Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-486
; /S6". országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. 473 Ami a büntetéseket illeti, részemről túlszigorunak tartom, különösen a 6. és 7. pont tételeit, amelyeket már voltam bátor beszédein korábbi részébe említeni, t. i. a három évi börtön üzletszerűség esetén és a 8000 K pénzbüntetés sokkal magasabb, mint a zsarolás büntetése. Már pedig ez mégis csak enyhébb beszámítás alá eshetik, mint a büntető törvénykönyvben szabályozott zsarolás. A 26. §. ellen az a kifogásom van, hogy teljesen felesleges kihágásnak minősíteni azt, hogy ha az illető sajtóterméken a kiadó neve kitéve nincs. Erre abszolúte semmi szükség, tehát miért legyen kihágás az, ami egy teljesen indokolatlan kellék mellőzése. Miután, ha nincs kiadó, a nyomdász felelős, ezzel minden követelménynek elég van téve. Ugyanezen szakasznak a végén — azt hiszem, hogy ez csak tévedés, mert nézetem szerint ugyanezen fogalmakra ugyanazokat a kifejezéseket kell alkalmazni — lepecsételt könyvről van szó. A 6. §-ban hitelesített könyvről, itt pedig lepecsételt könyvről beszél a javaslat. Mindenesetre a »hitelesitett könyv« a helyesebb kifejezés, a »lepecsételt könyv« helyett tehát itt is az lenne alkalmazandó. (Ugy van! balfelöl.) A 29. §. ellen többrendbeli kifogásom van. Először is az, hogy a 600 korona büntetés az itt foglalt kihágásokra túlmagas. Semmi indokát sem látom, hogy miért legyen itt magasabb büntetés alkalmazva, mint a 27. §-nál, amely körülbelül ilyen természetű, sőt talán még inkább beszámítás alá eshető kihágásokat tartalmaz és a büntetés mégis ott kisebb, t. i. mindössze 200 korona. De e.üyéb kifogások is merülnek fel. Annak idején a 11. szakasznál már kifogásoltam, hogy a sajtótermékek utczai elárusitása engedélyhez legyen kötve. Mivel nézetem szerint az engedélyezési rendszer mellőzendő, az engedély kérésének elmulasztása szintén nem eshetik büntetés alá. ez okból tehát az 1., 2. és 3. pont törlendő lenne. Törlendő lenne a 4. és 5. pont is, amely a falragaszokról szól; a falragaszokról való intézkedés szintén nem a sajtótörvénybe, hanem a törvényhatósági szabályrendeletbe való. A 6. pont sem idevaló, amely a nem engedélyezett sorsjegyek terjesztését tiltja. Ezt is törölni kellene. Jövedéki kihágásról lehet itten szó. amelynek büntetéséről az 1889 : IX. t.-cz. 7. §-a már eléggé gondoskodott. (Ugy van! balfelöl.) A 30. §. ellen az a kifogásom van, amit már szintén érintettem a 26. §-nái, hogy a helyreigazító közlemény közzé nem tétele vagy ahhoz való megjegyzés fűzése külön kihágás anyaga nem lehet. Ami a helyreigazító közlemény közzétételét illeti, a járásbíróság előtt megindított panaszos eljárás során mindig módjában van a bíróságnak az illető időszaki lapot pénzbírság kiszabáKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET. sával és behajtásával a közlemény közzétételére rákényszeríteni. Ebből tehát ismét egy külön kihágási eljárást csinálni teljesen szükségtelen. Abban az esetben, — amit valószínűnek tartok, — ha az igen tisztelt minister ur kérésemnek nem fog eleget tenni, figyelmébe ajánlom azt, hogy legalább a 30. §. 1. és 2. pontjánál a hivatalból való eljárás mellőzésével méltóztassék ugy, mint a többi pontoknál fel van tüntetve, szintén kifejezésre juttatni azt, hogy ez csak az illető sértett félnek 15 nap alatt előterjesztett panasza folytán indítható meg, mert csakugyan nem látom indokoltnak, hogy ezek a dolgok hivatalból üldöztessenek. A 31. §-ra még azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az én elvi állásjDontom szerint a sajtóvétségek felett közigazgatási hatóságnak semmi körülmények közt sem szabad bírói jogokat gyakorolni. (Ugy van! balfelöl.) Az igazságügyminister ur a javaslat indokolásában több helyen kifejezést ad annak, hogy a sajtó a büntetőjogszolgáltatás és egyáltalában a jogszolgáltatás terén minden művelt államban külön jogállással bír, s hogy ez az alkotmány integráns része. Akkor ne méltóztassék akként intézkedni, hogy a sajtó utján vagy a sajtóval kapcsolatban elkövetett kihágások felett közigazgatási hatóságok ítélkezhessenek. (Ugy van! bálfélöl.) A 32—42. §-ok a sajtójogi felelősséggel foglalkoznak. A javaslat álláspontja az, hogy sajtó utján elkövetett vétségeknek csak azok tekintessenek, amelyeknél a büntetendő cselekmény a sajtóközlemény tartalmában van, aminek az lesz a következménye, hogy a sajtó utján elkövetett vétségek jelentékeny része kiszakittatnék a sajtódeliktumok sorából és a közönséges bűncselekmények közé osztatnék be, ami természetesen a sajtó külön jogállásánál fogva sajtószabadságunknak volna meglehetősen erős megtámadása. (Ugy van! a baloldalon.) A javaslat indokolása azt mondja (olvassa) : » Különbséget kell tennünk az olyan bűncselekmények között, amelyeket a sajtó igénybevételével követtek el, pl. titok elárulása, csalás, zsarolás, stb. és olyanok között, amelyeknek tartalmában foglaltatik a bűncselekmény tényálladéka, pl. rágalmazás, izgatás stb. Az előbbi csoportnál büntetendő az a tény, hogy valamely közleményt közzétettek, az utóbbi csoportnál ellenben büntetendő maga a közlemény.« Ezt mondja a ministeri indokolás. Az én véges eszemmel nem tudom átlátni, hogy ezen nagyon finom, bajszál finomságú disztinkezió valami gyakorlati czélt szolgálna s általában létjogosultsággal bírna. Mert a titok elárulását, csalást vagy zsarolást tartalmazó közleményt nem a tartalom miatt büntetik-e? Viszont a rágalmazást, izgatást tartalmazó közlemény nem azért büntetendő-e, mert közzététetett ? Tehát teljesen meglehet fordítani a kérdést. A 33. §. ellen az a kifogásom van, hogy 60
