Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
483. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 345 akkor Magyarországon egyebet sem fogunk olvasni a lapokban, mint csupa helyreigazítást. Hiszen, ha én azt irom egy néppárti lapban : Vigyázzatok, ne menjetek el a Fényes Samu előadására, mert az ilyen meg ilyen veszélyes dolog, akkor Fényes Samu urnak módjában lesz az Alkotmányba vezérczikket irni. (Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez igy van. Mert én azt irtam róla, hogy ártalmas, nemzetrontó és társadalmat felforgató irányzat az, amelyet képvisel és ezzel én neki kárt okozok. 0 tehát a mi lapunkban ugyanolyan terjedelmű vezérczikkre tarthat igényt-. De megforditva is áll ez. Ha mi rólunk az ellenkező irányú lapokban : akár az Úttörőben, akár a Népszavában irnak hasonló dolgot, akkor nekem és az én irányom képviselőinek módot és alkalmat adnak ezzel arra, hogy én vegyem igy igénybe az ő hasábjaikat. Ez nem sajtó, ez karikatúrája lesz a sajtónak. A magyar sajtó ugy fog kinézni, mint a bolondok háza és nem lesz ember, aki el tudna igazodni rajta. A hatóságok is visszaélhetnek ezzel s különösen Magyarországon, ahol hozzá vagyunk már szokva ahhoz, hogy a hatóságok nem nagyon lelkiismeretesen és nem nagyon szigorúan szokták működésüket kifejteni, igen nagy szükség van arra, hogy ezzel szemben magunkat bebiztosítsuk. De vannak szereplési viszketegben szenvedő emberek is, akik ezen helyreigazitási kénj/szer hatása alatt minden nap fognak utat és módot találni arra, hog3>- megtömjék a maguk nyilatkozatával a sajtót. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez általában abszurdumokra vezet ; olyan abszurdumokra, amelyek teljesen tarthatatlanok, (Igaz! Ugy van. 1 a baloldalon.), miért is arra kérem a t. minister urat, méltóztassék a helyreigazitási kényszernek egy olyan formáját megtalálni, amely ezzel szemben a sajtó komolyságát megvédeni képes legyen. (Igaz ! Ugy van! a báloldalon.) Itt van a kártérítés paragrafusa. Ha én kárt okozok valakinek czikkemmel, akkor kénytelen vagyok nemcsak morálisan felelni és a bíróság előtt a felelősséget vállalni, de lapom révén anyagi kárpótlást is tartozom nyújtani. Mi lesz akkor, t. igazságügyminister ur, ha én azt írom pl. az Alkotmányba, hogy pl. — hirtelen ez jut az eszembe — Farkas Pál darabja, amelyet a Nemzeti Színházban adtak elő, csapni való, rossz darab, oda ne menjen el senki l Ezzel én kárt okoztam neki, mert a publikum egy részétől fosztottam meg, tehát anyagi kártérítéssel fognék neki tartozni. Balogh Jenő igazságügyminister (tagadólag int). Huszár Károly (sárvári): Az igazságügyminister ur szerint nem. Valószínűleg arra épiti fel a maga logikájával ellenargumentumát, hogy azért nem, mert csak akkor tartozom kártérítéssel' ha valótlan dolgot állítok. De már most hogyan bizhatjuk mi ezt, hogy valótlant állítottam-e vagy nem, hogy a színdarab jó-e vagy nem jó, az illető biró eldöntésére ? KÉPTH. KAPliÓ 1910 — 1915. XX. KÖTET. Hasonló eset az, ha pl. a Szanin czimű regényről irok súlyos kritikát s a könyvikadó beperel érte. A bíró fogja-e eldönteni azt, hogy valót állítottam, vagy nem ? S itt van, ami a kártérítés kérdését illeti, a gazdasági vállalatok kritikájának a szabadsága. Hiszen a gazdasági életben valóságos tatárjárás lesz a kartellek, ringek, tröstök és bankok körül, ha a sajtónak nem lesz meg az a szabadsága, hogy közgazdasági életünkben teljesen szabad kritikát gyakoroljon. (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Kovácsi Kálmán : Hova jutunk ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Huszár Károly (sárvári): Hiszen félni, reszketni, remegni fog minden kiadó attól, hogy nagy büntetések zúdulnak a nyakába s épen a közönség érdekében álló gazdasági kritika lesz megnyomorítva és oly szűk körre szorítva, amelyet a kritika túl nem léphetvén, elmaradása a közérdeket veszélyezteti. Száz és ezer ember fog lépre menni és fog a gazdasági életben csalóknak áldozatul esni, ha ez a paragrafus ebben a formájában lesz törvénynyé. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Itt van az a bizonyos sztrájk-kérdés. Az igazságügyminister ur nagyon jól tudja, hogy szöges ellentétben vagyok azzal a szocziáldemokrácziával és azzal a szocziáldemokratapárttal, amelynek egyik követelése a törvényjavaslattal szemben az, hogy a kártérítés paragrafusa ugy formuláztassék, hogy az a sztrájkra való felszólításra ne vonatkozzék. Arra, hogy a munkásság a maga szervezetének lapjában direktívákat adjon bérharezokra, hogy miképen viselkedjék minden résztvevő, szükség van épen a gazdasági élet szempontjából. (Ugy van! balfelől.) A magyar iparnak és nagyiparnak krízise a sztrájkkérdésben nem akkor volt, amikor a szakszervezetek központi hatalma irányította és vezette a sztrájkkérdéseket, — és én ezeket tanulmányoztam tíz-tizenkét év óta, ismerem tehát az egész anyagot — hanem epidemiaszerüleg, járványszerüleg a bolond és vad sztrájkolás akkor lépett fel, amikor nem tudtak a szakszervezeti lapok irányítást és útbaigazítást adni a munkásoknak, hanem az ország munkásnépében az a babona élt, hogy minden gazdasági konjunktúra mellett és minden pillanatban alkalmas eszköz a sztrájk arra, hogy a maga gazdasági helyzetét megjavítsa. Nagyon csodáltam is tegnapelőtt Polónyi Géza t. képviselőtársamat, hogy a sztrájkkérdésben egy általam el nem fogadható álláspontot foglalt el. Igaz, hogy nálunk a sztrájkjog törvényesen szabályozva nincs, de az egész művelt világon mindenütt megvan és meg kell lennie itt Magyarországon is, mert ezt nem mint ezukrot akarjuk nyújtani a munkásosztálynak a szenvedélyek lecsillapítására, hanem mint természetes szabad fejlődést a gazdasági élet terén. (Ugy van! a baloldalon.) 44
