Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

382 iH3. országos ülés 1913 november %9-én, szombaton. szolgálhatok t. képviselőtársamnak aktával — hogy a minister az illető aktára a kinevezendőnek, illetőleg áthelyezettnek a nevét ráirja. A kiadmányi tervezeteket, — bocsánatot kérek, én is ember vagyok, 176.000 kiadmányt nem olvashatok el — sőt még annak a tisztázatát sem látom és kivéve a bírói kinevezéseket, nem én irom alá, hanem valamelyik munkatársam. A jelen esetben igen tisztelt barátom és munkatársam, dr. Tőry Gusztáv államtitkár ur, akinek rendkívüli pontosságát és példás lelkiismeretességét itt is csak a legnagyobb nyomatékkal kell kiemelnem, (Tetszés jobbfelöl.) bizonyára szintén nem látta a kiadmány tervezetét. Itt az történt, hogy vagy az elnöki osztály egy tisztviselője összecserélt egy blankettát, vagy valaki tévesen törölte a blankettát és a »saját kérelmére* szót hagyta meg, szóval csak egy egyszerű tollhibáróí, adminisztratív tévedésről lehet szó. Nekem erről abszolúte semmi tudomásom nem volt, nem is lehetett, mert az ilyen tisztázatot elém nem hozzák, én semmi ilyen kiadmányt nem látok. Nem látom az »expediatur« jelzéssel kifelé menő aktát sem. A tévedés természetesen nyilvánvaló, mert arra emlékszem, hogy a hatvani és bácsalmási esetekben hivatalból való áthelyezés történt, tehát a »saját kérelmére történt« szavak csakis tévedésből kerülhettek a kiadmányba. Természetesen ez sem történhetik az illető hivatalnokoknak kárára és én ezt a tévedést okvetlenül reparálni fogom. Ennyit kívántam a t. háznak egyelőre tudomására hozni, (Helyeslés.) az ügy érdemében más alkalommal fogok válaszolni. És méltóztassék megnyugodva lenni t. képviselőtársam, hogyha t. képviselőtársam az ón lelkiismeretemre utal, én saját lelkiismeretemmel azt, ami történt, megfelelően rendezni fogom és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy mindazt, amit a birák, ügyészek és a többi igazságügyi hivatalnokok függetlenségéről múltkor tett kijelentésemben mondtam, minden betűjében fentartom. (Élénk helyeslés és éljezés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lovászy Márton: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, a zajban nem értettem ree? a t. minister urnak azon szavait, amelyekben arról szólt, hogy a választ tudomásul kéri-e vétetni, vagy csak ideiglenes válasznak tekinti. Balogh Jenő igazságügyminister: Csak ideiglenesnek! Csak jelentést tettem a t. háznak. Lovászy Márton: Engem, őszintén megvallva, az igazságügyminister ur kijelentései megnyugtatnak, mindazonáltal, ha ő válaszát véglegesnek kívánná tekinteni . .. (Zaj.) Balogh Jenő igazságügyminister: Nem kívánom ! Lovászy Márton : Nem volnék abban a helyzetben, hogy tudomásul vehessem, (Zaj.) mert azt csak akkor vehetem, tudomásul, amikor a reparáczió megtörtént. En tehát álláspontomat az igen tisztelt minister ur végleges válaszáig felfüggesztem. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Mivel a minister ur végleges választ nem adott, az interpellácziő tudomásul vételéről ma nem is szükséges határozni. Következik ? Szepesházy Imre jegyző: Huszár Károly (sárvári)! Huszár Károly (sárvári): T. ház! Az európai nagy gazdasági krízis következtében a magyar ipar és a magyar ipari termelés és ennek folytán a magyar munkásosztály nagy megrázkódtatásnak van kitéve. Mindannyiunk előtt köztudomású dolog, hogy nem volt még annyi munkanélküli sohasem az országban, mint most. Napok választanak el bennünket a kemény téli hidegek bekövetkezésétől, ami néhány nap alatt meg fogja mutatni a munkanélküliek nagy számát, mert most még egyesületekbe és pálinkamérésekbe meghúzódhatnak, de a téli hidegben az utczát fogják ellepni és a lehető legnagyobb nyomorúságnak lesznek kitéve. A munkások nemcsak anyagilag szenvednek emiatt kárt, nemcsak fizikailag satnyulnak el, hanem a munkásosztály nagy lelki összetörésének és lerombolásának is i lőidézője lesz ez a nyomor. A nyomor minden időkben a bűnrevivő legnagyobb alkalom volt. Az éhség, a szegénység és a nélkülözés minden időben szaporította a kriminiálitásokat. Előre megjósolhaotm, hogy ennek a nagy munkanélküliségnek az apró kriminalis ügyek megszaporodása fog a nyomában járni. Ez a kérdés van olyan fontos, olyan nagy s olyan égető, hogy ebbe senkinek sem legyen szabad pártszempontot belevegyiteni. Ennél a kérdésnél nem lehet köztünk nézetkülönbség, mert ez nemcsak a munkásosztálynak, de a mi egész társadalmunknak a kérdése. A nagy nyomor következtében járványok fognak fellépni a munkásgyermekek között, ezek a járványok továbbterjednek az iskolákban és más osztályok gyermekeit is ép ugy fogják pusztítani. Ha a nagy nyomor következtében a tüdővész ós a többi betegségek uj rendet fognak vágni a szegény nép soraiban, ennek káros következményeit mindenki meg fogja érezni. Méltóztassanak megengedni, hogy minden szentimentalizmus nélkül és nem a részvét felkeltése érdekében, hanem a szocziális igazságok szempontjából rátereljem egy pillanatra ennek a törvényhozásnak a gondolatát, hogy mindnyájan lelkileg merüljünk el abba, hogy micsoda érzelmekkel lehet telítve egy munkáscsalád, amely hetek-hónapok óta akar dolgozni, de neki erre mód nem adatik, amelyiknek van testi ereje s azt a testi erőt nem tudja munkába állítani éhező gyermekei és felesége javára. Méltóztassék elgondolni, hogy, ha heteken át műhelyről-mühelyre, szakegyletről-szakegyletre, munkaköz vetitőtől-munkaközvetitőhöz jár egy ember és sehol, sehol nem kap munkát, ha feje fölött a Damokles kardja, a munkakerülő