Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

i-85. országos ülés 1913 deczember fi-án, szombaton. 443 oldalon. Zaj a baloldalon és felkiáltások : Gratulálhatnak !) B Podmaniczky Géza: Gratulálunk is! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert: Nem vagyok abban a szerenesés helyzetben, hogy a minister ur válaszát tudomásul vehessem. Egy hang (a jobboldalon) : Gondoltuk ! Gr. Apponyi Albert: örülök, hogy olyan jól ismernek engem ! Nem vagyok pedig abban a helyzetben, hogy tudomásul vegyem, először magának a válasznak tartalma, helyesebben szólva tartalmatlansága miatt, másodszor pedig azon sajátságos politikai és parlamenti elméletek miatt, amelyekkel a minister ur az ő negatív, vagyis kitérő válaszát megokolni szives volt. Az igen tisztelt minister ur először arra hivatkozik, hogy az áthelyezés az üzletvezetőség hatáskörébe tartozik és ő abba bele nem szól. Rendes körülmények közt ez igy van. De ha olyan jelenségek merülnek fel, amelyek alapos gyanúját keltik annak, hogy ez az alárendelt, a minister ur rendelkezése alatt álló közeg, tudniillik az. üzletvezetőség, az áthelyezésekben nem tárgyilagosan járt el, hanem politikai motívumok által vezéreltetett, (Ugy van! Vgy van . baloldalon.) pedig annyit csak meg fog engedni a minister ur, hogy számos jelensége mutatkozik annak a gyanúnak, akkor igenis kötelessége a minister urnak, hogy a dolgot megvizsgálja, hogy igazságot szolgáltasson és azt az alájarendelt közeget arra szorítsa, hogy a maga hatáskörében a méltányosság, a törvény és a szolgálati pragmatika követelményei szerint járjon el. Ebben áll a hivatali felébbvalónak a hivatali alárendelthez való viszonya és ezt pilátusi kézmosásokkal a józanul és méltányosan gondolkodó emberek felfogásából kiirtani nem lehet. Azután a minister ur helyteleníti azt, hogy mi az ügyet egyáltalán a parlament elé hozzuk. Azt mondja, hogy adminisztratív ügyeknek a parlamentben való tárgyalása ellenkezik az adminisztráczió érdekeivel. Förster Aurél (közbeszól.) Elnök (csenget) : Kérem Förster Aurél képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Gr. Apponyi Albert: Sőt azt mondja, hogy az áthárítja a parlamentre a felelősséget, az adminisztráezió vezetéseért, holott ennek a felelősségnek másutt kell lennie. Kétséget nem szenved, hogy igen helytelen dolog volna, ha a parlament olyan ügyekben, amelyek a dolog természete szerint egy hivatali fejnek diszkréoziójától függenek, utasításokat akarna kiadni, azt mondaná, hogy ezt nevezzék ki ide, amazt amoda, de egészen más eset az, amikor valamely képviselőnek, a parlament tagjának tudomására jutnak oly körülmények, amelyek azt az alapos felfogást ébresztik benne, amely arra alapot ad, hogy visszaélés történt, hogy a pragmatika elleni eljárás történt, hogy a polgári szabadság elleni támadás történt, (Ugy van! balfelöl.) ilyen esetekben azt mondani, mikor ítélkezni van hivatva, hogy ezekért a felelősséget magára veszi, az épen olyan dolog, mintha azt mondaná, hogy a bíróság magára veszi a felelősséget valamely kihágásért vagy vétségért, amely felett valamikor ítélkezett. (Vgy van! balfelől.) A parlament hivatva van bírálni és ítéletet mondani a ministernek, a ministeri tevékenységnek minden ágáról és az a parlament apprecziácziójának dolga, hogy azt a felelősségre vonást milyen terjedelemben, milyen alkalmakkor akarja gyakorolni. Ennek a felelősségre vonásnak elhárítása a parlamentáris rendszer alapgondolatának teljes felforgatása. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt mondja a t. minister ur, hogy egyoldalúan vagyunk informálva és hogy az audiatur et altéra pars elvét kellene szem előtt tartanunk. Megengedem, t. képviselőház, lehet, hogy egyoldaluan vagyunk informálva. En példának okáért arról a körülményről, hogy olyan vasutasok is áthelyeztettek, akik a mimsterelnökre szavaztak, igazán csak ma szereztem tudomást. Ennek a körülménynek a horderejét csak akkor tudnám megítélni, ha egyszersmind tudnám, hogy azok hányan voltak és milyen körülmények között lettek áthelyezve. Igenis : az audiatur et altéra pars-nak elvét kell követni. De hiszen épen azért hoztam a dolgot a parlament elé, hogy itt halljam az altéra pars-ot. És arról nem tehetek, hogy az altéra pars nem akar nyilatkozni, a kérdésről nem akar szólni. (Derültség balfelől.) Kénytelen vagyok tehát Ítéletemet továbbra is azokra az informácziókra alapítani, amelyek egyedül állnak rendelkezésemre. Nemess Zsigmond: Az aradi üzletvezető nagyon korrektül viselkedett. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék közbeszólni. Gr. Apponyi Albert: Én nem mondom, hogy a minister ur velem szemben inkorrektül viselkedett volna. Nemess Zsigmond: Az üzletvezető ! Gr. Apponyi Albert: Ez a t. képviselő urnak nézete. De én interpellácziómat a kereskedelemügyi minister úrhoz intéztem és annak az altéra pars-nak, amelynek véleményét akarom hallani, nem a t. képviselő urat, hanem a minister urat tekintem. Nemess Zsigmond: Én is ott voltam a választáson. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Ismételten kérem Nemess Zsigmond képviselő urat, méltóztassék nyugodtan hallgatni a szónokot. (Felkiállások balfelől: Mentelmihez ! Már kétszer figyelmeztette !) Gr. Apponyi Albert: Végül azt mondja a t. minister ur, hogy az ilyen interpelláoziók, mint a enyém, alkalmasak arra, hogy abban a szolgálati ágban, amelynek tagjaira vonatkoznak, a fegyelmet lazítsák, a kormányzatot megnehezítsék, 56*