Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-476

476". országos ülés 1913 november lk-én, pénteken. 75 kocsitól és a faggyugyertyától elérkeztünk szerencsésen az automobilok és a villamosok világába. A régi sajtójog idejében a rossz közlekedés gátolta a gondolatoknak ilyen óriási mérvű elterjedését ; ma pedig, már expressz-vonaton, automobilon közlekednek, sőt némely helyen már repülőközlekedés is van. A közlekedés a legnagyobbfoku fejlődésben van és száguld végig a gondolat, száguld mindenüvé azzal a gyorsasággal, amelyről 1848-ban távoli fogalma sem volt az embereknek, de ma, a gyors száguldozásban, ép ugy, mint az automobil, a gondolat is letipor sok embert, jóval többet, mint akármi. A szellemi életforgalom hol van ma már, t. képviselőház ? Hisz annyira jutottunk és ez a budapesti gondolatforgalomnak csúcspontján áll, hogy Budapesten délelőtt 10 órakor jelenik meg az első esti lap. (Derültség.) A fejlődés ily hatamas fokán szóba sem jöhet Deák Ferencznek 1843-iki örökké igaz kijelentése, hogy a sajtószabadság egyetlen paragrafusa az legyen, hogy »hazudni nem szabad«. Hol van a mi korunktól ez, amikor sürün előfordul, hogy lehúz az újság valakit a sárba kegyetlenül és amikor helyreigazítást kér másnap, a kiadó 50 K-ért akar helyt adni ennek és akkor is a nyilttérben, valahol hátul? Hol van ez a kor attól a kortól, amikor báró Eötvös József a főrendiházban sikerrel indítványozta, amint a t. előadó ur is emiitette, a helyreigazitási szakasz kitörlését, mert ugy tapasztalta, hogy a magyar hirlapok minden helyreigazításnak helyt adnak? (ügy van ! Felkiáltások : Más világ!) Egészen más világ. Más világ a népszám tekintetében is. Akkor azt gondolom 11 milliós népszámot mutatott az ország, ma pedig 20 milliót. Azóta rengeteg sok egészen uj jogintézmény és életviszony támadt. És amikor azoknak szabályozására Balogh Jenő — akit különben Balogh Tuta Jenő névvel tiszteltek meg, — mondom, amikor Balogh Jenő t. igazságügyminister ur merész kézzel hozzá mert nyúlni e probléma megoldásához (Élénk éljenzés.) azt gondolom t. képviselőház, legalább ez a bátorság kellett volna, hogy tiszteletet ébreszszen mindenkiben, aki e körülményeket ismeri. Az uj életviszonyok legfontosabb momentuma tulaj donképen a kapitalizmus fellépése a sajtó életében, (Halljuk! Halljuk!) amelyről a t. előadó ur is tett néhány igen értékes kijelentést. Hogy tisztában legyünk a dologgal és ne mondhassa senki reám joggal, hogy kapitalizmusról gyűlölettel beszélek, ki kell jelentenem és ebben találkozni fogunk mindenki véleményével itt e házban, ki kell jelentenem, hogy részemről a kapitalizmus iránt gyűlölettel nem viseltetem, sőt a kapitalizmusnak termelő erejét, nagyszerű határait az uj életviszonyokban feltétlenü tisztelettel elismerem. Sőt nagyon jól tudom, hogy a kapitális termelési fokáról egy korábbi fejlődési fokra visszamenni többé nem lehet. (Igaz 1 ügy van !) Fejlődési tény tehát a kapitalizmus is, amely lyel számolni kell és amelynek jótéteményei az élet minden más terén, még a sajtó terén is bekövetkeztek. Bekövetkeztek abban a hihetetlen bőségben és változatosságban, amelyet a produkezió akár a könyvek, akár a röpiratok, akár a sajtóirodalom más terén is mutat. De abban a hihetetlen kényelemben is, amelylyel mindenki hozzájuthat a sajtó legszebb termékeihez is. Sőt ma már a sajtóban is elkövetkezett az a jobb kor, mely után buzgó imádság epedett százezrek ajakán. Amikor mi kezdtük az életei, a sajtóbeli fizetések igazán oly nyomorultak voltak, hogy nagy belső nemes érzésekből folyó önfeláldozások lánezolata volt az újságírás, — bekövetkezett azonban az is, — és épen a kapitalizmus ereje által — hogy ma már igen sok hirlapiró van, akinek nagyszerű fizetése, sőt még automobilja is van, — adjon az Isten neki kettőt (Derültség.) — és igen sokan családot alapithatnak, bár ami a palotaépitést illeti, ez eddigelé igazán csak a kiadó kiváltsága. Ezek uj életviszonyok, t. ház, és nem habozom annak kijelentésével, hogy mikor mindezt elismerem a kapitalizmus érdeme gyanánt, azt is el kell ismernem, hogy a kapitalizmus még a nemzeti élet terén is sokat tett. Mert mikor a hírlapirodalom ilyen nagy bőséggel száguld végig az országon, egyben viszi tovább a magyar nyelvet és gondolatot a haza minden kis részébe és segit sokszor öntudatlanul és akaratlanul is megteremteni a jövő nagy ábrándképét: az egységes magyar nemzeti lmlturát. Azonban méltóztassék nekem megengedni, hogy a szellemi munkának véghetetlen nagy szerepéről is szóljak. A szellem, az iró, a hirlapiró, a szellemi munka a sajtónak a lelke és nagyon téves felfogás azoké, kik evidens visszaéléseket helytelenül általánosítva magát a hírlapirodalmat és hirlapirókat okozzák sok mindenért, ami rosszul van. Valamely élethivatásnak elfajulásait és megromlásait sohasem kellene annak az egész életpályának terhére irni, kivált ha az testületileg nincs szervezve és fegyelmezve. (Igaz ! ügy van !) Minden életfoglalkozásnak van alja is és ezek után Ítélni meg az egész élethivatást nemcsak nagy tévedés, hanem egyszersmind bűn is. (Helyeslés.) A sajtó munkásai és egyáltalában az egész hírlapirodalom téves megítélésben részesül épen azért, mert egészen szabad életfoglalkozás lévén — és kell is, hogy szabad életfoglalkozás legyen — óhatatlanul hozzátapadnak minden szabadságnak tisztátlan sallangjai és élősdi járulókai. Szabadság vegytanilag tiszta állapotban nincsen sehol. És azután az emberi hálátlanságnak nagy eseteiről sem szabad megfeledkeznünk. Az az ember, kinek az az iró vagy hirlapiró szinte mindennap, olykor kétszer is gyönyörűséget szerez, ezért hálát ugyan vajmi ritkán érez. Kész tartozásnak veszi, nem becsüli meg jól azt a jótéteményt, mely gyakran hasznos felvilágqsi^ tásokban is nyilvánul. A sajtó az állampolgárnak segitséget nyújt gazdasági életfolyásához,' keresetéhez, megélhetéshez is és védi őt gyakran tisztességében, erőiekéiben is. De ezért hálát senki . 10*