Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

l8É. országos ütés 19Í3 november 29-én, szombaton. 355 sajtónak, mindazonáltal a kultúra terjesztésének erős, hatalmas és jelentékeny tényezője, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon sok rendelkezése volna még . . . (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Posgay Miklós: Egy lélek sem ül a ministerek háta mögött. Ugy látszik, már nem támogatják. Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Ne tessék a szónokot zavarni ! Preszly Elemér: Nagyon sok rendelkezése volna még a javaslatnak, amelyet szeretnék kritika tárgyává tenni, azonban ezt a részletes vitának tartom fenn. Es amidőn kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sem elvi szempontból, sem a benne lefektetett rendelkezések miatt el nem fogadom, egyúttal a t. igazságügyminister ur becses figyelmébe ajánlom azt, hogy a sajtó olyan, mint a gőzgépen a biztonsági szelep, amely a fűtött kazán szabályozásához szolgál. Ha ezt elzárjuk, ezáltal a kazán szabályozását lehetetlenné teszszük és megtörténhetik a robbanás, a katasztrófa. Épugy, ha önök minden közintézményünkre, amely még ma bizonyos szabadságot élvez, rávetik magukat, megszorítják, korlátozzák, szárnyát tépik, vigyázzanak, mert ugy fognak járni, hogy nem lesz semmi, ami a szabályozó szerepét átvegye és ott fog kitörni az elégedetlenség, ahol azt legkevésbbé szeretik. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök 1 A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Kostyá Miklós jegyző: Székely Aladár! Székely Aladár . T. ház ! Midőn a sajtótörvény javaslatához hozzászólni készülök, előre kell bocsátanom, hogy jelen felszólalásom keretében nem szándékozom támadni azt a rendszert, amelynek e javaslat a szülötte és azokat a személyeket, akik ezt a rendszert képviselik. Nem teszem ezt azért, nem mintha erről a rendszerről és ezekről a személyekről meg ne volna a magam jól megalapozott véleménye, hanem egyedül és kizárólag azért, mert magához a tárgyhoz is elég mondanivalóm van és ennek a nyugodt elmondhatását és meghallgatását minden körülmények közt biztosítani óhajtom. Nem kivánok a témának olyan messziről nekikerülni, mint azt pl. Rakovszky Iván t. képviselőtársam tette ; nem akarok vele együtt visszamenni a romantikus középkorba és nem akarok Kenedi Géza igen t. képviselőtársammal elkalandozni a klasszikus ókorban, amelynek ő a sajtótörvényről szóló könyvében szintén szentel egy fejezetet. Nem teszem ezt azért, mert a sajtó a modern kor gyermeke, a könyvnyomtatás mestersége azon század találmánya, amely az emberiséget a renaissance és a reformáczió nagy alakjaival ajándékozta meg. Es érdekes, hogy a hírlapirodalom a maga legelső kezdeteiben szintén egy olyan nagy világtörténelmi eseményhez fűződik, amelytől joggal számithatjuk az uj korszak kezdetét. E világtörténelmi esemény Amerika felfedezése volt. Az első hir, amely önállóan felröppent a sajtó szárnyain, Amerika felfedezésének eseménye volc, az első férfiú, aki e módon szólott a közönséghez, Kolumbite Kristóf s az első czikk, amely ily módon látott napvilágot, Kolumbus Kristóf azon levele volt, amelylyel az uj földrész felfedezését a világnak tudomására hozta. Ezt az első röpivet követte azután a röpiveknek egész sorozata, melyek a világ eseményeiről és különösen az uj világra vonatkozó uj hirekről számoltak be az emberiségnek. Ezek a röpivek azonban természetesen csak igen embrionális stádiumát képviselik a sajtó hírszolgálatának. Ugyancsak nem tekinthetők tulajdonképeni értelemben vett lapoknak azok a kifüggesztett közlemények sem, amelyek az uj kor elején némely helyeken, különösen a velenczei köztársaságban divatoztak és amelyek elolvasásáért a közönségnek, amely tolongott hozzájuk, külön belépődijakat kellett fizetnie. Ezeket a belépti dijakat hivták gazettáknak s erről a szóról neveztettek el később a román nyelvben a hírlapok is. Valóságos hirlajjirodalomról tulaj donképen csak a XVIII. század vége felé lehet szó. 1788-ban alapíttatott az a lap, amely ma is a hírlapirodalom óriása, domináló hatalmassága,, a »Times« s ezt követték azután a különböző országokban gyors egymásutánban a többi sajtóorgánumok alapításai. Ujabb nagy fellendülést vett a hírlapirodalom a XIX. század közepe táján annak következtében, hogy a hírlapirodalom bekapcsolódott azon uj találmányok nagy sorozatába, amelyek ebben az időben a közlekedést, a forgalmi és közgazdasági életet teljesen felforgatták, így például a vasút, távírda, telefon és egyéb közlekedési és közlési eszközök. Ebben az időben vergődött a sajtó arra a befolyásra, arra a hatalomra, amelyet mint közéleti tényező mind a mai napig megtartott és amelyet előreláthatólag a távoli jövőben is meg fog tartani. Nem szándékozom most foglalkozni a sajtó szervezetével, a szerkesztőségek, kiadóhivatalok, nyomdák életével, csupán egy rövid pillantást kivánok vetni a hírlapirodalom jövőjére. Azok közt a lehetőségek közt, amelyek a hírlapirodalom jövője elé tárulnak, elsősorban szokás emlegetni, hogy idővel lesznek talán óránként megjelenő újságok. És alapítják ezt a feltevést arra, hogy máris, a jelenben is vannak lapok, amelyek naponkint több kiadásban jelennek meg. Nálunk ugyan ez aránylag ritkaság, mert nálunk megvan az egymástól független, különböző sajtóorgánumoknak egy bizonyos hallgatólagos megegyezése, aminek következtében jóformán minden óra megkapja a maga külön sajtóját. 45*