Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-486
l/M. országos ülés 19Í3 deczémber 15-én, hétfőn. 467 ban, amelyre vonatkozólag az 1848. évi XVIII. törve nyczikk homlokára tűzte ki, hogy az előzetes czenzura mindörökre eltöröltetik. Már pedig minden megelőzés a czenzura jellegével bir. (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) Lovászy Márton : Ez ugy van ! Ezt nem lehet tagadni, igazságügyminister ur! Tessék niegczáfolni ! Balogh Jenő igazságügyminister: Leszek bátor. Bizony Ákos : A politikai lapok biztosítékai, a sajtótermékek terjesztésének lényeges megszorítása, tulszigoru büntetések megállapítása, a kártérítési kötelezettség túlzott formában való megvalósítása, mind ennek, a minister ur megelőzési rendszerének folyományai. Szalay László.' Nem is megelőzés akar ez lenni, hanem elrettentés ! Bizony Ákos : Éppen ezért, ezek egyszersmind a sajtószabadság sirját is megássák. (Ugy van ! baljelöl.) Áttérve most már a törvényjavaslat egyes szakaszaira, pusztán csak a nézetem szerint kirívóbb hiányokkal foglalkozva, a következőket leszek bátor előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk !) A törvényjavaslat 3. §-a megállapítja azt, hogy micsoda sajtóközlemények tekintessenek időszaki lapoknak és szemben az 1848 : XVIII. t.czikkel, amely szerint időszaki lap volt az, ami egy hónapban legalább kétszer megjelent, a javaslat értelmében mindazok a sajtótermékek, amelyek egy hónapnál nem hosszabb idő alatt jelennek meg — tehát a havi megjelenésű füzetek, folyóiratok is — az időszaki lapok kategóriájába soroztainak. A magam részéről helytelennek tartom ezt azért, mert, amint méltóztatnak tudni, az időszaki lapok bizonyos olyan korlátozásoknak vannak alávetve, amelyek egyéb sajtótermékeknél nincsenek meg. Ilyen például a hirlapbiztositék és ilyen a helyreigazitási kényszer. A' mi tudományos irodalmunk úgyis meglehetősen szegény. Ezeket a folyóiratokat időszaki lapokká tenni és ezáltal, ha politikai tartalmúak, kaucziókötelesekké is, nézetem szerint nem helyes és nem áll a tudomány és az előrehaladás érdekében. De azt sem tartom helyesnek, hogy ezekre a vállalatokra is kiterjesztessék a helyreigazitási kényszer, mert tudományos folyóiratokban ilyen polémiák folytatása nézetem szerint egyáltalában megengedett dolog. Azt volnék bátor kérni az igazságügyminister úrtól, hogy tessék megmaradni e tekintetben a 48-as törvény állásjjontján, de legalább is kivenni az időszaki lapok kategóriájából a füzetes folyóiratokat, amelyek havi vagy még hosszabb időben jelennek meg. Az 5. §. a kiadói kényszert hozza be, nézetem szerint teljesen indokolatlanul, amidőn elrendeli azt, hogy minden sajtóközleményen nemcsak a nyomdásznak, hanem a kiadónak neve, lakhelye stb. kiteendő. Készemről ennek semmi értelmét nem látom, mert hiszen ha a kiadó nincs feltüntetve a sajtóterméken, ebből az következik, hogy a kiadónak a nyomdász tekintendő, már pedig a nyomdász mindenesetre nyújt elegendő biztosítékot még a minister ur szerint is, mert ismételten kijelenti indokolásában, hogy a legnagyobb garancziát épen a nyomdászban látja. Lovászy Márton : Elég hiba ! Bizony Ákos : A 9. §., különösen az igazságügyi bizottság szövegezésében, kétségtelenül jelentékeny haladást kéjhez a jelenlegi állapothoz képest, amennyiben ott a sajtótermékeknek azonos dijakért való szállítása köielezőleg ki van mondva. Azonban nézetem szerint egy lépéssel még tovább kellene menni, t. i. ki kellene mondani még azt is, hogy az azonos dijakon felül teljesen egyenlő elbánás is biztosíttatik (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) s egyszersmind ezeknek megszegése bizonyos biztosítékkal, kártérítési kötelezettséggel legyen azután megerősítve, mert szankczió nélkül a legszebb, legmagasztosabb elvek kimondása sem ér a gyakorlatban semmit. A 11. §. foglalkozik a sajtótermékeknek utczai darusításával, s itt először találkozunk azzal az eszmével, hogy a sajtótermékek utczai elárusitása csakis hatósági engedély mellett legyen megengedve. Szokásos ugyan ennek támogatására hivatkozni az 1848 : XVIII. t.-czikkre, nézetem szerint azonban teljesen alaptalanul, (Igaz! Ugy van! halj elől) mert az a törvény az utczai elárusitást abszolúte nem szabályozta, abban az időben az nem is létezett, hanem a házaló kereskedelem foglalkozott azzal, amely teljesen más, ettől idegen intézmény. Nézetem szerint azzal az alapelvvel, hogy gondolatait mindenki szabadon terjesztheti, homlokegyenest ellenkezik az, hogy a sajtótermékek utczai elárusitása hatósági engedélytől tétessék függővé. (Ugy van! a baloldalon.) Különösen sérelmesnek tartom ezt azért is, mert közigazgatási hatóságokról van szó; már pedig bocsánatot kérek, közigazgatási hatóságainknál visszaélések vagy pártpolitikai szempontoknak érvényesülése kizártnak nem mondható. B. Manndorff Géza: Sőt! Bizony Ákos: Abban az esetben, ha az engedélyezési rendszer mégis fentartatnék szemben az ellene felhozható és fel is hozott számos nyomós indokokkal, akkor legalább is az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy ezen elasztikus kifejezések helyett : »közrend«, »közerkölicsiség<<, használtassanak olyan precziz körülírások, amelyek visszaélésekre indokul nem szolgálhatnak. (Helyeslés a baloldalon.) Nézetem szerint megvilágításra szorulna ennek a szakasznak az a rendelkezése is, hogy több törvényhatóság területére vagy az egész ország területére az engedélyt a belügyminister adja meg. Nevezetesen nem látom kellően tisztázva azt az eszmét, vájjon a minister e joga kizárólagos-e, vagy pedig ő megadhatja az egész ország területére, vagy több törvényhatóságra, ez azonban nem zárja ki. hogy minden törvényhatóság első tisztviselője a maga területén a jogot megadhatja. 59*