Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

364 4S5. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. §-a értelmében az ott emiitett könyvtárnak szolgáltatja ki.« Ez egy egyszerű adminisztratív rendelkezés, és mégis mit olvasunk ehhez az indokolásban? Azt mondja az indokolás (olvassa) : »A szakasz utolsó bekezdése a sajtószabadságnak abból az elvéből folyik, hogy a sajtó termékeit a lehetőségig szabadon lehessen terjeszteni és a terjesztés jogtalan megakadályozására a törvény ürügyet ne szolgáltasson.« Mindenki látja ugyebár, hogy ez nem stimmel és hogy itt nyilván valami módosításnak, valami magzatelhajtásnak kellett történnie.- (Derültség.) Es hogy az a magzat, amelyet itt elhajtottak, nagyon sötét bűnben fogantatott, erre mutat az, hogy itt bizony a lehetőségig való szabadon terjesztésnek csak a megakadályozására lehet következtetni. A 7. §-hoz van még egy megjegyzésem, amely nem tartozik szigorúan ennek a javaslatnak keretébe és ez az, hogy barbár dolognak tartom és egyáltalán példátlannak az európai törvényhozásban, a köteles példányoknak azt a túltengését, amely itt meg van állajűtva. A javaslat szerint nemcsak a királyi ügyészség kaj} köteles példányt, hanem a múzeum, az akadémia, a statisztikai hivatal és kap mindenki, aki ezt ki tudja eszközölni. Én ezt a sajtóval szemben méltánytalan eljárásnak tartom és pedig azért, mert néha, nagyon drága nyomtatványokról is lehet szó, olyanokról, amelyeknek egy példánya néha százakba kerül, így pl. nagy díszmunkákról, illusztrált tudományos munkákról. Nem helyes tehát, hogy arra a kiadóra, aki úgyis nagy áldozatot hozott a kultúra érdekében azzal, hogy egy ilyen országban, ahol az emberek könyvet talán még olvasnak, de venni nem vesznek, hanem kölcsönkérnek és nem adnak vissza, (Derültség.) mondom, hogy ilyen országban külön sarczot vessünk ki a kiadóra, aki ilyen tudományos nagy munkát is ad ki. Igaz, hogy szegények vagyunk, de annyira mégsem vagyunk szegények, hogy az ilyen példányok megfizetésével járó terheket fedezni ne tudnók; legalább azt a méltányosságot meg lehetne követelni, hogy ha nem is a bolti árat, de legalább az önköltségi árat, a papiros és a nyomás költségét térítsék meg a kiadónak. (Helyeslés balfelül.) Áttérve már most a sajtótermékek terjesztéséről szóló szakaszokra, mindenekelőtt a 8., illetve 9. §-hoz van az a megjegyzésem, hogy a vasutak és hajózási vállalatok szállítási kötelezettsége abban a formájában, amint az igazságügyi bizottság szövegezése szól, még mindig nem kielégítő. Mert igaz, hogy most már nem szabályszerű, hanem azonos dijakért való szállításról van szó, de csak az van kimondva, hogy ezek a vállalatok azonos dijaivért kötelesek szállítani, de nem az, hogy nincsenek jogosítva ezeknél csekélyebb dijakért szállítani és bárminő nyílt vagy titkos kedvezményeket juttatni egyes lapvállalatoknak. (Igás! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Továbbá meg van határozva a szolgáltatás, azok a dijak, amelyek fizetendők lesznek, de nincsen meghatározva az ellenszolgáltatás, hanem csak annyi van kimondva, hogy szállítani kötelesek, de ezeket a kötelezettségeket nagyon különbözőképen lehet teljesíteni. Lehet j>ontosan szállítani és pontatlanul, lehet gyorsan és lehet lassan. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Tudjuk, hogy épen a sajtótermékeknél egészen kis diferencziák, melyek a szállításnál felmerülnek, életbevágó érdekeit érintik az illető vállalatnak. Nemcsak egyforma dijakat tessék tehát követelni, hanem méltóztassék azokat a vállalatokat egyforma gyors és egyforma pontos szállításra is kötelezni. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék azután ennek szankcziót is adni és pedig kártérítési kötelezettség alakjában. (Helyeslés a baloldalon.) A ]0. §-nál a külföldi sajtótermékek kitiltásának kérdéséhez óhajtok hozzászólni. (Halljuk !) Az ezen szakaszban foglalt szabályozást szintén nem fogadhatom el, hanem liberálisabbnak tartanám a kérdésnek olyan szabályozását, amint az a német törvényben foglaltatik, hogy t. i. a külföldi Scijtóterméket csak az esetben lehet kitiltani, ha bírói Ítéletre hivatkozhatunk s a kitiltás csak bizonyos határozott időtartamra szóljon. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy kövessük föltétlenül a német példát; lehet ezen német szabályozásnak analóg eredeti megoldást is találni. Az indokolásban azt olvasom, hogy a belföldi sajtótermékekre nézve felmerült az a terv, hogy itt is tilalmakat lehessen kibocsátani, s hogy ezeknek kibocsátója legyen a királyi Curia. Azt hiszem, senki sem fog félreérteni, senki sem fogja a szavaimat ugy értelmezni, mintha a belföldi termékekre vonatkozólag ilyen korlátozás jogosultságát elismerném, hanem ami lehet rossz a belföldi termékekre, lehet esetleg jó a külföldiekre nézve és megfontolandónak tartanám a kérdés olyan szabályozását, hogy az ilyenek kitiltása ne a belügyministerre bizassék, hanem a királyi Cariára, amely ez esetben a koronaügyészség közreműködését igénybe vehetné. (Helyeslés balfelöl.) A 11. §. rátér a kolportázsjog szabályozására. (HalljuJc! HalljuJc!) A kolportázs tényleg a sajtó, az irodalom ujabb fejleményeihez tartozik és olyan ügy, mely bizonyos szabályozásra szorul. Nagyon örültünk volna, hogyha ezt a szabályozást a javaslatban megtaláltuk volna. Az a szabályozás azonban, amely a javaslatban foglaltatik, teljességgel elfogadhatatlan ; elfogadhatatlan joedig azért, mert annak alajDJa az engedélyezési rendszer: engedélyhez köti a sajtótermékek utczai árusítását. Erre vonatkozólag az ellenzéki oldalon már kialakult az a vélemény, hogy ez egyértelmű a czenzurával. (Ugy van! balfelől.) Az én véleményem szerint még rosszabb is, mint a czenzura, mert a czenzor elolvassa azt, amit kitilt,