Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-474
474. országos ülés 1913 hogy a vármegyei törvényhatóságoknak tisztviselőválasztási jogát megsemmisítse : akkor én ebben a javaslatban egy ujabb jogfosztást látok. T. képviselőház ! Nem akarok ezen alkalommal nagyon részletesen belemenni annak fejtegetésébe, hogy milyen kardinális joga volt eddig a vármegyéknek a tisztviselők választása, csak hivatkozom arra, hogy nem vagyok semmiképen sem hive annak, hogy a kormányhatalom minden téren kiterjesztessék s az összpontositás keresztülvitessék. Nem vagyok hive ennek semmiképen a mi sajtáságos viszonyaink között és amikor vármegyéinkben eddig megvolt a függetlenségnek legalább némi nyoma és a vármegyei tisztviselők jórészt függetlenek voltak a mindenkori kormánytól, semmikép sem tartanám helyesnek, hogy ez a függetlenség elvétessék és teljesen a mindenkori kormánytól függjenek a tisztviselők. Ezért vagyok ellensége az államosításnak egyik oldalról és természetesen ellenzem ezt a törvényjavaslatot is, amely az államosítás bevezetője. Furcsának találom, hogy amikor a ministerelnök ur a választójog kérdésénél is és egyebütt is, hirdette, hogy az intelligenczia vezetőszerepét meg kell tartani Magyarországon, hogy ezt törvényes intézkedésekkel biztosítani kell, akkor a vármegyékben épen az intelligenczia vezetőszerepét visszaszorítja és jogát megcsorbitja azzal, hogy a megyei tisztviselők választását kiveszi a kezéből. Mert hiszen eddig, mondhatni, az összes vármegyékben a vármegyei tisztviselőket nem igen választotta más, mint a vármegyei intelligenczia, mert a népnek magának a választásokra vagy semmilyen, vagy csak igen csekély befolyása volt az egész országban. így tehát első pillanatra az a látszat, mintha épen az intelligencziától vonnák el azt a jogot, amelylyel eddig rendelkzett, a vezetést a vármegyékben, amelynek eddig birtokában volt. En azonban, t. ház, máskép látom a helyzetet. (Halljuk ! Halljuk !) Tudok rá példákat mondani, épen saját vármegyémből, Somogy vármegyéből, hogy maga a nép lépésről lépésre mindig több helyet foglal el a törvényhatóságokban és az intelligenczia mellett ott van már magának az egyszerű népnek a képviselete is és ez beleszól minden dologba, hallatja szavát, követeléseit, védekezéseit és természetesen befokyása van a tisztviselői választásokra is. Mindenesetre ez az előrenyomulás hova-tovább fejlődni fog; az csak természetes következménye a fejlődésnek, hogy minden társadalmi réteg az őt megillető helyet igyekszik elfoglalni. Már most, ha a nép, leginkább a kisgazdatársadalom, a vármegyei törvényhatósági bizottságokban igyekezik helyet foglalni és sok helyütt szép számban helyet is foglalt, akkor itt tulaj donképen nem az intelligenczia tisztviselői választójogáról van szó, hanem a nép jogáról, arról a jogról, amelyet eddig nem tudott gyakorolni. Most pedig, amikor ez a nép odáig tudott fejlődni, hogy a vármegyei közéletben az őt megillető jogot a tisztviseKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET. november 12-én, szerdán. 41 lők választásánál, a vármegyei önkormányzatban tudná érvényesíteni, akkor előáll a t. kormány és ezt a jogot egyszerűen megvonja tőle, államosítja a közigazgatást és a megyei tisztviselőket nem fogja többé a vármegyei törvényhatóság választani. En nem ezen az utón látnám orvosolhatóknak azokat a hiányokat, amelyek a vármegyei közigazgatásban észrevehetők. Ha azt mondja valaki, hogy a törvényhatósági tisztviselői állások sok vármegyében egyes családoknak javadalmazását képezik, vagy ha azt mondja valaki, hogy a törvényhatósági tisztviselők közé talán meg nem felelő egyének is bejuthatnak és nincs felettes hatóság, amely őket ellenőrizni képes lenne és ennek ellenében kell a kormányhatósági hatalom, a kormányhatóság kinevezési joga, a hatóság felügyelet, hogy ott nagyobb rend legyen és a vármegyei közigazgatásban a tisztviselők inkább megfelelhessenek hivatásuknak, lehet ezt ezzel indokolni egyoldalúan, de én nem igy tartottam volna helyesnek a megoldást. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ennek a dolognak helyes megoldása, szerintem, az lett volna, hogy igenis helyet kell engedni magának a népnek hova-tovább ott a törvényhatósági ülésben, és mindjárt megváltozott volna a régi helyzet, hogy a vármegyei tisztviselői helyeket egyes családok uralhatták, a vármegyei tisztviselők egyes hatalmas, befolyásos egyéneknek voltak úgyszólván lekötelezettjei, mert csak tőlük kaphatták az állásukat; megszűnt volna ez a helyzet mindjárt, mint ahogy mondhatom Somogy vármegyében jórészben megszűnt, mert a vármegyei tisztujitásoknál nem dominál már egyes családok befolyása a vármegyei törvényhatóságnál, a választásoknál a nép akarata is számításba jön és latba esik és az a vármegyei tisztviselő, aki ott meg van választva, nincs lekötve egyes emberek akaratának azzal, hogy azt mondhatják neki, hogy nekem köszönheted, hogy vármegyei tisztviselő vagy, hanem az a vármegyei tisztviselő már támaszkodhatik a népnek egyetemére és sokkal függetlenebbül járhat el, mintha egyeseknek le van kötve. Ezt Somogy megyében már igen szépen meg tudtuk csinálni és meg is van csinálva és ennek folyománya az, hogy az ilyen vármegyékben már nem igen van szó szolgabírói basáskodásról, nincs már annyi esete a köztisztviselői visszaéléseknek, mint hallottunk erről olyan vármegyékben, hol a választási rendszer mellett csak egyes családok uralhatják a helyzetet. Az a vármegyei tisztviselő, aki ilyen választás alapján fel van szabadulva egyeseknek nyomása alól, már elég szabadon működhetik arra nézve, hogy az igazságnak megfelelően járjon el és én egyáltalában nem akarom vádolni pl. Somogy vármegye tisztikarát azzal, hogy azért bánik oly humánusan és igazán elismerésreméltóan a közönséggel, a néppel, melynek gondozására odarendeltetett, mert mi kisgazdák sokan vagyunk 6
