Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

í8l. országos ülés Í91S november 27-én, csütörtökön. 2?1 jogok egyik legkimagaslóbb]a győzelmesen vonult be a törvénykönyvbe, alig volt Francziaországban kormányváltozás, de egészen bizonyosan nem volt egyetlen rendszerváltozás sem, mely magát a sajtót is ne reformálta volna és pedig a mindenkori kormányok és rendszerek érdekében. Sehol annyiféle és annyi variácziónak alávetett sajtótörvényhozással nem találkozunk, mint épen Francziaországban. Odáig mentek a franczia törvényhozók és tudósok, hogy végre megállapították, hogy a sajtószabadság egy polgári jog, amely nélkül, sem vele élni nem lehet. A sok divergenczia után azt az axiómát állitották fel, hogy egy állam sem a sajtó szabadsággal, sem anélkül megélni nem tud. Bizonyos j ogosultsága van ennek a nagyon is skeptikus álláspontnak, mert amennyi áldást hozhat és osztogathat egy sajtó, mely feladatának magaslatán áll, ép ugy lehetséges, hogy annyi átok is kiséri működését. En a magyar történelemből örvendetesen állapithatom meg, hogy Magyarországon a sajtójog terén soha ez az ingadozás fenn nem forgott. Magyarország összes törvényeit végigkereshetjük, egyetlen törvényt a sajtószabadság ellen és a sajtószabadság korlátozása iránt nem találhatunk. Ez lesz az első javaslat, amely bevonul a magyar törvényhozás termébe s amely meggyőződésem szerint a sajtószabadságra olyan békókat rak, amelyek egyrészt lehetetlenné teszik a sajtó szabad működését, másrészt azonban — és erre különös súlyt fogok fektetni beszédemben — azt a czélt sem éri el, sőt meg sem közelíti, hogy akár az egyéni becsület, akár pedig az állami intézmények védelmében megtalálja azt a helyes középutat, amely a sajtószabadság érintése nélkül ezeknek a klenódiumoknak érintetlenségét biztosítani tudná. A magyar törvényhozás 1848-ból az akkori idők dicső emlékezetének oszlopot emelt, amikor az 1848 : XVIII. t.-czikkben a sajtószabadságot törvénybe iktatta. Ezt az emléket kegyelettel őrzi ma is a nemzetnek hamisitatlan* és igaz közvéleménye, még az is, aki, mint magam is, megszomorodva látja, hogy vannak a sajtónak olyan kinövései, vannak olyan aberrácziói, amelyekkel szemben a védekezés nemcsak jogosult, hanem sürgős is. Es én ennek ellenére a mai időt nem látom alkalmasnak arra, hogy ez a kérdés most tárgyaltassék. (B énk helyeslés a baloldalon.) Erre elég legyen csak annyit mondanom, hogy talán nem lenne felesleges egy ilyen törvény megalkotásánál, hogy az ellenzék közreműködő, termékenyítő munkáját is ig'nybe vegye a törvényhozás ; talán nem lenne felesleges azokban a k'rdésekben, amelyekben egy jobb jövő iránti aggodalomban védeni akarják az egyén becsületét és az állami instituczió kat: közérzülettel és legalább is a nemzet többségi akaratának helyes megnyüatkozásával alkottatnék meg a törvény. De eltekintve attól, hogy itt ellenséges érzületek és áramlatok mérkőzése áll egymással szemben, amikor kedélyileg lehetetlenné válik az együttműködés; eltekintve attól, hogy ünnepélyesen kijelenti az ellenzéknek egységes nagy tábora, hogy nem hajlandó ilyen munkában résztvenni addig, amig az alkotmánynak a szólásszabadságot és a mentelmi jogot biztosító intézkedései helyre nem állanak: meggyőződésem szerint hiba a nemzet marazmusát felhasználni arra, hogy ilyen időben, amikor mindenki a gazdasági válságnak rendkívül nehéz súlya alatt nyög, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) ilyen időkben, amikor látjuk, hogy parlamentáris intézményeink, maga a budget-jog, más helyekről abszolúte tekintetbe nem vétetnek és költetnek a száz és százmilliók költségvetési felhatalmazás nélkül: akkor talán mégis megfontolandó volna, nem érkezett-e el, különösen most, ebben a históriai nagy időben, amikor a legközelebbi hónapok történelme nemzeteknek sorsa és jövendője felett dönt, nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a magábaszállásnak magyar becsületre valló törvényei szerint keressék meg önök a módját annak, hogy az ellenzék közreműködése lehetővé tétessék, (Ugy van ! balfelől.) és ne álljon itt egy törvény, amely ilyen szent érdekeket érint, annak a jogosult vádnak a terhe alatt, hogy meghozatott palotaőrségi oltalom alatt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) meghozatott a szólásszabadságnak konflskácziójával, meghozatott a mentelmi jognak sérelmével. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma lehet, nekem is vannak kifogásaim a sajtó kinövései ellen. Nagyon sajnálom, hogy feszélyezve vagyok azoknak olyan természetű tárgyalásában, mint ahogy azok talán joggal meg is követelnék. De ne feledjék önök el. hogy a sajtónak a magyar nemzet mégis valamivel többel tartozik, mint bármelyik nemzet a világtörténelemben. (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) A sajtószabadság minden nemzet számára egyformán drága kincs és szent ereklye ; azoknak a nemzeteknek és államoknak számára is, ahol nemzeti dinasztiák vannak, nemzeti hadsereg oltalmazza az alkotmányt, (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) de kétszeresen drága kincs azon nemzetek számára, mint amilyen, fájdalom, talán a világon egyedül áll ma már, a magyar nemzet, . . . (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Förster Aurél: Meine Armee. Polónyi Géza : . . . mikor a nemzet jogait oltalmazó minden alkotmányos tényező hiányában talán az egyetlen, talán az egyedüli még, amelyhez a kétségbeesésben levő nemzet a remény szálaival még fohászkodik. (Ugy van I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Más nemzetek talán könnyebben kezelhetik ezt a kérdést, de annak a nemzetnek, amelynek csak egy kincse van, nem lehet apróra felváltania ezt az egy kincset is és nem lehet annak értékét és fényét bármiféle kétes értékű rendőri szabályokkal elhomályositani. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ne álljon a mi szemünk előtt akkor, mikor a sajtószabadságról van szó, azoknak a szegény hirvadász sivatagi beduinoknak szerepe, akik lándzsa-