Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

í&3. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 373 személyében nem indíthatnak keresetet, hanem az ilyen cselekmény hivatalból felhatalmazásra és pedig az igazságú gyniinister felhatalmazására üldözendő. Most már ha ezt a kérdést nyitva hagyjuk, előfordulhat az az eset, hogy az illető biró vagy ügyész, akiről valami támadó nyilatkozat jelent meg, él a helyreigazítás jogával, mert hiszen evvel korlátlanul élhet, de a sajtópernek már nem ő az ura és esetleg az igazságügyi ministertől nem kapja meg erre a felhatalmazást. Bekövetkezik tehát az az eredmény, hogy helyreigazítás történt, ellenben sajtóper nincs, olyan esetben sem, mikor sajtódeliktum van. Ha egy polgári ember megengedi magának ezt a luxust, hogy helyreigazít és nem sajtóperel, az gusztus dolga, de azt hiszem, hogy a bíróság méltóságával még sem fér össze, (Helyeslés balfelol.) ugy viselkedjék, mint egy suszter. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, nem akarom ezzel ezt a mesterséget távolról sem érinteni. Itt tehát az volna a kérésem, hogy ,ezt is méltóztassék valamiképen meggondolni. Én azt a szabályozást tartanám természetesen helyesnek, ha a helyreigazításba is beleszólása volna az igazságügy ministernek és az a biró ebben, a kérdésben is csak az igazságügyi minister hozzájárulásával járhasson el, — kivéve természetesen mindig olyan eseteket, amikor egyszerű valótlanságokról van szó. Nem tartom továbbá helyesnek a 20. § azon rendelkezését, mely nemcsak abban az esetben engedi meg a helyreigazítást, ha valótlan tények közöltettek, hanem abban az esetben is, ha való tényeket hamis színben tüntettek fel. Mi az a hamis szín ? Mikor van valami hamis színben feltüntetve és mikor nincs az illető dolog hamis színben feltüntetve ? Én csak kedvező és kedvezőtlen szint ismerek és azt hiszem, hogy a hamis színre vonatkozólag mindig ugy fognak az érdekeltek véleményei alakulni, amint az a szin rájuk nézve kedvező lesz, vagy kedvezőtlen. Ha kedvező lesz, akkor azt mondják, ez az igazi szin, ez az igazi világítás; ha kedvezőtlen lesz, akkor azt mondják, ez a szín, ez a beállítás hamis. Az, hogy valami milyen jogi vagy erkölcsi megítélés alá esik, igen tág teret enged mindenféle diskussziónak. Az lehet tárgya diskuszsziónak, de nem lehet tárgya a helyreigazításnak. Helyreigazításnak csak valótlan tényállítások lehetnek a tárgyai. Hacsak olyan térre nem akarunk lépni, ahol azután épen az illető érdekeltek részéről a vexatórius helyreigazítások egész özönét zúdítjuk az illető sajtóorgánumokra. Nem tartom méltányosnak azokat a terminusokat sem, amelyeket a helyreigazitási jog tekintetében a 20. §. megállapít. Nevezetesen itt az Yan mondva, hogy ha megjelenik valakiről egy czikk, amely ö róla szól és valótlan tényeket tartalmaz, akkor az, akiről a. czikk szól, várhat egy hónapig, készülhet egy hónapig azzal a helyreigazítással, ele amikor a helyreigazítást beküldötte, akkor azt a lapnak már másnap, vagy legkésőbb harmadnap közölnie kell. Tehát az, aki a dologról tud, mert az ő dolgáról van szó, az egy hónapig fabrikálhatja a maga helyreigazítását, ellenben az a lap, amelyhez esetleg csak egy hónap múlva küldött be egy ilyen helyreigazító közleményt, 1—2 nappal sem rendelkezik arra, hogy a helyreigazítás helyességét, valódiságát megvizsgálhassa. Itt is tehát az arányosságnak némi helyreállítását kérem. A 20. §-nak bekezdése azt mondja, hogy a helyreigazító nyilatkozat közzététele a sajtójogi felelősséget nem érinti. Ez, ha jól értelmezem, azt jelenti, hogy a helyreigazított közlemény ellen külön sajtópert nem lehet indítani. Egészen természetes és azt hiszem, hogy ezt kifejezetten talán nem is kellett volna a szövegbe bevenni. Ellenben igenis szabályozásra szorul a helyreigazításra vonatkozó sajtójogi felelősség, a helyreigazitónak sajtójogi felelőssége. Azt hiszem, erre vonatkozólag Kozma Andor igen t. képviselőtársamnak lesz majd egy modiíikácziója. Mivel azonban ez a javaslat, legalább részben, a fokozatos felelősség alapján áll . . . Bródy Ernő: Csak mondja! Székely Aladár: . . . hát itt is kell ennek a kérdésnek megfelelő szabályozásáról gondoskodni, mert a helyreigazító czikkért nagyon méltánytalan volna a szerkesztőnek és kiadónak szubszidiárius felelősségét megállapítani, mikor amúgy is az ő rovására történik az egész dolog. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Bródy Ernő: Nagyon jó! Székely Aladár: Ezeket a személyeket feltétlenül mentesíteni kell, mert hiszen képzeljük csak el azt az esetet, hogy valakiről azt irják, hogy lopott s akkor az illető közöl egy helyreigazítást, hogy nem ő lojiott, hanem egy más valaki lopott, s mivel ez arra a másikra sérelmes, az azért sajtópert indít a helyreigazító ellen s ha a helyreigazító megszökött, akkor azután ezért a szerkesztőt vagy a kiadót fogják megbüntetni, aki a helyreigazításra köteles. Ebben az irányban provideálni kellene egy kissé. A 21. §. bizonyos statáriális eljárást alkalmaz (Halljuk! HalljuJc!) az esetre, ha a szerkesztő nem akarja a helyreigazítást közölni. Ebben az esetben a járásbíróság határoz és pedig a nyilvánosság kizárásával. Szankcziót minden rendelkezésnek kell adni; ez is szankczió, de nem szankeziója annak a rendelkezésnek, hanem módot ad az illető megtámadottnak, a sértett félnek arra, hogy egy kis próbatárgyalást rendezzen a nyilvánosság kizárásával . . . Bródy Ernő: A járásbíróságnál! Székely Aladár: ... hogy megtudja, és pedig minden koczkázat nélkül, hogy mit is tud annak a lapközleménynek a szerzője, vájjon csak a