Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-487

;

A#7. országos ülés 1913 deczember 16-án, kedden. 501 hogy e vonalon bizonyos tarifákon túl nem szabad számítani. Tehát Ausztria örök időkre biztosítva van, hogy mi, ha valaha tarifaharczba keveredünk, akkor soha e tarifákat ellene fel nem használhatjuk. Ennélfogva e vonal azon tarifákon belül, amely eketmi közösen megállapítottunk, egyszerűen osztrák vonalnak értendő az osztrák árukat illetőleg. Teljesen elvesztettük eddigi monopóliumunkat, amelyet azzal birtunk, hogy Bosznia-Herczegovina áruszempontjából teljesen a miénk volt. Hogy ez helyes-e közgazdasági szempontból, vagy nem, azt nem akarom nagyon vizsgálni. Hiszen én tudom legjobban, hogy ezeket a vasutakat első pillanattól fogva mindig hadászati vasutaknak tekintették, (Ugy van!) hogy e vasutakat meg kellett csinálni hadászati szempontból. Nem akarok ennél sokáig immorálni, azonban ha ez a szempont praevaleál is — ezt elismerem és ebből a szempontból elfogadnám a javaslatot, — de nem volt meg a kellő előrelátása a kormánynak akkor, amikor ezeket a közgazdasági szempontokat szem elől tévesztette és ezeket a gazdasági körülményeket Magyarország javára nem hasznosította. Az előbb már szólott róla Vio Antal t. képviselőtársam, de szükséges még egyszer akezentuálnom azt ; milyen furcsa az, hogy a banjaluka— doberlini vasút nem jön ezeknek a vasutaknak szférájába, az továbbra is katonai vasút marad, de ott már Bosznia-Herezegovina a saját hatáskörében kiépíti azt a vonalat egész Bihácsig. Hát kérdem én, miért csak Bihácsig ? Mi ennek az értelme ? Miért nem építik ezt a vonalat innen tovább, ha nem is egészen a tengerpartig, de legalább a dalmát vasútig, amelyet most építünk ? Miért nem viszik be ezt a vonalat a dalmát vasutakba ? Hát olyan nagy szerepet játszik az a néhány kilométer ? Miért nem óvta meg a t. kormány legalább azt a lehetőséget, hogy Fiumét mentesítsük, hogy hiúmét megvédelmezzük 1 Fiumét egyetlenegy vágány köti össze Magyarországgal. Kilenczvenhat kilométeren kellene kettős vágányt építeni, igaz, hogy nehéz pályán, de nem olyan nehézen, mint Bosznia-Herczegovinában, ahol a mi drága pénzünkön építik a Jajczából kiinduló vasutat, amely havasokon vezet keresztül s őrült sok pénzbe kerül, mig a mi vasutaink szép lankás vidékeken mennek keresztül és nem kerülnek olyan sokba. És mi milyen régóta hadakozunk a fiumei vonal 96 kilométeres szakaszának kiépítéséért ! Mióta mondjuk azt, hogy Magyarország kereskedelmét Fiúmén keresztül nem lehet addig lebonyolítani, amig nincs kettős vágány ! Hiába hadakozunk, nem épitik ki. Ehhez jön még az is, hogy a koaliczió dicsőséges régime-je alatt kiépítettük a dalmát vasutat, amely tisztán osztrák érdekeket képvisel — és emiatt már akkor szembeszálltam a koaliczióval — amely eltereli teljesen a forgalmat Fiúmétól. Most azután egyszerre még egy közvetlen összeköttetést kap Ausztria Dalmáczián keresztül Bosznia-Herezegovina és Spalato felé. Hát méltóztassék megjegyezni ; Spalato oly kitűnő hely egy nagy kikötő részére, hogy Spalato a jövőben a monarchia legnagyobb kikötője lesz, amely mellett Trieszt és Fiume el fog törpülni! Meglehet, hogy hadászati szempontból nekünk Spalatóra nagy szükségünk van. Azonban annyi bizonyos, hogy mi Fiume kereskedelmén, Fiume előmenetelén annyi szeretettel többé nem csügghetünk, mint eddig, mert haszontalan pénz volna, amelyet belé ölnénk azzal, ha sziklákat döngetnénk a tengerbe, hogy ott partot nyerjünk. Lehetetlen, hogy ezt a kis, apró Fiumét, amelyet mi annyi szeretettel, annyi áldozattal, oly irtózatos veszekedésekkel tudtunk csak fentartani, tovább beépítsük. Hiábavalók gyáraink, amelyeket mi oda építettünk, ezek az én nézetem szerint konkurrálni többé nem fognak. Mert méltóztassék jól megérteni : a tarifák meg vannak kötve Bosznia-Herczegovinára vonatkozólag, de nincsenek megkötve sem magyar vonalakon, sem osztrák vonalakon. Az österreichische Staatsbahnen óriási hálózata igen könnyen adhat refakcziákat, mert egy kilométerre igen kevés esik. Ehhez jön az is, hogy most államosítják a déli vasutat, amely szintén a Kaiserliche Staatsbahnen hálózatához fog tartozni; tehát ez is ránk fog nehezedni, mert ott is adhatnak refakcziákat. És én már most figyelmeztetem a t. kereskedelemügyi minister urat, arra, hogy mi ismét nem tudunk semmit a Déli Vasút tárgyalásairól; semmit sem tudunk arról, hogy ós miképen állanak az államosítás ügyében folytatott tanácskozások. Én nagyon kérem őt a magyar közgazdasági élet érdekében, hogy amint a Déli Vasútnál Magyarországnak tarifális szempontból egyenjogúsága és beleszólása volt, — legyen szives gondoskodni most is arról, nehogy, átvéve a magyar vonalakat, azután a Dunántúl vidékéről tarifális szempontokból rneg legyünk kötve és tovább azon a vonalon Pragerhof felé ne mehessünk. Méltóztassék ezt szem előtt tartani. Amennyiben ez a szempont is figyelmen kívül hagyatnék, Magyarország abban az izoláczióban fog maradni, amelyet megérdemel. Magyarország most teljesen elvesztette határait. Méltóztassék visszagondolni a marcheggi összeköttetésre. Amikor szerződéseink lejártak, az osztrákoknak nem volt sietősebb dolguk, mint rögtön felemelni a tarifákat az összes terményeknél, lett légyen az akár állat, akár búza, akár iparczikk és ezek a felemelt tarifák érvényben vannak mai napig is. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy előbb, amikor meg volt még az egyezményünk, négy óra alatt jutottunk el Bécsbe, most az osztrák vasútnak nincs ínyére, hogy ő Marcheggtől tovább nekünk gyorsvonatot adjon, ugy hogy most négy és fél óráig tart meg az ut. Kifogása az, hogy pályája nem elég jó. Ez ép olyan láfogás, mint amilyen volt annak idején, amikor kijátszotta az osztrák kiegyezé-