyar nemzetnek kötelessége volt fegyvert fogni és kiküzdeni az ő szabadságát. Akkor Kossuth Lajos, mint kormányzó, körútra indult az országban. Eger városának akkori híres érseke, Pyrker János László meghívta Kossuth Lajost, hogy, ha Egerbe jön, szálljon az ő rezidencziájába. Kossuth meg is érkezett, egész Eger városa talpraállt, Éger akkori polgármestere a tisztikarral sietett Kossuth üdvözlésére, a vármegye viczispánja, egybegyűjtve a központi és kültisztviselőket. szintén sietett Kossuth Lajos üdvözlésére. Amidőn azután az érseki rezidencziában Kossuth elé jött a polgármester és a viczispán az ő tisztviselői karukkal, mit láttak? Azt, hogy ííovota Péter, a gazdag főszolgabíró, már akkor, megelőzve őket, Kossuth Lajos személye körül settenkedett és hízelgett neki. Ez nagyon nevezetes jelenség. ííovota meghalt, maradt neki egy fiúgyermeke, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) de mielőtt ez megnősült volna és családot alapított volna, Eger városának régi nagyhírű képviselőjével. Szederkényi Sándorral politikai párbajba keveredett és a politikai párbajban Szederkényi azt a fiút agyonlőtte. (Felkiáltások jobbfelöl: Szegény!) A Novota-család kipusztult, magja ve13 t