Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

485. országos ülés 1913 d ügyeit mindig a külföld elé viszszük, még pedig suttyomban és rágalmazzuk az államot. Hiszen az egyesült ellenzék és a kormánypárt közötti liarcz oly vehemencziával és oly kíméletlen eszközökkel folyik a külállamok sajtójában, hogy ehhez képest a mi vádaskodásunk igazán eltörpül. Azért is tiltakoznunk kell ez ellen, mert mi mindig igyekeztünk és igyekszünk itt ebben a teremben sérelmeinket felsorolni. Mi mindig felhasználtuk az alkalmat arra, hogy itt tárgyilagosan kimutassuk, mik a sérelmek és az orvoslást itt kérjük. Nem mi vagyunk a hibásak, ha itt nem kaphatjuk meg, nem mi vagyunk a hibásak, ha ennek a teremnek külső ajtajára az van felirva a nemzetiségiek részére : Lasciate ogni speranza voi eh'entrate, hanem talán a többség, amelynek talán elsősorban volna kötelessége . . . Förster Aurél : Ez nem személyes kérdés. Pop Cs. István : . . . vizsgálat tárgyává tenni a sérelmeket és azokat, amennyiben lehet, orvosolni. Nem akarok a nyert engedélylyel visszaélni, pedig igen izgató volna válaszolni a mélyen tisztelt ministerelnök urnak egyéb kijelentéseire. Ha a mélyen tisztelt ministerelnök ur meg van róla győződve, hogy a belső viszonyok nincsenek kihatással a külviszonyokra, hát legyen meg az ő meggyőződése, meghajlom előtte, de ha a ministerelnök ur kijelenti, hogy érti, sőt megbecsüli bennünk azt, hogy mi örvendünk akkor, mikor látjuk, hogy Románia fejlődik, akkor valószinüleg megfordított ja is áll, hogy tudniillik Románia is örvend, ha mi boldogok és megelégedettek vagyunk. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez nem személyes kérdés !) Elnök: Kérem, méltóztassék a személyes megtámadtatás keretében maradni. (Felkiáltások : Befejezte !) A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök : T. képviselőház ! Én most a képviselő úrral polémiába bocsátkozni nem kívánok, csak egyszerűen konstatálni kívánom azt, hogy a képviselő ur tegnap szórólszóra ezt mondta, — beszélve a tartalékosok behívásáról és az ezzel járó nagy költségekről •—: »amellett elpusztult óriási emberanyag«. Másodszor azt mondta, hogy : »alkalma volt azt a sok jajveszékelést hallani, amely jött Boszniából és Herczegovinából a télen a rossz ellátás és a sok betegség miatt«. Tehát szórói-szóra azt mondta, amit most letagadni próbált. Azt hiszem, ezzel az egyszerű felolvasással beigazoltam azt, hogy az a kritika, amelyben tegnap a képviselő urat részesítettem, nagyon is megérdemelt és nagyon is jogosult volt. (Elénk helyeslés jobbfélől.) Elnök : Következik a napirend; az 1914. év első felében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a törvényjavaslat felolvasását. •zember 6-án, szombaton. 435 Szinyei- Wlerse FeliX jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : A törvényjavaslat ekkép harmadízben is felolvastatván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e azt harmadszori olvasásában elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Elfogadtatik. A harmadszori olvasásában is elfogadott törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. A mai napirend le van tárgyalva, meg fogom tenni indítványomat a következő ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom a t. háznak, hogy mivel, amint azt már tegnap is jeleztem, a következő héten a delegáczió tart üléseket, legközelebbi ülését deczember hó 15-én, hétfőn délelőtt tiz órakor tartsa és annak napirendjére a sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalását tűzze ki. Méltóztatik ezen napirendi javaslatomat elfogadni ? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Az igazságügyminister ur kivan válaszolni Lovászy Mártonnak egy áthelyezés tárgyában hozzá intézett mterpellácziójára. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Folyó évi november hó 29-én tartott ülésen Lovászy Márton t. képviselőtársam interpellácziót intézett hozzám amiatt, hogy egy teljesen kifogástalan hivatali működésű igazságügyi hivatalnokot, Vigh Aladár bácsalmási bírósági végrehajtót, amint a t. képviselő ur megjegyezte, a 48-as és függetlenségi párt lelkes tagját, értesülése szerint politikai okokból Szentgotthárdra helyeztem át ; ez az áthelyezés nevezett bírósági végrehajtónak anyagi romlását okozta, mert sokkal kisebb jövedelmezőségű helyre került. T. képviselőtársam legelső sorban az utóbbi körülményt óhajtotta az interpellácziónál konstatálni. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel szemben mindjárt most kiemeljem, hogy a t. képviselő ur értesülése téves. Rendelkezésére bocsátom a t. háznak az illető törvényszéki elnök ur által kiállított folyó évi legutolsó hivatali jelentést, amelyből kitűnik, hogy a bácsalmási végrehajtói •állás összes évi jövedelme 3326 korona, évi tiszta jövedelme 1592 korona, ellenben Szentgotthárdon a legutóbb elhalt bírósági végrehajtónak 4751 korona jövedelme és 2707 korona tiszta jövedelme volt, tehát a két végrehajtói állás jövedelme között a szentgotthárdi, ahova az illető áthelyeztetett, 1115 koronával, vagyis tekintettel arra, hogy Bácsalmáson 1592 korona az összes tiszta jövedelme, kétharmadrészével az évi jövedelemnek több, mint az illetőnek előbbi jövedelme. Engedje meg a t. ház, hogy mindenekelőtt azon gyanúnak megelőzése végett, hogy ez az áthelyezés politikai okokból történt, arra utaljak, bizonyára a kormányhatalmi üldözésnek egészen szokatlan és egészen érthetetlen módja volna az, amely az állítólag üldözött hivatalnokot nemcsak általánosságban évi 1115 koronával nagyobb javadalmazáshoz, de összes jövedelmének kétharma55*