Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

482 í-86. országos ülés 1913 vagy indirekté résztvesznek az ily szemérmetlen nyomtatványok terjesztésében, ezért négy évig terjedő börtönnel és, ha jól emlékszem, 5000 frankig terjedő pénzbüntetéssel sújthatok. Amire nekem szükségem van, az épen az, hogy mi a különbséget, a határvonalat meg tudjuk állapítani, amint sikerült ezt megcselekedni Erancziaországban és amint sikerült Angolországban is. Legyen szabad csak röviden hivatkoznom az angolországi törvényekre. Egy 1870-iki törvény feljogosítja a főpostamestert, hogy a kormány jóváhagyása mellett időnkint szabályzatot bocsásson ki az erkölcstelen termékek postai szállításának és kézbesítésének megakadályozása végett. Egy későbbi törvény megadja a vámhivataloknak a lefoglalás! és az elkobzási jogot, végül az angol jog elismeri azt a polgári jogi tételt, hogy a pornográfia utján elkövetett bűncselekmény körüli szerződések hatálytalanok, ennélfogva igen radikális módon intézkedik. Az angol törvény megtagadja a pornográfiától a szerzői jogot, a nyomdász nem is jjerelheti a pornográf nyomtatvány nyomtatási diját ós csak abban az esetben, ha a pornográf tartalmat szedés közben vette észre, követelheti végzett munkájának a diját, azonban, ha abbanhagyja a munkát, kártérítéssel nem tartozik. Fel akarom még olvasni Zsitvay Leó nyilatkozatát erről a kérdésről. 0 így nyilatkozott azon a bizonyos ankéten (olvassa): »Az a gondolat, amelyből a pornográfia kisarjadzik, nem érdemli meg a sajtótörvény-biztosítottá előnyös helyzetet, sem a sajtószabadság garancziáit, A külön sajtójogi felelősség rendszere, az esküdtszék e téren határozottan károsnak bizonyult. Ki kell tehát innen kapcsolni.« E sajtőankét alkalmával ebben minden felszólaló megegyezett. Amikor én ezeket a szakvéleményeket ismertetem, csak azt akarom konstatálni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban nem sikerül ezt a nagy problémát megoldani, nem sikerül azt megoldani, hogy a politikai, közgazdasági, szocziális tartalmú sajtótermékeket különválaszszuk a népmételyező sajtótermékektől. Bármenynyire át vagyunk hatva mindannyian annak szükségességétől, hogy az irodalmi erkölcstelenség ellen fel kell venni a küzdelmet, ép ugy meg vagyunk győződve arról a másik igazságról, hogy politikai, társadalmi, szocziális, gazdasági tekintetben a sajtó számára, az eszmék terjesztése számára a legnagyobb szabadságot kell biztosítani. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy nagy franczia jogász mondotta, hogy »La presse^est résponsable j>our la criminalité juvenile.« Én elismerem, hogy a tisztelt minister urat a serdülő ifjúság iránt érzett erkölcsi hajlandósága is vezette a javaslat előkészítésében. A minister ur igazán oly szerencsés lehet, •— a mivel ritka minister dicsekedhetik — hogy az ellenzék padjairól is mint kiváló tudós prodéezember 15-én, hétfőit. feszszornak elismeréssel adóztak neki. En to* vább megyek: nemcsak mint jarofesszornak, hanem mint humánusan gondolkozó embernek is elismeréssel adózom. Csak a politikusnak nem. (Helyeslés és derültség balfelöl.) Miután az ő tudománya, az ő jóindulata megvan, ehhez kellene még az a diszkréczió, amelylyel — hogy az előbbeni hasonlatomra visszatérjek — ebből a törvényjavaslatból kiirtsuk az abszolutisztikus politikának irányzatát, azt az iszapját, amely belekeveredik és amely ennek tiszta vízét zavarja és úgyszólván élvezhetetlenné teszi. (Ugy van! balfelöl.) Sem akarok a részletekbe belemenni, (Halljuk] Halljuk! balfelöl.) de azokat amelyek elvi jelentőségűek, mégis fel akarom említeni és az előbb kifejtettem elvek szerint elbírálni. Először is nem találom tökéletesnek annak megállajútását — bár nagyon tasativ a meghatározása — hogy mik a sajtótermékek. Én ebből azt látom, hogy a sajtótermék szónak a mi törvényjavaslatunk egy eddig meg nem szokott tág határt, tág korlátot szab ki, azt olyan térre is átviszi, ahol eddig nem szoktuk meg ezt a kifejezést, átviszi a gondolatközlés minden fajtájára, minden módozatára, egyet azonban mégis figyelmen kívül hagyott. Pedig ez olyan dolog, amely épen az előbb említett okoknál fogva nagyon is mérlegelendő. Ha szó van a fonográfról, akkor szó kellene, hogy legyen arról is, amit közönségesen mozinak neveznek, a kinematográfról. Én ugyan a magam részéről minden uj eszmei diadalt örömmel üdvözlök és látom, hogy a kinematográfnak, a mozinak mily nagy szerepe van a népművelődés szenmontjából, sőt hozzáteszem, pedagógiai szempontból is; e mellett azonban nem tagadhatjuk azt, hogy a kinematográf erkölcsrontó hatással van és azért csodálom, hogy ez miért nincs benne. Talán azért, mert még eddig nem használták fel politikailag. (Derültség balfelöl.) Ez is mutatja, hogy a törvényjavaslat elsősorban nem erkölcsi és nem kulturális tendencziáju, hanem az egyoldalú politikai tendenczia rí ki belőle. (Ugy van! balfelöl.) Amidőn a »sajtótörvény* neve a gondolatközlés, gondolatterjesztés mindenféle fajtáját felöleli, akkor nézetem szerint a mozinak, a kinematográfnak sem volna szabad elmaradnia. Vadász Lipót: Benne van a 2. §-ban! Giesswein Sándor: Hiszen más államokban vannak országos bizottságok, amelyek mintegy felügyeletet gyakorolnak a mozik mutatványai felett és talán segélyt is adnak nekik abban az esetben, ha csakugyan a közművelődés javára dolgoznak és működnek. Ha már arra megyünk át, hogy a gondolatközlés mindenféle fajtáját felöleljük, akkor másrészt azt mondom, hogy ha mi a sajtó rendezésére megyünk át, akkor kapcsolatosan ezzel egy másik gondolatterjesztő eszmével, gondolatterjesztő dologgal is kellene