Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-489
528 4 89. országos ülés 1913 á esperantót és hogy az csak egy tréfás megjegyzés volt, a melyet nem szabad ugy értelmezni. Ez, t. ház, maga a tényállás. Azokra a következtetésekre, amelyeket t. képviselőtársam hozzáfűz, szíves engedelmükkel szintén reflektálnom kell egy pár szóval. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam a gyülekezeti jog megsértését látja a dologban és a közelebbi napokban tartott beszédében erre ismét rátért, megvádolván ezt a kormányt azzal, hogy a gyülekezési jogot megszorítani kívánja. Bocsánatot kérek, ennek épen az eUenkezője áll. A jelen eset is világosan mutatja, hogy a jelen kormány és különösen én, aki ezért a felelősséget elsősorban vagyok köteles vállalni, helyesen jártunk el ; helyesen jártam el, amikor szeptember 30-ikán kiadtam egy rendeletet, amelyben az eddig nem kellően szabályozott gyülekezési jogot szabályoztam, (Élénk helyeslés.) épen azért, hogy jövőre ugy a felek, mint a hatóság tudják, hogy mihez tartsák magukat. (Helyeslés.) Ezen uj rendelet alapján azóta is naponként tizével, százával engedélyeztetnek a munkások gyűlései, most is a sajtójavaslat tárgyalása alkalmából mindennap tartanak a munkások gyűléseket, (Ugy van!) amelyeken éles bírálatok hangzanak el a kormány eljárásával szemben, (ügy van! Ugy van!) de senki őket ezen éles bírálat gyakorlásában egyáltalán nem akadályozza. (Helyeslés.) Az uj szabályzatban világosan és határozottan ki van mondva, hogy a ki gyűlést akar tartani, amennyiben nem alapszabályokkal bíró egyesület gyűléséről van szó — mert ez esetben nincs szükség külön bejelentésre — elmegy a hatósághoz, írásban beadja a bejelentést és a hatóság azon esetben, ha nem veszi ezt tudomásul, Írásban tartozik ezt kiadni, sőt indokolni is tartozik. Nyolcz nappal később lépett ez a megszorító rendelkezés életbe; ha már nyolcz nappal előbb meg lett volna, akkor a felek tudták volna, hogy nekik hogyan kell eljárniok. (Igaz! Ugy van!) A hatóság kiadta volna indokoltan az Írásbeli végzést; ez az Írásbeli végzés feküdnék most előttünk és ennek alapján még könnyebben elbirálhatnók a kérdést. Ami pedig azt illeti, hogy a főkapitány kicsinylőleg nyilatkozott az esperantó nyelvről, az előadottak szerint az egy tréfás nyilatkozat volt, amelyet ő nem kívánt ugy értelmezni, amely lyel ő nem kívánta az esperantó nyelvet, az esperantó tudományt és mindazokat, a kik e körül buzgólkodnak, megbántani : ami egyáltalában nem is lehetett a hatósági közegek czélja és szándéka soha sehol, annál kevésbbé Székesfehérvárott, ahol, amint tisztelt képviselőtársam is elismerni szíves volt, az esperantó nyelvnek sok híve van, maguk a hatósági személyek között is. Ennek a gyűlésnek eltiltása, amint idéztem, nem is a gyűlésekre vonatkozó szabályok, hanem az egyleti szabályok alapján történt. A főkapitánynak az volt a felfogása, hogy a gyűlés összehívói ugy jöttek hozzá, mint egy egyesület kép•zember %0-án, szombaton. viselői, annak az egyesületnek pedig nincsenek jóváhagyott alapszabályai és igy az az egyesület nem működhetik, tehát gyűlést sem tarthat. Ez volt a főkapitány jóhiszemű felfogása. Ha ezzel szemben az illetők felebbeztek volna, az ügy a város tanácsa elé került volna, amely, mint méltóztatik tudni s elismerni, az esperantó ügy iránt különös rokonszenvvel viseltetik. Nem felebbeztek, az ügy nem került oda, tehát nem is jutott a tanács abba a helyzetbe, hogy ezt a sérelmet kijavíthassa. Ha pedig, mondjuk, még a város tanácsa is ugy határozott volna, mint a főkapitány és az üg}^ elém került volna, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én, aki azt a bizonyos megszorítónak nevezett rendeletet kiadtam, a legliberálisabban engedélyeztem volna azt a gyűlést, (Helyeslés.) mert bár a főkapitányt nem találom az előadottak után hibáztathatónak és hibáztatandónak, a magam részéről abban a felfogásban vagyok, hogy a kérdést nem az egyesületi szabályok alapján kellett volna elbírálni, hanem egyszerűen ugy, mint egy meg nem alakult egyesület részéről tartandó nyilvános gyűlést, (Élénk helyeslés.) erre a nyilvános gyűlésre pedig aggodalom nélkül meg lehetett és meg kellett volna adni az engedélyt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ezekben megnyugtató felvilágosítást adhattam igen tisztelt képviselőtársamnak és a t. háznak (Ugy van ! a jobboldalon.) és midőn ennek tudomásulvételét kérem, engedje meg a t. képviselő ur, hogy itt a ház színe előtt kérhessem arra, hogy ő, aki ellenzéki álláspontja daczára annyira objektív és méltányos tud lenni, ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) ezt a kérdést az esperantó-ügy iránti lelkesedésében ne használja fel arra, hogy bántsa és sértse Székesfehérvár városnak autonóm közigazgatását és egyáltalán a. magyar közigazgatást, mert a magyar közigazgatás becsülete mindnyájunk becsülete (Ugy van !) és nem szabad ezt sem kisebb, sem nagyobb kérdésekben kitennünk annak, hogy olyanok részéről, akik távolabb állanak és az ügyeket nem ismerik, elitélő megbirálásban részesüljön. (Élénk helyeslés.) Ezek után kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kíván válaszolni. Giesswein Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) örömmel veszem tudomásul azt a nyilatkozatot, amelyet a t. belügyminister ur az esperantó nyelvre vonatkozólag tett és azt az aposztrofálást, amelyben engem mintegy felszólít, hogy az objektivitást szemem előtt tartsam. Interpelláczióm megtételére főindokul épen az szolgált, amire a t. minister ur szintén hivatkozott, hogy tudniillik a magyar közigazgatás becsületét a külföld előtt is megóvjam. Mert tény az, hogy a külföldi lapokban ez inczidensből kifolyóan »Die ungarische Paschawirtschaft« és hasonló czimü közlemények jelentek meg. A dolog — tényleg azt lehet mondani — a
