Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-484
484. országos ülés 1913 deczember 5-én, pénteken. 395 figyelmeztetik, — amint tette ezt az ellenzéknek egyik vezére — hogy ne adjanak nekünk pénzt, mert mi úgyis eljutottunk már a végsőkig és majd könyörögni fogunk Francziaországnak. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Zaj.) Hiába könyörgünk és nem is szabad könyörögnünk, (Igaz ! Ügy van ! jobbjelöl.) mert a magyar gazdasági élet ezen nagy problémáját csak mi magunk, a saját takarékosságunk oldhatja meg. (Igaz ! ügy van! jobb felől.) Ha szabadna egy tréfát mondanom, (Halljuk ! Halljuk !) ugy emlékeztethetnék arra, hogy a nagy Németország minden problémáját maga igyekszik megoldani, mert a német minden hiba eredetét a németben keresi. A magyar ugyanezt teszi : a magyar is minden hiba eredetét a németben keresi, (Élénk derültség jobb felől és a középen) ahelyett, hogy keresné saját magában és ahelyett, hogy igyekeznék a válságot sikerrel megoldani. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) Ha ez igy van, akkor természetes, hogy mi jutottunk a legnagyobb bajba, nekünk kell tehát most a világnak megmutatnunk, hogy nem vagyunk olyan gyengék, hogy ebből a bajunkból saját erőnkkel, a magunk és mindazok segitségével, akik csatlakoznak hozzánk, ki m tudnánk menekülni. (Igaz! Ugy van I Helyeslés jobb felöl.) T. ház ! Látjuk tehát, hogy a dolgot igy kell felfogni, mert itt nem egy egyszerű pénzválságról van szó. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Elismerem, hogy e pénz is beteg, ámbár betegsége már enyhült. A nagy szuverén, a Pénz, maga is beteg; udvaronczai még mindig lábujjhegyen járnak és mondják a várakozó népnek, hogy a pénz még beteg, még nem tud kijönni a szobából. (Derültség jobbról.) De nem szabad felejtenünk, hogy ha a pénz majd ki tud is jönni a szobából, a tőkeválság ezzel még nem lesz megoldva, sem államháztartásunk, sem az egyesek, a magánosok szempontjából. (Tetszés jobbfelől.) És hogy ez mit jelent, t. ház, — ez lesz fejtegetéseimnek utolsó része — méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag a következőket mondhassam. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Az egész nyáron f figyelemmel kisértem azt, hogy milyen módon állja ki a mi pénzügyünk ezt az óriási megrázkódtatást. Tapasztalásom az. hogy ez vonatkozik először is magára a valutára, Az európai pénzválság utolsó kritikus hete augusztus első hete volt. Ezt nagyon könnyen méltóztathatnak ellenőrizni. Augusztus első hete után a bankoknál a tartalék is katonák által visszatartott pénzek első fele kezdett visszafelé folyni. Ezt méltóztatnak látni bármely bank kimutatásában. Ez volt tehát az első enyhülés. Felveszem tehát összehasonlításul augusztus első hetét és felveszek ebben egy aranyparitást, amely azt jelenti, hogy bizonyos államokat véve, minden állam pénzét összehasonlítom ugy, hogy az aranyat egyenlőnek veszem az aranynyal. Amennyi arany van tízezer egységben az egyiknél, annyit veszek a másiknál. Központnak felveszem a német márkát és ha a német márkából veszek tízezer egységet, akkor azt látom, hogy tízezer német aranynak megfelelt a londoni paritás szerint 10.019 angol, vagyis az angol pénz jobb volt, Parisban 10.010, New-Yorkban 10.004; ellenben alatta voltak Svájcz 9993 egységgel, Hollandia 9992 ponttal, Belgium 9951 ponttal és AusztriaMagyarország 9945 ponttal. A mi valutánk tehát ennyivel volt hátrább a világ aranyvalutái megett. Ez igen aggasztó tünet volt, annál is inkább, mert ugyanakkor egy másik kimutatást látunk, az Osztrák-Magyar Bank kimutatását. Az elmúlt év folyamán minden nagy banknak sikeTÜlt aranykés' letét szaporítani, csak az Osztrák-Magyar Banknak aranykészlete fogyott valamit, daczára a bank kitűnő vezetőségének. A német bank majdnem háromszáz millió, az orosz bank négyszáz millió aranyat gyűjtött, a mi bankunk nem tudott aranyat gyűjteni. Ebből a szempontból — s ez a valuta kérdésének megbirálása szempontjából fontos — feltettem magamban a kérdést, hogy helyes volt-e a bankszabadalom meghosszabbitása abban a formában, amelyben történt. Azt állitom, hogy bár a közgazdasági életben olyan kísérleteket tenni, mint a fizikusnak, aki a madarat bura alá zárja, nem lehet, de ha vannak kísérletek, akkor az, amely most rajtunk megtörtént, minden kétségen túl mutatja, hogy ez a képviselőház s ez a többség nagyobb szolgálatot nem tett az országnak, mint mikor meghosszabbította az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát s nem engedett az obstrukczió azon törekvésének, hogy az önálló bankhoz való kétségtelen jogunkat akkor érvényesítsük, amikor abból az országnak öngyilkos kára származott volna. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ez az első következmény, amelyért egész nyugodtan vállalhatjuk a felelősséget. Ha felvetem a másik kérdést, hogy a Benediktformula, amelyet megszavaztunk, elegendő volt-e, v&gy jobb lett volna a készfizetések felvétele : azt válaszolom, hogy a Benedikt-formula jobb volt, mint egy frissen megkezdett készfizetés. (Igaz! ügy van ! jobbfelöl.) Egy régebben megkezdett készfizetés jobb lett volna, de egy készfizetést frissen, most megkezdem, a tízezer ponttal szemben még jobban lenyomta volna értékeinket. Es most legyen szabad a t. háznak figyelmét egy dologra felhívnom, a következő okoskodásra. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak kezükbe venni a bécsi börze árfolyamlapját és végignézni a magyar nagy intézeteknek zálogleveleit. Az ember azt hinné, hogy ezek között valami mathematikai összefüggésnek kell lennie, tehát hogy az összes nagy intézeteknek 4%-os papírjai egyformák s a 4 és %%" os papírjai megint egyformák. De azt látjuk, hogy nem igy van, némelyiknek a 4%-os papírja magasabb, mint a másiknak a 4%%-osa. Mathematikai összefüggés tehát nincs. S most jön a másik dolog. Ha megnézzük ugyanazon intézetnek papírjait a bécsi és a budapesti tőzsdén, azt látjuk, hogy ebben sincsen mathematika. ' ' -i IJp Hiába mondom, hogy ha a 4 1 /g%-os igy áll, 50*
