Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

k-85. országos ülés 19Í3 deczember 6-án, szombaton. 447 az 1848 deczember 2-iki események rendkívül súlyos, gyászos múltnak voltak szülőokai. A mi történelmünk emlékezete szerint az egy palota forradalom volt, mikor Magyarország alkotmányos királya detronizáltatott oly ozélból, hogy a magyar nemzetnek megadott törvények hatályon kivül helyeztessenek. Ez a császárságnak és abszolutizmusnak az a bevezetése volt, amelynek emlékét annyi sok vér és könny követte. Ha Horvátországban épen ilyen engesztelési ünnepély alkalmával ilyen demonstráczióval vonul fel hatóság, egyház és lakosság, ugy ebből legyen szabad azt a konkluzomot levonnom, hogy ott kedélybelileg és lelkületileg nem állt helyre az a rend, mely valamely irán3>"ban biztató lehetne Magyarországra nézve a tekintetben, hogy Horvátország területén testvérekkel kellene találkoznunk. De itt van mindjárt a második dolog : nyomban rá lépéseket tesznek, hogy Fiumét rábirják, hogy a horvátországi száborba küldje a képviselőit. T. ház ! Intencziókról beszélek és ezért joggal szabad azt az konkluzomot levonnom, hogy ők nem azokkal az intencziókkal tárgyalnak Magyarországgal, mint amilyenekkel tárgyalt a ministerelnök ur velük. Ha mindezeket a tüneteket látom és látom azt a perspektíváját a jövendő alakulatainak Horvátországban, honnan eddig is a legveszedelmesebb propaganda indult útnak, t. i. a trialisztikus állameszme mellett való propaganda, akkor megdöbbenve állok itt, ha látom, hogy milyen módon igyekszik a magyar kormány a horvátok kiengeszteléséhez hozzájárulni ahelyett, hogy itt az ország területén a magyarság kibékitésére forditaná gondját és törekvését. Egy igen kényes témát fogok érinteni — előre jelzem, hogy nem szándékozom hosszasabban igénybe venni türelmüket, — melynél bizonyos mértékben feszélyezve is vagyok és előre kell jeleznem, hogy abszolúte nem szándékozom gróf KhuenHéderváry Károly képviselő urat oly módon aposztrofálni, mely reá nézve bármilyen tekintetben sérelmes lehetne, de tényeket kell regisztrálnom és ezen a területen nem tehetek róla, ha szószerint kellend majd idéznem a rendelkezésemre álló adatokat. Arról van szó s ez tulaj donképeni tárgya interpellácziómnak, hogy Horvátország területén az alkotmány felfüggesztésével életbeléptették a királyi biztosság intézményét. A királyi biztosság intézményének életbeléptetésével azt publikálták, sőt itt a képviselőház szine előtt is ez lett okul felhozva, hogy Horvátország területén a koalicziónak nevezett szerb-horvát pártok és a jogpárt között létesült paktumban egy megegyezés jött létre az iránt, hogy nem küldenek fel képviselőket az országgyűlésre, és hogy proklamálják Horvátországnak Magyarországtól való elszakadását. A szabad sajtónak jelentőségét és hasznát talán semmi sem alkalmasabb annyira illusztrálni, mint az a tény, hogy a királyi biztosság ideje óta ez a kérdés teljesen homályban marad. A királyi biztos ur ugyanis azon kezdte működését, hogy életbe léptette az előzetes czenzurát, eltörölte a gyülekezési szabadságot, büntetésekkel sújtotta azokat, akik a királyi biztosság intézménye vagy az ő személye ellen bármi néven nevezendő támadást intéztek s igy, amint most kitudódik, megakadályozta még azt is, hogy a legközelebbi időkig ez az állitás meg legyen czáfolva. És itt mindjárt kiegészitésül hozzá kell tennem valamit a ministerelnök ur szavaihoz. Az alkudozások folyamán a meg nem mondott, de rögtön bevallott egyik feltétel az volt, hogy a kormány a sajtó előzetes ezenzurájára és a kauczióra vonatkozó rendelkezéseket köteles legyen haladéktalanul hatályon kivül helyezni. November 26-án mondott a házban a ministerelnök ur beszédet és már 27-én a királyi biztosság hatályon kivül helyezte a sajtó ezenzurájára vonatkozó rendeleteit és a kauezióra vonatkozó intézkedéseket is. Alig hogy ez megtörtént, alighogy a sajtó az első szabad levegőhöz jutott, rögtön kiderült, legalább a horvát lapok állítása szerint kiderült, és ez az, amiért én alkalmat akarok adni gróf Khuen-Héderváry Károly képviselő urnak, hogy ezt a ház szine előtt is megezáfolhassa, — hogy az az állitás, mely a királyi biztosság institucziójának bevezetésére alapul itt hirdettetett, merőben valótlan dolog volt. A horvátok közzétett nyilatkozataikban — kezemben van az Agramer Tagblattnak száma, — nemcsak kommertárokkal kisérve mutatják ki, hogy ez az állitás alaptalan, de idézik a Starcsevicspárt és a horvát-szerb koaliczió paktumát egész terjedelmében. Szó szerint leszek bátor idézni, még pedig egyenesen gróf Khuen-Héderváry Károly érdekében, hogy ő is lássa hűségesen, miként nyilatkoznak róla Horvátországban és mit hirdetnek erről a dologról. De mindnyájunknak érdeke, hogy ez a kérdés tisztáztassék, mert egész más szemüvegen keresztül fogjuk mi is megbirálni a horvátokkal létesült megegyezést akkor, ha az nem igaz, hogy ezek államellenes tendencziákkal Horvátország elszakadását követelték és más szemüvegen keresztül akkor, ha ez igaz, mert az utóbbi esetben sokkal súlyosabb megitélés alá jönnek ezek az urak. Azt mondják ezek (olvassa) : »Das Organ der Starcsevicspartei, der Hrvat, hat dieser Tagé den Wortlaut des Paktums, das der Hauptsache nach ein Wahlabkommen gegen neuerliche Belebungsversuche der ehemaligen Nationalpartei war, veröffentlicht, so dass man sich leicht davonüberzeugen kann, wie wenig die Behauptungen des Grafen Khuen der Wahrheit entsprechen. Übrigens weiss man es hier genau, was man von den Worten dieses Politikers zu haltén hat.« (Mozgás jobbfelől.) Nem ismétlem — ebben a czikkben ismételten is előfordul — hogy gróf Khuen-Héderváry Károlyt Horvátország területén épen ezen vádja-